27. fejezet - Célba érve

*** 3 évvel később ***

 - Draco, gyere már ki az árnyékból. Rád fér egy kis napsütés. Olyan fehér vagy mindig – dorgálta kedvesen párját Hermione.

- Persze, aztán majd jól leégek – morgott a szőke.

- Nem kell sokáig a nap alatt lenned. Csak feküdj egy kicsit mellém – mosolygott a nő.

- De csak a te kedvedért – adta be a derekát a férfi.

A két gyerkőc a vízben játszott Ronnal és Anne-nel és a két idősebb Potter gyerekkel, Wayne pedig a parton épített homokvárat Ginnyvel és Potterék harmadik gyermekével, Lilyvel. Harry épp elment hűsítőért.

Három év alatt volt pár dolog, ami megváltozott. Draco és Hermione kapcsolata és boldogsága csak még jobban beteljesedett, már senki nem nézett rájuk furcsa szemmel. Megszokták, vagy legalább is elviselték őket együtt. Még Ron is megbékélt a helyzettel. Ehhez hozzátartozott az is, hogy Anne nagyon jó hatással volt rá. Nemcsak, hogy folyamatosan biztatta és támogatta mindenben – így érte el, hogy már nem a kisboltban dolgozott, hanem saját vállalkozásba kezdett -, de tényleg igazán jó kapcsolatot ápoltak. Hermione örült, hogy a férfi boldog új párja mellett, sőt kifejezetten büszke volt a vörös férfira, hogy ilyen érett lett. Persze a Weasley és a Malfoy fiú még mindig nem voltak puszipajtások, de azért illedelmesen köszöntek egymásnak, ha találkoztak. Viszont Harry és Draco egész jól kapcsolatot ápoltak. Néha már egy-egy poént is megejtettek egymással. A szemüveges férfi látta, hogy Malfoy mellett tényleg boldog a Granger lány, és a gyerekekkel is nagyon jól bánt. Minden harmóniában zajlott. Épp ezért döntötték el, hogy hosszú idő után végre a három család együtt mozdul ki valahová. A napfényes Spanyolországba látogattak el, hogy kicsit lazíthassanak a tengerparton.

26. fejezet - Szerelem és boszzú

- Aggódok Rebekáért – jegyezte meg Hermione, miközben Draco ruháit pakolta egy bőröndbe.
- De biztos, hogy nem terhes? – kérdezte a férfi, közben egy újabb összehajtott pólót adott a nőnek.
- A módszer, amit használtunk eléggé megbízható. Féltem őt. Olyan, mintha a húgom lenne. Nem akarom, hogy bántsák őt. Tegnap is olyan rossz volt látni azokkal a pasikkal.
- Ahogy ő is mondta neked, felnőtt nő, nem szólhatsz bele az életébe – jegyezte meg a férfi.
- De ha egyszer nem tudja, mit csinál? Tegnap is mekkora marhaságot tett egy vad idegennel. Legalább annyi esze lehetett volna, hogy védekezik, ha már az a Josh nem tette. És ne nézz így rám, tudom pontosan, hogy mire gondolsz, de a mi esetünk teljesen más.
- Miért is? – mosolygott Draco.
- Azért, mert én már ismerlek azóta, mióta lenyalt hajú gólyaként felszálltál a Roxfort Espresszre – vigyorgott vissza a nő is.
- Hé, mi bajod volt a hajammal? – háborgott a férfi. – A tied se volt jobb különben, borzaska.
Draco közelebb lépett a nőhöz és szelíden a füle mögé tűrte az egyik tincsét.
- Olyan gyönyörű a szemed – suttogta a férfi.
- Köszönöm, mondták már.

25. fejezet - Határok nélkül

Hermione akármennyire is titkolni próbálta, hogy mennyire várja a Dracóval közös hétvégét, nem ment neki. Iris egy perc alatt meglátta, hogy milyen izgatott.
- Miért vagy ennyire feldobva? – kérdezte mosolyogva a nő, amikor Hermione meglátogatta őt a munkahelyén.
- Semmi különös.
- Na, persze, azért ugrasz ki mindjárt a bőrödből – mosolygott rá.
- Jól van, na. Dracóval kettesben töltjük a hétvégét.
- Nahát, és merre mentek? – érdeklődött Iris.
- Nem tudom. Nem is érdekel. De el tudod ezt hinni? Csak ketten, gyerekek és aggodalmak nélkül – áradozott Hermione, miközben belekortyolt az italába.
- Csak nehogy megint úgy legyen vége, mint a legutóbbi édes kettesnek…
- Olyan ünneprontó vagy! – morgolódott Hermione játékosan. – Ezúttal nem leszek terhes, ne aggódj.
- És ne is vesszetek össze – tanácsolta a nő.
- Nem tervezzük. Most minden tökéletes lesz – mosolygott bizalomteljesen a Granger lány. – Inkább mesélj, mi van a lovagoddal.
Iris a szemét forgatta, majd nagyot sóhajtva kibökte.
- El akar venni feleségül.

