- Miért vagy ennyire feldobva? – kérdezte mosolyogva a nő, amikor Hermione meglátogatta őt a munkahelyén.
- Semmi különös.
- Na, persze, azért ugrasz ki mindjárt a bőrödből – mosolygott rá.
- Jól van, na. Dracóval kettesben töltjük a hétvégét.
- Nahát, és merre mentek? – érdeklődött Iris.
- Nem tudom. Nem is érdekel. De el tudod ezt hinni? Csak ketten, gyerekek és aggodalmak nélkül – áradozott Hermione, miközben belekortyolt az italába.
- Csak nehogy megint úgy legyen vége, mint a legutóbbi édes kettesnek…
- Olyan ünneprontó vagy! – morgolódott Hermione játékosan. – Ezúttal nem leszek terhes, ne aggódj.
- És ne is vesszetek össze – tanácsolta a nő.
- Nem tervezzük. Most minden tökéletes lesz – mosolygott bizalomteljesen a Granger lány. – Inkább mesélj, mi van a lovagoddal.
Iris a szemét forgatta, majd nagyot sóhajtva kibökte.
- El akar venni feleségül.
- TESSÉK? – kiáltott fel Hermione, talán kicsit túl hangosan. – Blaise Zambini? Téged? MI VAN?
- Igen. Megkérte a kezemet – felelte Iris egy poharat törölgetve.
- Ne már! Nem hiszem el! Tuti, hogy az örök nőcsábász, szoknyapecér Blaise Zambiniről van szó? Nem lehet, hogy az ikertestvére? Vagy valaki más százfűléfőzettel? – hüledezett Hermione.
- Nem tudom, de kijelentette, hogy én kellek neki, letérdelt és elővette a gyűrűt. Ez őrület!
- És mit mondtál? – kérdezte Hermione izgatottan.
- Természetesen nemet! Nem fogok hozzámenni pár hét együtt járás után. Carllal évekig voltunk együtt, és látod, hogy mégis szétmentünk. Nem fogom a házasságom egy múló románcra alapozni.
- Szerintem csak múló románc?
- Nem tudom. Most minden jóval elhalmoz, de félek, hogy a lelkesedése nem fog sokáig tartani. Éppen ezért nem adom be ilyen könnyen a derekam – magyarázta a nő.
- Megértelek. Azért ez nem kis döntés. Mi Ronnal már együtt voltunk egy ideje, mégse lett jó vége a házasság dolognak – mosolygott Hermione keserédesen.
- De most itt a szőke herceg. Talán majd vele.
- Áh, nem hiszem. Mindkettőnknek van egy tönkrement házassága, minek erőltetnénk még egyszer?!
- Ki tudja? Egyébként van egy ötletem. Mi lenne, ha elmennénk valahová? Csapnánk egy közös, csajos estét. Olyan régen volt már, hogy nem meló közben kellett beszélgetnünk. Meg őszintén szólva, unom már ezt a helyet. Éjjel-nappal itt vagyok – panaszkodott Iris.
- Benne vagyok, de hívjuk Rebekát is. Szerintem még mindig ki van akadva. Nem talál önmagára Dominique halála óta – ingatta a fejét Hermione.
- Ez azért érthető. Nem lehet könnyű feldolgozni.
- Épp ezért kell segítenünk neki. Én is a legrosszabbkor hagytam ott őt, és hónapokig egyedül volt, ami biztos nem tett neki jót. Egy csajos este nem fog neki ártani.
- Tőlem jöhet.
- Köszönöm, hogy engem is hívtatok – hálálkodott Rebeka, miközben a frissen felszolgált szikrázó koktélját kortyolgatta. – Viszont nem hiszem, hogy olyan jó társaság lennék nektek. Nem vagyok én ilyen helyre való – mutatott körbe a lány a szórakozóhelyen, ahova betértek Iris-zal és Hermionéval.