24. fejezet - Találkozás

Újabb hét telt el, és Hermione már csak azt vette észre, hogy Ron Weasley lakásának ajtaján kopogtat. Őszintén szólva, eléggé meglepődött, hogy volt férje meghívta őt és új családját hozzájuk. Volt egy olyan érzése, hogy ehhez elég sok köze volt Anne-nek is, így automatikus szimpátiát érzett iránta, pedig szinte nem is ismerte.
- Tényleg muszáj mennem? – kérdezte Draco indulás előtt öt perccel, mire Hermione csak nevetett, és megigazította a férfi nyakkendőjét.
- Lefogadom, hogy Ron is valami hasonlót kérdezgethet Anne-től.
- Akkor mégis minek hívott meg minket? – morgott a szőke.
- Jaj, ne csináld már. Pontosan egyformán makacsak vagytok! Örülnöd kéne, hogy ilyen nagylelkűek voltak.
- Én vagyok a nagylelkű, hogy egyáltalán elmegyek – vágta rá a férfi.
- Draco – ingatta a fejét. – Kérlek, hagyd ezt abba. Ugye nem fogod ott is ezt csinálni?
- Ha Weasley tud viselkedni, akkor én is moderálni fogom magam.
- Helyes – adott kis csókot a férfi szájára Hermione.
- De cserébe ma velem alszol – húzta magához Draco.
- Már tegnap is lebuktunk a fiad előtt.
- Hermione, szerintem a gyerekek tudják, hogy az, hogy együtt lakunk nem csak azt jelenti, hogy együtt élünk.
- Biztos?
- Nem buták. És szerintem tetszik nekik. Ahogy nekem is – csókolta meg a nőt, majd elindultak a Weasley lakásba.

23. fejezet - Bűvkör

- Ez igen! – jött egy füttyentés a pult túlsó végéből.

Hirtelen rebbentek szét, mintha valami rosszat tettek volna. Pedig egyszerűen csak nem voltak hozzászokva, hogy a kapcsolatuk nyilvános. Sőt, azt sem szokták még meg, hogy kapcsolatuk van. És hogy ezt is fokozzuk, azt meg végképp nem szokták meg, hogy egymással. Csoda, hogy így reagáltak?

- Hello, Blaise – köszönt barátjának Draco.

- Hát te?

- Törzsvendég lettem – vigyorgott Hermionéra a férfi, majd a mellette álló Iris felé fordult, és szenvedélyesen megcsókolta.

Hermione tátott szájjal bámulta.

- Úgy érzem, sok mindenről lemaradtam – tátogta Hermione.

- Te beszélsz?! Eltűnsz, aztán visszatérsz… ráadásul Malfoy szájában kutatva – vágott vissza Iris.

- Hé, ez azért nem úgy volt – védekezett a nő.

- Na, elég legyen, lányok! – állította le a veszekedést Draco. – Hermione, mondd el, mi történt. Úgyis azért jöttél. Aztán majd Iris is beszámol a történtekről. Addig én iszok valamit Blaise-zel.

- Igenis – felelte tettetett sértődöttséggel a nő, majd a másik lánnyal félrevonultak.

22. fejezet - Már nem titok

Ahogy Hermione közeledett a volt férje lakásához, egyre nagyobb gombóc nőtt a torkában. Gondolatai a körül forogtak, vajon hogy úszhatná meg ezt az egész beszélgetést. Tudta, hogy nem lesz könnyű dolga, ismerte jól a férfit. Viszont úgy gondolta, Ron jobban fogadná a dolgot, ha tőle tudná meg és nem valaki mástól hallaná.

Remegő kézzel kopogtatott be az ajtón. Legnagyobb meglepetésére egy nő nyitott ajtót.

- Helló! – köszönt az idegen.

- Ron itthon van? – kérdezte zavartan Hermione.

- Persze, mindjárt szólok neki. Ki keresi? – jött a kedves kérdés.

- Hermione vagyok.

- Ó! Ron! – szól be a konyhába a nő. – A volt feleséged van itt.

- Hermione? – sietett az ajtóhoz a vörös hajú férfi. – Hát te mikor jöttél haza? Hol van Rose?

- Csak pár napja érkeztünk. Rose-t beírattam Brightonba egy óvodába.

- Miért éppen oda? – kérdezte Ron, közben beljebb invitálta a nő.

- Ott lakok most.

21. fejezet - Tiszta lappal

Hermione első napjai a Malfoy-házban nyugodtan teltek. Draco, amikor nem a munkahelyén volt minden idejét a fiával töltötte. Mérhetetlen boldogság fogta el, mikor a kis Wayne-t a karjában foghatta. Scorpius igen jól fogadta a konkurenciát. Mindig a kicsi körül legyeskedett, a fejébe vette, hogy megtanítja az öccsét repülni, ha már az apja nem teszi ezt meg. Rose is boldog volt, hisz korábbi kérésének eleget téve nem csak egy kistestvért, de Scorpius személyében még egy bátyust is kapott.

Hermione, miután az összes holmiját kipakolta, úgy döntött, kézzel kifesti a kicsik és a saját szobáját. Ezzel le is kötötte magát azokban az órákban, mikor Wayne aludt. Egyik ilyen alkalomkor Draco lépett be a szobába, hóna alatt Hermione naplójával.

- Ez igen, szép munka! – jegyezte meg csodálkozva. – Azok a virágok nagyon élethűek lettek.

- Köszönöm – fordult a férfi felé Hermione.

Draco hirtelen felnevetett.

- Festékes az arcod.

- Hol? – kapott az arcához a nő.

- A másik oldalon. Várj, majd én – nyúlt az arcához Draco és letörölte a zöld foltot.

20. fejezet - Megvilágosodás

„ Draco, beszélnünk kell!
Kurt Butler”

Draco értetlenül meredt a pergamenen szereplő mondatra. Vajon mit akarhat tőle a férfi? Gondolkodás nélkül gyűrte össze a levelet és tette a zsebébe. Ő bizony nem fog találkozni vele – morogta magában. Végül mégis csak a kíváncsisága kerekedett felül, és úgy döntött, kideríti, mit akar tőle Butler. 
A kúriában bement apja régi dolgozószobájába és keresett egy üres pergament. Válaszában közölte a helyet és az időpontot Kurttel. Egy délutáni találkozót beszélt meg a férfival, csak hogy ne érezze úgy, felkeltette Draco kíváncsiságát. 
Draco Kurt után öt perccel érkezett a GoldenNectarba. Iris kérdésére, miszerint kéri-e a szokásosat, most egyszerűen csak legyintett. Minél előbb túl akart lenni ezen a beszélgetésen. 
- Hello, Draco! – köszönt a férfi komoly ábrázattal.
- Kurt! – jött a szintén merev válasz.
- Ülj le! 

19. fejezet - A kezdet és a vég

Pár másodpercig csak mereven bámulta őket. Időt akart adni magának, hogy rájöjjön, rosszul látott, vagy, hogy csak álmodik, de nem. Két húsvér emberről volt szó, nem holmi álomképzetekről, és abban is biztos volt, hogy felismerte őket. A két nevetgélő egyed nem vette észre őt, csak tovább folytatták a ruhák nézegetését. Draco pár perces döbbent mozdulatlanság után megindult feléjük, épp akkor, amikor Hermione egy rugdalózót emelt maga elé. Csak akkor vette észre a szőkét, amikor az már kevesebb, mint egy méterre volt tőle. A száján lévő mosoly hamar lehervadt, és ijedten Kurtre kapta a tekintetét, aki szintén rémülten nézett a nőre.

- Szóval így állunk – kezdte Draco, mert a másik kettő csak tátogni tudott. – Már minden világos. Tudhattam volna, hogy a titkos kis kapcsolatotok nem ért véget, amikor ez itt visszajött – bökött Kurt felé. - Hozzá mentél, igaz? Amikor eltűntél. A közös éjszakánk után. Fogadjunk a gyerek is akkor fogant. Azért lettél utána másmilyen. Ja, egyébként gratulálok. Szép család lesztek. Csak kár, hogy nem szóltál róla. Mocskosul játszadoztál velem. Én meg marha mód hagytam! Pedig egész végig csak a kis játékszered voltam. De nem értem, miért nem maradtál vele, miután felcsinált? Ja, persze, mert közben engem is hülyére akartál venni. Nagy játékos vagy, Granger, nagyobb, mint gondoltam. Tudod, azt hittem bosszúból én vagyok a legjobb, de be kell, hogy valljam, te még rajtam is túlteszel.  Mindenkit átvágtál, vagy csak engem? Iris? Rebeka? Ők tudtak valamit a dologról?

18. fejezet - Új kezdet

Elmegy. Ezt már eldöntötte. Már csak olyan „apróbb” kérdések voltak, hogy mikor, mennyi időre megy, és hogy kinek mondja el. Most előre meg akart szervezni mindent. Az úti cél már megvolt, nem úgy akart nekiindulni, mint múltkor, hogy félúton találta ki, hogy hová is igyekszik. Most minden rendben lesz. Valószínűleg sok időre megy. Legalább fél évre biztosan. Hiányozni fognak neki a szülei, Iris, Rebecca, Harryék, na meg persze Ron is. Talán még Malfoy is. De pont miatta megy el. Nem akarja ezt a folytonos macskaegér játékot játszani vele. És most tényleg nyugalomra van szüksége, megunta már, hogy sosem tudta, hogyan viselkedjen vele. Hogyan viselkedhet… Mi az, amikor még a határokon belül van, és mikor megy túl messzire.