- Ugyan már, Becky! Jót tesz neked is, ha kimozdulsz, akárcsak nekünk. Iris-nak végre nem kell dolgoznia, én meg kicsit leadhattam a gyerekeket Draconak. Remélem, a ház azért egyben marad addig, míg hazaérek – takarta el a szemét nevetve a nő.
- Pontosan, végre kicsit kivetkőzhetünk magunkból – ujjongott Iris. – És ha már kivetkőzés… Az a pasi ott szemben esküszöm, hogy a szemével vetkőztet épp téged – kuncogta el magát, miközben Rebeka az említett személy felé pillantott pirulva.
- Szerintem inkább Hermione melleit bámulja – mutatott rá a tényre a nő, miszerint Hermione igencsak dekoltált felsőt vett fel a terhességtől megduzzadt melleihez.
- Jaj, ne már! – fonta össze kezeit a mellkasa előtt, mire a férfi mosolyogni kezdett, majd elfordult a társaságtól.
- Viszont, ha titeket nem érdekel a pasas, majd én kezelésbe veszem – jelentette ki Iris a több pohár alkoholból nyert önbizalmával.
Hermione és Rebeka ha akarták volna se tudták volna visszafogni a nőt.
- Alig hiszem el, hogy Blaise megkérte a kezét – csóválta a fejét Hermione.
- Sokat mesélt nekem erről a Zambiniről, amíg te kényszerpihenőn voltál. De tény, hogy ezt én se gondoltam volna róla. Viszont neki legalább van valakije, akivel összekötheti az életét – búslakodott Rebeka.
- Jaj, drága! Ne csináld ezt! Tudom, hogy hiányzik, de nem sirathatod örökké. Itt vagy egy fiatal, életvidám lány, tele ambíciókkal. Percekbe sem telne találnod egy helyes fiút, aki a csillagokat is lehozná neked az égről.
- Tudom, de olyan nehéz. Mindenről ő jut az eszembe. Lehet az egy zene, egy étel, vagy egy márkás bor, kviddics, vagy csak egy szituáció. Bele hasad a szívem, Hermione.
- Tudod, mit? Inkább igyunk még egy pohárral – próbálta menteni Hermione, ami még menthető, és intett a pincérnek, hogy kérnének még kettő koktélt.
Eközben Iris vad táncba kezdett a vizslatós férfival a táncparkett közepén.
- Na, ő legalább remekül szórakozik – jegyezte meg Hermione, ám mikor Rebeka felé fordult, csak a nő hűlt helyét látta. Épp egy fekete hajú férfi oldalán törekedett be a tánctérre.
- Szép, egyedül maradtam. Kinek is kellene egy háromgyerekes nő, aki nemrég szült – fortyogott magában a nő, ám eszébe jutott Draco és az eltervezett közös hétvégéjük. Ettől a gondolattól rögtön jobb kedvre derült.
Szemével Rebekát kezdte követni, és meglepődve látta, hogy a lány vadul csókolózik egy sráccal. Nem volt mondható férfinak, mert, ahogy Hermione elnézte, épphogy kijárhatta az iskolát. Meg is lepődött, hogy barátnője egy ilyen fiatal fiú társaságát keresi, de hát az ő dolga. Még ez is jobb, mintha egymagában ülne a sarokban és siránkozna, nem?
Ahogy ott ült és az italát szürcsölgette, egyszer csak azt vette észre, hogy a mellette könyöklő férfi igencsak ismerős számára. Legalább tíz éve nem látta, de igazság szerint nem is hiányzott neki. Most viszont szívesen beszélgetett volna vele pár szót, csak hogy ne unatkozzon.
- Cormac? – szólította meg a férfit.