17. fejezet - Mérföldkő

- Hermione, mi történt? Miért sírsz, baj van? Rose-zal történt valami? – kérdezte.
A nő pedig nem válaszolt, csak belevetette magát Ronald Weasley karjaiba.

Percek teltek el így, Hermion csak sírt, Ron pedig szorította magához és a hátát simogatta, míg meg nem nyugodott egy kicsit.

- Elárulod, hogy mi történt, vagy idegeskedjek még egy fél órán át? – kérdezte eltolva magától a nőt.

- Én vagyok a legrosszabb anya a világon – zokogott fel ismét Hermione. – Rose gyűlöl engem.

- Miket beszélsz? Honnan veszed ezt?

- Ő maga vágta a fejemhez ma. Miattam nem lehetett ott a születésnapján a legjobb barátja.

- Malfoy fia?

- És most utál Rose, mert egy marha voltam, hogy lefeküdtem Dracóval.

- Tényleg nem ez volt az eddigi legjobb döntésed. Nem is értem, hogy juthatott az eszedbe – csóválta a fejét a férfi, de harag nem látszódott az arcán. Harrynek igaza volt, Ron tényleg tovább lépett, Hermione legnagyobb örömére. Sose gondolta volna, hogy egyszer újra, ha talán nem is olyan közeli kapcsolatban, mint diákkorukban, de mégis jó viszonyt ápolnak majd.

- Komolyan nem hiszem el, hogy még szóba állsz velem azok után, amit tettem, és…  tudom, hogy nem kéne hozzád rohangálnom a problémáimmal, ha egyszer elváltunk, de nem tudom, kihez fordulhatnék. Haza sem merek menni, nem merek Rose szemébe nézni – hüppögte Hermione.

16. fejezet - A szülők hibái

- Mi az, hogy nem tudjátok hol a kislányom? – kiabált a megszeppent Granger házaspárral Hermione egykori otthonában. – Egy három éves gyerek nem tűnik el csak úgy.
- Drágám, ne beszélj így édesanyáddal, így is rosszul érzi magát – próbálta nyugtatni lányát Mr. Granger, mindhiába.
- Ő érzi rosszul magát? És én mit mondjak? Egy fél órára, nem többre hagytam rátok a lányomat.
- Hermione, édesapádnak igaza van – szólt közbe Ron is. – Próbáljunk mind lehiggadni, és gondoljuk át, hova mehetett.
- Három éves, hova mehetett volna? Egyáltalán, hogy juthatott ki az udvarról? – futott végig a nőn egy újabb hisztéria roham.
- A kapu nem volt kulcsra zárva – mondta szipogva Mrs. Granger. – Kislányom, kérlek, ne haragudj rám. Elhiheted, hogy nem szándékosan tettem, csak egy másodpercre hagytam magára.
- És ha elvitte egy pedofil állat és soha többé nem kapom vissza a kicsikémet? – törtek elő a nőből is a könnyek. – Mi volt fontosabb, mint hogy őrá vigyázz? – szegezte a kérdését az anyjának.
- Csak kért egy kis süteményt, én meg hoztam neki. Odakint ült a pagodában és egy baglyot simogatott.
- Miféle baglyot? – ugrott a kérdésre a kicsi apja.
- Nem tudom. Végig ott volt vele, de azt hittem esetleg az övé. 
Hermione hirtelen pattant fel és rohant az udvar felé. A pagodánál egy rajzot talált. Egy szőke kisfiú és egy vörös kislány voltak rajta. Ez még nem is lett volna furcsa, ám a lap másik oldalán kacskaringós, gyerekkézzel írt sorok voltak.

15. fejezet - Hiányzol

- Azt hiszem, már tudom, kinek volt indoka megmérgezni Dominique-ot!

Hermione nem igazán gondolta, hogy Draco feltételezése helytálló lenne, viszont abban egyetértett a férfivel, hogy haladéktalanul üzenniük kell Rebekának. Fél óra múlva már hármasban ültek egy asztalnál, és a szőke elkezdte felvázolni az elképzelését.

- Ez az egész csak egy elmélet, de azt hiszem, hogy tudom, ki a felelős Dominique haláláért – kezdte Draco halkan, majd várt pár másodpercet. Látni akarta, hogy Rebeka hogyan reagál a témára. Nem tudta, hogy felzaklatja, vagy pont jót tesz neki, hogy végre haladnak valamerre. De mivel a nő semmilyen különös jelet nem mutatott, így folytatta.

- Szóval, osztottam, szoroztam, összeadtam, kivontam, az összes lehetőségen végigmentem, legalább is az ismeretségemen. Nyilván nem ismerem Dom családját, de nem is hinném, hogy ott kéne keresnünk a tettest. Aztán végül szöget ütött valami a fejemben. Elég erős a gyanúm, hogy az elkövető nem más, mint a volt barátod.