McLaggen az idők alatt egészen megváltozott. Koránt sem volt olyan helyes, mint diákéveik alatt. Az idő nem dolgozott a javára. Pedig emlékezett rá, hogy a Roxfortban eléggé népszerű fiú volt. Ahogy ránézett, rögtön eszébe jutott az a buta eset, amikor együtt mentek Lumpsluck báljára, csak hogy féltékennyé tegye Ront. Oh, McLaggen utána még hetekig üldözte őt, és csak nagy nehezen sikerült leráznia magáról. Őszintén szólva egy cseppet sem kedvelte a fiút, és tudta, hogy Ron sem komálja, éppen ezért volt tökéletes a bosszúhoz. Vagy lehet, hogy már akkor is Dracót kellett volna választani a tervéhez? Talán akkor minden máshogy alakul. Megspóroltak volna két felesleges házasságot, sok hercehurcát és megannyi gyűlölködést. De mindez már rég volt, nem érdemes a múlton rágódni.
- Granger? – kérdezte kiegyenesedve. - Granger! – villanyozódott fel, amikor már biztos volt benne, hogy a nővel van dolga. – Semmit nem változtál. Vagyis, hát talán mégis – tett félreérthetetlen utalást a nő kebleire egy elég szemtelen bámulás közepette. Hermione kezdte úgy érezni, hogy rossz választás volt ez a ruha. Tetszett neki, hogy megnézték, de talán csak Dracónak kellene ennyit mutatnia magából. Nem való ez a dekoltázs egy tisztességes lányhoz.
- Te viszont merőben máshogy nézel ki – mosolygott Hermione rá. Nem akarta megbántani, de valamiről beszélniük kellett.
- Ja, hülye kor – nyögte a férfi. – De te, Granger. Elbűvölő vagy – húzta végig a karján a kezét a férfi, amitől Hermione megborzongott. De ez koránt sem az a jóleső borzongás volt, amelyet Draco vált ki belőle.
- Köszi – felelte nem túl lelkesen. – Mi újság?
- Az élet szar – közölte a férfi, majd lehúzta a poharát, amelyben a szag alapján Lángnyelv Whiskely volt. Láthatóan nem volt jó kedvében, és nem ez volt az első itala sem.
- Mi történt?
- Az a kis fruska, Chastity… kidobott – morgolódott, és még egy italt kért. – Tudod. Szőke, magas, nagy mellekkel, meg formás popóval. De csak a pénzem kellett neki. És még volt képe azt mondani, hogy nem vagyok jó az ágyban. Kis lotyó!
Hermione egészen mókásnak tartotta, ahogy a férfi panaszkodott.
- Sajnálom – felelte a nő, miközben próbálta nem elnevetni magát.
- Nem baj, szépségem. Itt vagy Te! Még mindig jó nő vagy. Sőt! Megcsináltattad a melleidet? Sokkal nagyobbak, mint voltak.
Hermione tényleg nem tudta, hogy nevessen vagy dühös legyen. Válaszolnia nem is kellett, mert a férfi folytatta.
- Nem is érdekes. De azért szívesen szemügyre venném őket közelebbről is – vigyorgott, miközben meg fogta a nő kezét. – Tökre beindítottál, érzed ezt? – irányította az ágyéka felé Hermione kezét, de ő gyorsan reagált, és időben elkapta.
- Hé, elég legyen. Lehet, hogy külsőre megváltoztál, de belül ugyanaz a mocskos disznó vagy – morgolódott Hermione, és menni készült.
- Na, ne legyél már ilyet. Csak egy gyors menetet. Elintézhetjük a mosdóban is.
- A mosdóban legfeljebb majd a vérző orrodat fogod elintézni. És most eressz el! – szólt parancsolóan a nő.
- Grangerkém! Ne kéresd magad! Nincs gyűrű az ujjadon, mi tarthat vissza?
- Az, hogy perceken belül itt lesz a barátom és szétrúgja azt a ronda fenekedet. De ha ezt nem tudod kivárni, én is el tudom látni a bajodat – sziszegte a nő, majd faképnél hagyta a férfi. Azonban Cormac nem hagyta annyiban a dolgot.