14. fejezet - Könnyek és vádak

- Rebeka az, azt írja Dominique balesetet szenvedett – kapta fel Draco a fejét.

- Mi történt? – kérdezte Hermione szája elé kapva a kezét.

- Nem tudom pontosan. A Mungóba vitték. Ki kell derítenem. Most mennem kell – kezdett szedelőzködni.

- Megyek veled! – állt fel a nő is hirtelen és kardigánjáért nyúlt.

- Ne! – fogta meg a nő csuklóját, hogy megállítsa a mozdulatban. – Elég, ha én megyek. Itt hagyhatom Scorpiust? – kérdezte Draco gondterhelten.

- Hát persze – vágta rá a nő. – De azonnal értesíts, ha megtudtál valamit.

- Rendben. Viszont te áthívhatnád Rebekát. Nem tudom, mi történt Dommal, de jobb lenne, ha nem egyedül őrlődne, amíg kiderítek valamit.

- Írok neki – bólogatott Hermione, és Draco már ott sem volt.

13. fejezet - Gyerekszáj

- Draco? Te meg mit keresel itt? – kapta a tekintetét az asztalfőnél ülő mosolygó férfira.

- Összefutottunk az állatkertben, és a gyerekek elválaszthatatlanok lettek. A szüleid meg voltak kedvesek meginvitálni magukhoz.

Hermione a két gyerekre nézett, akik boldogan játszottak, és csak most vették észre a nő érkezését.

- Mami! – szaladt oda hozzá Rose. – Nézd, ő az új barátom. Emlékszel? Már a múltkor is találkoztunk velük.

- Igen – felelte Hermione leesett állal.

- Szia! – köszönt vidáman a szőke fiúcska. – Neked mi a neved?

- Hermione vagyok – felelte a nő, miközben próbálta felkaparni az állát a földről.

- Én meg Scorpius. Rose azt mondta, hogy elmehetek majd hozzátok játszani.

12. fejezet - Duplarandi

- Á, szóval ő lenne a te Dominique-od, Rebeka? És a csinos… barátja. – Hermione szíve szinte majdnem megállt, mikor észrevette a szőke férfit a másik mellett. Draco arckifejezése is a meglepettségről árulkodott. Nem tudta a nő, mi tévő legyen, de nem akart Dominique-kal szemben udvariatlannak tűnni, így egy halovány mosolyt erőltetett az arcára. Eközben Rebeka idegesen kapkodta a fejét Draco és barátnője között. Sejtelme sem volt, hogy Malfoyt fogja itt találni, mikor Dom azt mondta neki, hogy egy rég nem látott cimborájával fognak vacsorázni. Nem tudta, mi lesz a páros reakciója a másik társaságára, de remélte, hogy egyikük sem fog jelenetet rendezni.

- Draco Malfoy! – törte meg a csendet a szőke, és a kezét nyújtotta a nőnek. Hermione ugyan habozott, de végül belement a játékba.

- Hermione… Hermione Granger.

- Örvendek! Rebeka, ugye? Mintha már találkoztunk volna a Minisztériumban – mosolygott a gyanakvó tekintetű nőre.

- Igen, rémlik valami – motyogta Rebeka. – Hermione, ő Dom.

- Rebeka sokat mesélt rólad.

- Meg mertem volna fogadni – nevetett fel jókedvűen a férfi. – Na, hát, ha már mind itt vagyunk, rendelhetnénk is valamit. Egy pohár bort a hölgyeknek, esetleg pezsgőt.

- Én pezsgőt kérek – jelentkezett Rebeka, akár csak egy kisiskolás.

- Nekem jól esne egy kis gyümölcslé – mondta szerényen Hermione.

- Kisasszony! – szólította meg a pincérnőt Dom. – Egy üveg édes pezsgőt kérnénk, egy baracklevet és nekünk lesz még egy kör – mutatott a már kiürült poharukra.

11. fejezet - ... kettőt hátra

Magasan járt már a nap, mikor Draco felébredt. Kipihentnek érezte magát, kivételesen jót aludt az éjjel. Fejben már hálát is adott Grangernek, amiért felhozta az együttalvás ötletét. Komótosan fordult meg a franciaágyon, hogy felébreszthesse a nőt. Ha már együtt töltötték az éjszakát, induljon jól a reggel is. Viszont mikor megfordult, csak a nő hűlt helyét találta. Nem tulajdonított különösebb jelentőséget a dolognak, úgy gondolta, vagy a mosdóba, vagy reggelizni ugrott ki Hermione.

Kezeit a feje alá tette és a plafont bámulva emlékezett vissza az éjszakára. Ez volt az eddigi legtökéletesebb együttlétük, amióta elkezdődött a viszonyuk. Amint a részleteken elmélkedett, telt és múlt az idő, Hermione nem bukkant fel. Draco gyanakodva ült fel az ágyban, érezte, valami nem stimmel a nővel kapcsolatban. Összeszedte a ruháit, a pálcáját, majd otthagyta a szenvedélyes szeretkezésük helyszínét, hogy a nő keresésére induljon.

A hely tulajának leadta a kulcsot, a számlát már a nő rendezte. Tehát elment. Draco egyáltalán nem értette a dolgot. Hiszen pont Hermione volt az, aki kitalálta, hogy aludjanak együtt. Akkor viszont mi késztethette arra, hogy elmenjen és otthagyja a férfit egy szó nélkül? Ezen agyalva indult meg az utca felé, ahonnan egyenesen Granger háza elé hoppanált.

10. fejezet - Egy lépést előre...

- Anyagi problémáid vannak? A válás miatt? – kérdezte meglepődve Draco. Úgy tudta, Hermione bőséges fizetést kap a munkájáért, így nem értette miről beszél a nő.

- Malfoy, azt hiszem, nem veled akarom megbeszélni a pénzügyeimet.

- Edmund nem fizet meg rendesen?

- Mr. Mace? Nem, nem erről van szó – hebegte Hermione.

- Akkor nem értelek, Granger – tette karba Draco a kezét és a nőre bámult magyarázatot várva.

- Malfoy, ne firtassuk, rendben? – nézett rá már szinte könyörögve.

A férfi sóhajtva tartotta a szemkontaktust, közben járt az agya azon, mit is mondjon a nőnek.

- Adhatok kölcsön – szaladt ki a száján, Hermione legnagyobb meglepetésére. Hangot is adott nem tetszésének.

- Micsoda? Elment az eszed, Malfoy? Ezt az ajánlatot nem fogadhatom el

- Nekem van, neked nincs és szükséged van rá – rántotta meg a vállát a férfi. – Egyszerű az egész.

- Persze, ennyi erővel akkor már olyan, mintha a kurvád lennék.

Hermione szavaira Draco felvonta a szemöldökét és hátrahőkölt.

- Miket beszélsz?

9. fejezet - Tervek

- Na, mi van szépfiú?

- Tessék? – emelte fel fáradtan a fejét Draco.

- Azt kérdeztem, mi van veled? – mondta Iris, és egy újabb pohár italt tett le a férfi elé. – Elég nyúzottnak tűnsz.

- Hosszú hetem volt – jött a mogorva válasz.

- Nem inkább hiányzik valami? – kérdezte a rövid hajú nő sokat sejtetően.

- Talán az alvás.

- Vagy inkább a kedves barátném?

- Tessék?

- Tessék? Tessék? Tessék? Tudod te azt jól, hogy kiről beszélek. Már egy ideje nem volt semmi köztetek. Hogy honnan tudom? Hidd el, ha lett volna valami, arról tudnék – kacsintott egyet a nő, majd egy másik vendég kiszolgálására sietett.

- Miket mesélt Granger? – kérdezte türelmetlenül Draco, mikor Iris visszasétált elé.

- Hát, beszélt a légyottjaitokról, meg a bálról. Ha jól tudom, elég csúnya dolgot csináltál. Ejj, ejj, rossz fiú! – incselkedett a nő.

- Na, ide figyelj!

8. fejezet - Szemszögek

Születési bizonyítvány

Név: Anne Lloyd

Született: 1982.11.22. London

Anyja: Catherine Palmer varrónő

Apja: Frank Lloyd könyvelő

Draco értetlenül olvasta a sorokat. Fogalma sem volt arról, ki az az Anne Lloyd, azt meg még inkább nem tudta, hogy kerül egy mugli anyakönyvi kivonata az irodájába.

Tanácstalanul lapozott egyet és a másik oldalt is elolvasta, hátha az ad némi magyarázatot.

Csatolmány: Örökbefogadási szerződés

Örökbefogadott neve: Anne Lloyd

Felvett név: Astoria Greengrass

7. fejezet - Több vas a tűzben

A hét gyorsan elszaladt. Hermione egyszer csak azt vette észre, hogy péntek délután van, és hazafelé sétál. Hoppanálhatott volna, de olyan szép volt az idő, hogy kár lett volna kihagyni ezt a sétát a szabadban. Igazán üdítően hatott a lányra az egész napos irodai munka után. Sajnos az utóbbi időben folyton csak az agyát törte. Tudta, hogy napközben a munkájára kell koncentrálnia, de lappangó gondolatai így is – úgy is utat törtek maguknak. Akármennyire is próbált nem foglalkozni a gondjaival, azok valahogy végül mindig a felszínre törtek. Ideig-óráig el tudta feledtetni magával, hogy mennyi problémája van, de ez sem működött sokáig.