- Jaj, ezt úgy mondod, mintha lenne valakid. Ki kell, ábrándítsalak, kedvesem. Sose voltál szép, max a testedért kellettél volna a pasiknak. Ki lenne az a hülye, aki hosszú távon összeállna egy ilyen okoskodó könyvmollyal? – gúnyolódott a férfi. Hermione kezdte elveszíteni a béketűrését, így előkapta a pálcáját és útjára indított egy patrónust. Nem is kellett csalódnia, az üzenete gyorsan célt ért. Mosolyogva pillantott a férfi mögé.
- Tudni akarod, ki a barátom? Biztos vagy ebben?
- Üdv, McLaggen! – szólalt meg egy szigorú hang a férfi háta mögött. A hanghordozásról Hermionénak hirtelen Lucius Malfoy jutott eszébe. De nem, nem ő, hanem a fia, Draco volt az. – Van valami probléma? – nézet a férfi hol Hermionéra, hol Cormacre.
- Draco, á, szervusz! Nem, mi baj lenne? Én csak erre jártam, de már mennék is, ugye Hermione? Pont ezt mondtam – nézett a nőre reszketve, de tőle nem kapott semmi visszajelzést.
- De mielőtt mész… - szólt még McLaggen után Draco, és suttogóra fogta. – Ha még egyszer meglátlak Hermione közelében, ha hozzá mersz érni, akár csak egy ujjal is, esküszöm, nem teszek jót magamért. Most pedig, köszönj szépen el és takarodj innen.
Ahogy a férfi elsomfordált a helyszínről, magában még szidta egy ideig a szőke férfit.
- Köszönöm! Megmentettél – lehelte a nő, ahogy közelebb lépett hozzá Draco. – Ha nem jössz, lehet letartóztattak volna testi sértésért – nevette el magát a nő, amitől a férfi arcán is megjelent egy mosoly.
- Hihetetlen vagy. Egy napra engedlek el, erre máris bajba keveredsz. Lehet, meg kell, hogy tanítsalak verekedni. Nem fogok tudni rohanni, akárhányszor egy seggfej rád akaszkodik, amiért ilyen csodálatosan nézel ki.
- Tudok én verekedni – húzta ki magát a nő még jobban vigyorogva. – A jobb öklömet már te is ismered személyesebben.
- Ne is emlékeztess rá – kapott az orrához a szőke. – Azóta is sajog, akárhányszor eszembe jut.
- Megérdemelted – öltött nyelvet Hermione.
- Igazad van – bólintott rá Draco, és közelebb húzta a nőt.
- Bontsunk pezsgőt, rendkívüli alkalom. Draco Malfoy igazat adott Hermione Grangernek.
A férfi csak csóválta a fejét, végül megcsókolta a nőt. Lágyan indult, végül egyre vadabban falták egymás száját, mintha az életük függött volna tőle.
- Hé, ez nem ér! – jött egy hang a páros háta mögül. – Arról volt szó, hogy ez egy csajos este. Draco, te menj innen! – ripakodott a szőkére Iris igen illuminált állapotban.
- Vészhelyzet volt – tájékoztatta Hermione barátnőjét.
- Mégis miféle vészhelyzet? Nem volt itt a pasid, hogy a szájába mászhass? – kérdezte Iris kicsit negédesen.
- Nem, betalált egy barom. Régi ismerős, még a suliból. És eléggé rám mászott. Muszáj volt küldenem Dracónak egy patrónust.
- A hős lovag – morogta Iris. Nem tetszett neki, hogy Malfoy a csajos estéjükbe avatkozott. – Szólhattál volna nekem is – vetette barátnője szemére.
- Bocsánat, de nem tudtam, hogy éppen melyik pasival is hetyegsz – vágott vissza Hermione.