Jelen pillanatban a legnagyobb problémáját az jelentette, hogy fogalma sem volt, hogy kivel fog érkezni a holnapi gálára. Ron ugyanis még mindig némasággal büntette, és Hermione lassan kezdte azt hinni, hogy így jobb mindenkinek. Nem balhéztak, nem repkedtek a tányérok és a ház sem zengett. Egyedül szegény kislányukat, Rose-t sajnálta, mert látszott rajta, hogy a csöppség nem sokat ért az adott szituációból. Ráadásul csak most jutott eszébe, hogy még ruhája sincs a gálára, ugyanis a nagy fejtörés közepette teljesen elfeledkezett erről. Általában szeret összeöltözni Ronnal, hogy párként nézzenek ki, de most ez több okból sem valósulhatott meg. Egyfelől ugyebár nem tudta, hogy kivel fog menni, másfelől, még ha Ronnal menne is, akkor sem volt benne biztos, hogy öltözékével a nagy összhangot akarná sugallni. Elhatározta, hogy otthon szétnéz ruhaügyben, és ha nem talál semmi használhatót, akkor még délelőtt elmegy egy szalonba és választ valami alkalomhoz illőt.

6. fejezet - Dilemma

Hermione tíz perc alatt elmesélte, hogyan kötöttek ki a bárban együtt. Próbálta csak nagyvonalakban előadni mondanivalóját, ám Iris tényleg mindent tudni akart és olyan dolgokra is rákérdezett, amelyeknek megválaszolása igencsak pirosra varázsolta a nő arcát. Azonban nem e miatt aggódott a legjobban. Sokkal inkább Malfoy és Zambini beszélgetése járt a fejében. Talán ők is ennyire részletesen kibeszélnek mindent?

A két férfi a kocsma egy eldugottabb szegletében ült és meglehetősen jó volt a hangulat arrafelé.

- Az a törzshelyük – mondta Iris, mikor meglátta, hogy Hermione arra bámul. – Mindig ott ülnek.

- Sokat járnak ide?

- Hetente párszor – bólogatott a nő. – Amúgy az a másik csávó is egészen helyes.

- Zambini? Hát, igen. Végül is, nem rossz – hagyta rá Hermione. – De, ha jól hallottam eléggé nagy játékos. Nem szokott ide csajokat hozni?

- Én még csak a szőke cimborájával láttam.

- Hát, legalább van annyi esze, hogy nem egy kocsmába viszi az aktuális partnereit.

5. fejezet - Vágyak és egyéb mocskosságok

Hermione sietős léptekkel vette célba 4. emeleti irodáját. Remélte, nem fut bele a főnökébe. Mr. Mace akármennyire is kedvelte őt, sose díjazta a késést. Főleg az ilyen mértékűt.

Szerencséjére senki sem jött vele szemben, így minden feltűnés nélkül léphetett be az irodájába. Becsapta maga mögött az ajtót és nagyot sóhajtva nekidőlt annak. Ekkor pillantotta csak meg, hogy nincs egyedül.

- Jó reggelt, Mrs. Weasley! – köszönt halkan az új asszisztense, Rebeka. Teljesen megfeledkezett a fiatal nőről.

- Á, Miss Lahm! – Hermione kapkodva az asztalához sietett és elfoglalta a helyét.

- Mrs. Weasley! – szólította meg újra a lány. – Nem kell miattam aggódnia, nem fogok szólni Mr. Mace-nek. Önnek dolgozok, ha kell, akkor falazok is. Azt szeretném, ha megbízna bennem és akadálytanul tudnám segíteni a munkájában.

- Köszönöm, Rebeka! Ugye nem gond, ha tegeződünk?

- Épp kérni akartam – mosolyodott el a nő, majd újra az asztalán heverő pergameneknek szentelte teljes figyelmét.

Hála Rebekának ebédidőre már a pergamenek nagy részén átrágták magunkat. Hermione nagyon hálás volt a lánynak, hatalmas terhet vett le ezzel a válláról.

4. fejezet - Ösztönök

A Ronnal történt incidens alaposan rányomta a bélyegét Hermione napjára. Bár sikerült egy asszisztenst választania magának Rebeka személyében, az új munkaerő ezen a napon egyáltalán nem volt a segítségére. Sőt, ami azt illeti egyenesen hátráltatta a munkájában. Hermione nem volt ott teljesen fejben, összekeverte a jelentéseket, és amit csak lehetett elrontott az iktatásban. Utóbbit főnöke számon is kérte rajta, ami csak még jobban rontott az egész helyzeten.

A munkaidő lejártakor a nő szinte rohant kifele az épületből, hogy végre megszabaduljon attól a fojtogató érzéstől, ami egész nap kerülgette. A hűvös tavaszi szél kellemes hatással volt rá, de még így se nyugodott le teljesen. Hasonló állapotban toppant be fél órás késéssel az óvodába a kislányáért, akiért az apja a nagy felfordulásban elfelejtett elmenni.

Otthon persze nem várta őket senki, csak az üres külvárosi ház.

- Menj, kicsim! Játssz valamit, amíg a mami megfőzi a vacsorát! – terelte a gyerekszobába Hermione Rose-t.