- Elég legyen lányok. Már lépek is, most, hogy a veszély elhárult. Hagylak titeket szórakozni. Amúgy hol van Rebeka? Azt hittem ő is veletek jött – nézett körül Draco.
- Tényleg, hol van? – kérdezte Iris is.
- Valahol itt kell lennie. Láttam őt úgy negyed órája egy magas, sötét hajú pasival smárolni – gondolkodott Hermione.
- Jaj, most hogy mondod, én is láttam őt. De akkor egy szőke srác szájában lógott – jutott eszébe a másik nőnek.
Furán néztek egymásra a lányok. Rebeka a ló egyik oldaláról a másikra esett.
- Azt hiszem, jobb, ha tényleg hazamegyek – pislogott Draco, majd gyors csókot nyomott Hermione ajkára és már távozott is.
- Szerinted nem kellene szólnunk, hogy most már álljon le? – kérdezte Hermione a bárpulttól figyelve Rebekát, aki ezúttal egy harmadik –, vagy ki tudja valójában, hogy aznap hányadik – férfival csókolózott szenvedélyesen.
- De hát pont mi mondtuk neki, hogy ne siránkozzon tovább. Úgy néz ki megfogadta a tanácsunkat…
- Igen, kicsit túlságosan is – húzta el a száját Hermione.
- Hú, ez jó volt – ült le pár perc múlva melléjük a pulthoz az emlegetett leányzó meglehetősen zilálva. – Az a pasi meghívott magával a Karib-szigetekre! – mutatott egy magas férfira. – Őrület, nem?!
- De – mosolygott kényszerülten Hermione. – Őrület. De nem lesz ez egy kicsit sok? – kérdezte meg félénken.
- Álszent. Te mondtad, hogy szórakozzak – nézett rá csúnyán Rebeka. – És igazad volt! Fiatal vagyok. Mostantól bulizni fogok. Annyi pasival jövök össze, amennyivel csak tudok. Nem fogok érzelgősködni. Mostantól a jelszavam: „Csak szex és más semmi.” – szónokolt büszkén.
- Drágám, ez nem fog működni – csóválta a fejét a másik nő.
- Mégis miért ne működne?
- Mert előbb-utóbb fogsz érezni valamit. Hidd el, mi is így indultunk Dracóval. Tudod, mi lett a vége – mosolygott.
- Attól még, hogy veled ez történik, nem kell, hogy nálam is így legyen. Különben meg, már kezdem unni, hogy mások szabják meg az életemet. Ráadásul, egy, te eltűntél, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rád, anyám úgy kezel, mintha egy ötéves lennék…
- Ő csak aggódik érted, Rebeka – szakította a nőt félbe Hermione.
- Akkor aggódjon valaki másért, mert én nem kérek belőle. Ilyen körülmények között, ha akarnék, se tudnék túllépni Dom halálán. És ha most megbocsájtotok, én távoznék Josh-sal – azzal fogta magát Rebeka, és követve a legutóbbi delikvenst, elhagyta a klubot.
- Előre látom, mi lesz ennek a vége – fogta a fejét Hermione. – Én vagyok a hibás, be kellett volna fognom azt a nagy számat – korholta magát.
- Dehogy is. Rebekának igaza van, felnőtt nő, nem hibáztathat téged azért, mert elkövetett valami hülyeséget. De tudod mit? Ne is foglalkozzunk most vele. Ha már végre kimozdultunk, akkor legalább érezzük is jól magunkat és bulizzunk egy nagyot.
- Igazából elment a kedvem az egésztől.
- Jaj, ne csináld már! – lombozódott le Iris, majd összehúzott szemekkel és csípőre tett kezekkel méregette Hermionét. – Valld csak be, igazából a megmentődhöz akarsz hazarohanni.
A nő csak pirulva vigyorgott a koktélos pohara mögött.
- Lebuktam?!
- Fülig belé vagy zúgva, igaz? – kérdezte a rövid hajú nő.
- Attól tartok – sóhajtott fel. – Olyan hihetetlen az egész. Mármint pont ő meg én… Teljesen más ez az érzés, mint amit Ron iránt éreztem. Az inkább baráti és testvéri volt, de…
- Hát akkor benned igen deformált kép lehet a testvérekkel való viselkedésről – nevetett fel Iris.
- Jaj, ne már. Szóval ez más. Sokkal szenvedélyesebb, sokkal tökéletesebb.
- Szereted őt? – jött az egyszerű kérdés?
- Én nem tudom, annyira kedves és a gyerekekkel is…
- Szereted?
- Igen.
- Megjöttem – suttogta Hermione, mikor belépett az ajtón. Járása igen bizonytalan volt, így hatalmas vigyorral díjazta, hogy megbotlás nélkül elért a lépcsőig.
- Te vagy az, Hermione? – kérdezte Draco az emeletről.
- De én ám – kuncogta a nő.
- Na, szép! Én itthon főzök, mosok, takarítok, vigyázok a gyerekekre, erre maga hazajön vigyorogva, bohókásan ittas állapotban – mondta tettetett felháborodással a férfi, közben lesétált a lépcsőn, hogy felsegítse azon a nőt.
- Szerintem te nem is tudod, hol tartom a seprűt – jegyezte meg a nő, miközben hagyta, hogy Draco felvonszolja az emeletre.
- Gyere, beviszlek hozzám. Wayne most aludt el, nem akarom, hogy felébreszd. A többiek is alszanak már egy ideje.
- Hú, akkor ma veled alszom? – húzogatta a nő a szemöldökét, célozgatva ezzel az este folytatására.
- Ahogy mondod, aludni fogunk. Ittas nőket nem használok ki, főleg, hogy amúgy is odaadnád magad nekem – cukkolta Draco Hermionét, miközben besegítette az ajtón és leültette az ágy szélére.
- Igen, mert szeretlek – mosolygott a nő, miközben próbálta az ingénél fogva közelebb húzni Dracót. Nem gondolkozott azon, hogy most tulajdonképpen mit is mondott. Olyan könnyedén, természetesen jött belőle, mintha minden nap ezt mondaná. Mintha már régóta kikívánkozott volna belőle a bűvös sz-betűs szó.
A férfi lemerevedett egy másodpercre, majd lágyan elmosolyodott. Kimondta. Ő már hetek óta pontosan tudta, hogy viszont szereti, most valahogy mégsem jött a szájára a válasz. Csak csendben mosolygott, de mellkasát kellemes melegség öntötte el.
Hermione nem sértődött meg, hogy a férfi nem viszonozta a vallomást. Tulajdon képen egészen el volt varázsolva, köszönhető ez természetesen az elfogyasztott alkoholmennyiségnek. Fáradt is volt, így egyszerűen csak eldőlt az ágyon, de Dracót nem engedte el.
- Gyere ide mellém – kérte álmosan. A szőke látta a nőn, hogy kimerült, így nem ellenkezett, csak leheveredett mellé, és csendben nézték egymást, ám Hermione hamar nagyokat kezdett pislogni. Draco csak nézte őt, ahogy piheg. Gyönyörű volt. Hogy lehetett ilyen bolond olyan sok éven át? Talán más dolgokban is tévedett, nemcsak a lánnyal kapcsolatban? Ott és akkor megfogadta, hogy mostantól nyitott szemmel és szívvel fog járni. Talán még egy olyan bohócokkal teli helyet is kipróbál majd.
***
Hermione félt egy kicsit. Lelkiismerete nem hagyta nyugodni, így rövid időn belül arra jutott, hogy muszáj bemennie az irodába, hogy bocsánatot kérjen tőle. Még mindig nem volt biztos benne, hogy Rebeka jó úton jár-e, de nem akart rosszban lenni a nővel. Ha ő ezt szeretné, akkor így is támogatnia kell. Egyszer már cserbenhagyta, nem teheti meg még egyszer. Úgyis kell neki már egy kis irodai levegő.