3. fejezet - Alkohol és egyéb problémák

- Nem lesz ez egy kicsit sok? – kérdezte a pultos lány a félig az asztalra dőlt férfitől.

- Te csak hozd, amit kérek! Nem kell értem aggódnod – motyogta akadozó nyelvvel.

- Ahogy gondolod! – Iris letette a poharat az asztalra, majd elindult vissza a pulthoz. Draco még utána bámult, ekkor pillantotta meg az egyik bárszéken ülő barna hajú lányt.

- Hé! – kiáltott a nő után. – Idehívnád azt a gyönyörűséget, aki ott ül? – mutatott a pult felé.

- Már ha egyáltalán szoba áll egy ilyen részeges alakkal – bökte oda a nő.

- Az a részeg faszi azt kérte, hogy küldjelek oda hozzá – mondta undorodva Iris barátnőjének.

- Mi? Melyik? – kérdezte Hermione.

- Akinek a Wiskeyt vittem az előbb.

Hermione összehúzott szemöldökkel fordult a hatos asztal felé. Malfoy arcán egy hatalmas vigyor terült el, és hívogatóan integetett a nőnek.

- Nagyon helyes a srác, csak kár, hogy ennyire el van ázva. Biztos most dobta a nője. Mekkora hülye lehet az a csaj – motyogta Iris inkább csak magának, mint Hermionénak.

- Ismerem őt. Ő Astoria férje, Draco. Róluk meséltem az előbb. – Újra a férfira nézett. Érezte, hogy a férfivel nincs valami rendben. Talán sajnálatból, talán csak azért mert jó ember, megfogta a narancslevét és elindult Malfoy asztala felé.

- Hermione! Ne menj oda! Hallod? – de a nő már meg se hallotta, eltökélt szándéka volt, hogy kideríti, mi baja van Malfoynak. Maga se értette, mi késztette erre…

2. fejezet - Széthullás

Hétfőn reggel Hermione izgulva érkezett az irodájába. De ez nem az a fajta izgalom volt, amit anno minden év szeptember elsején érzett, amikor elkezdték az iskolát. Ez sokkal inkább a félelemmel vegyes izgulás volt, mint egy vizsga előtt. Egész hétvégén ezen rágódott, és csak akkor nyugodott meg egy kicsikét, amikor meglátta, hogy az irodában minden tárgy pontosan azon a helyen hever, ahol Ő azt pénteken hagyta. Bár még mindig nem lehetett teljesen nyugodt. Talán Astoria csak most fog intézkedni, talán a cuccait is magának kell összeszednie.

Az íróasztalhoz leülve rögtön arra a képre tévedt a szeme, amin férje és kislánya integetnek neki. Szerette ezt a képet. Mindig eszébe juttatta a nehéz napokon, hogy miért is kell elviselnie egy-egy kudarcot, vagy épp az Asztoriához hasonló kollégák vérszívását. Értük tette, csakis értük. Ron becsülettel dolgozott, de Hermione osztályvezetői fizetése azért magasabb volt.

1. fejezet - Szakadás

Minden rendben volt. A csata már tíz éve véget ért, és azóta mindenki élte boldog kis életét. Ginny és Harry összeházasodtak, csakúgy, mint Ron és Hermione is. Azóta már más gyerekei jártak a Roxfort ódon falai között, és csak a történetekből ismerték azokat az eseményeket, amelyek egykor feldúlták a nagymultú kastélyt. Annyira rendben volt minden, hogy Hermione Granger – vagyis jobban mondva most már Mrs. Weasley – úgy érezte, hogy élete ennél tökéletesebb nem is lehetne.

Éppen egy minisztériumi kolléganőjéhez igyekezett, hogy megünnepeljék az asszony születésnapját.
- Hermione, annyira örülök, hogy eljöttetek. Olyan keveset találkozunk a munkán kívül – hálálkodott kolléganője.

- Ugyan, Valerie, köszönjük a meghívást. Ron is jön, csak van még egy kis elintéznivalója.

Az igazság az volt, hogy Ron elfelejtette elhozni Valerie ajándékát, amit megrendeltek Madame Pollen Ajándékboltjában, így neki még el kellett mennie átvenni a csomagot. Hermione pedig előre ment Rose-zal, mert nem akart sokat késni. De ezt leszámítva, mondhatni minden rendben volt. Persze kisebb viták mindig is akadtak, de nem volt semmi számottevő.

- Gyere, igyunk egy kis pezsgőt, amíg megérkezik a férjed – invitálta a hátsó kertbe a Weasley családot.

- Remek ötlet – mosolygott a nőre Hermione, majd Rose-t elengedte játszani Valerie fia, Lucas mellé, ő pedig követte munkatársát. Ám hamar lekonyult a mosoly az arcáról, amikor meglátta, hogy ki az egyik vígan pezsgőző nőszemély odakint. Nem volt más, mint Astoria Malfoy, a híres-neves Draco Malfoy felesége.