Nagy lélegzetet véve kopogott be régi irodájába. Hamarosan meg is kapta a szabad jelzést.
- Hermione – lepődött meg Rebeka. Kicsit zavartan nézett rá a nőre.
- Szia, Rebeka. Beszélhetnénk? – kérdezte Hermione.
- Persze. Tíz perc és szünetem lesz. Megvárod? – nézett rá, mire az bólintott.
A büfében ültek, de eddig nem szóltak egymáshoz.
- Rebeka, figyelj – kezdett neki nagy nehezen Hermione -, szeretnék bocsánatot kérni. Nem kellett volna beleszólnom a dolgaidba. Felnőtt nő vagy, és tudsz…
- Aj, Hermione, nem tudok. Olyan ostoba vagyok – vágott közbe Rebeka, és kezébe temette az arcát.
- Na, azért nem kell sírni, nincs semmi baj – vigasztalta Hermione.
- Emlékszel Josh-ra? – kérdezte felnézve, mire a másik bólintott. – A buli után felmentem hozzá, és lefeküdtünk… azt hiszem, terhes vagyok – nyögte ki végül, majd újfent sírni kezdett.
Hermione megütközve nézett rá. Tudta, hogy Becky nem szokott ilyen könnyelmű lenni, de nem akart kiselőadást tartani a védekezés fontosságáról. Főleg nem úgy, hogy ő is ugyanezt a hibát követte el. Már ha lehet hibának nevezni, mert a végeredmény jó lett.
- Figyelj, minden rendben lesz. Ha szeretnéd, veled maradok, amíg elvégzed azt a tesztet, amit én is használtam. Gyors és biztos az eredmény. És akkor legalább biztosat fogunk tudni. A többi dologról ráérünk akkor beszélni – simogatta a nő kézfejét az idősebb lány.
- Köszönöm – szipogta Rebeka. – De lenne még valami. Tudom, hogy ti csak segíteni akartatok, de azt hiszem ez az egész bulizás, meg hogy kezdjek pasizni nem igazán volt jó ötlet. Igaz, hogy Dominique már fél éve elment, de még nem tudtam elengedni. Úgy érzem, sosem fogok találni még egy srácot, akit annyira szeretek, mint őt. Az igazság – sóhajtott nagyot -, hogy a halála óta gyógyszereken élek, és minden második nap sírva alszok el. Viszont tudom, hogy el kell terelnem valamivel a figyelmemet és abba kell ezt hagynom. És lenne valami, amiben segíthetnétek…
- Mégpedig? – érdeklődött Hermione.
- Elköltözök. Ne aggódj, a városban maradok, csak kell egy új hely. A régi lakásomban túl sok minden köthető Domhoz. Sokszor voltunk ott, és nem tudok úgy ottmaradni, hogy ne jutna eszembe kétpercenként. Számíthatok rád a költözésnél?
- Természetesen. Iris és én segítünk, amiben csak kell. És a bulizásra visszatérve, mi sem azt mondtuk, hogy mindenféle pasikkal együtt kell lenned. Csak annyit szerettem volna, hogy próbálj meg továbblépni.
- Bárcsak olyan egyszerű lenne az egész.
- Csináljuk meg azt a tesztet, rendben?
Hermione úgy érezte, mintha Rebeka órákra vonult volna el a mosdóba.
Riadtan kapta a nő arcára a tekintetét, szemei könnyesek voltak.
- Pozitív lett? – kérdezte, azonban Rebeka a zokogásától meg sem bírt szólalni. – Hé, nincs semmi baj. Segíteni fogok, amiben csak tudok. Meg akarod tartani?
- Nem vagyok terhes – mondta zokogva a megkönnyebbüléstől.
- Merlinre, a frászt hoztad rám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése