10. fejezet - Egy lépést előre...

- Anyagi problémáid vannak? A válás miatt? – kérdezte meglepődve Draco. Úgy tudta, Hermione bőséges fizetést kap a munkájáért, így nem értette miről beszél a nő.

- Malfoy, azt hiszem, nem veled akarom megbeszélni a pénzügyeimet.

- Edmund nem fizet meg rendesen?

- Mr. Mace? Nem, nem erről van szó – hebegte Hermione.

- Akkor nem értelek, Granger – tette karba Draco a kezét és a nőre bámult magyarázatot várva.

- Malfoy, ne firtassuk, rendben? – nézett rá már szinte könyörögve.

A férfi sóhajtva tartotta a szemkontaktust, közben járt az agya azon, mit is mondjon a nőnek.

- Adhatok kölcsön – szaladt ki a száján, Hermione legnagyobb meglepetésére. Hangot is adott nem tetszésének.

- Micsoda? Elment az eszed, Malfoy? Ezt az ajánlatot nem fogadhatom el

- Nekem van, neked nincs és szükséged van rá – rántotta meg a vállát a férfi. – Egyszerű az egész.

- Persze, ennyi erővel akkor már olyan, mintha a kurvád lennék.

Hermione szavaira Draco felvonta a szemöldökét és hátrahőkölt.

- Miket beszélsz?

- Az egy dolog, hogy dugunk, de hogy pénzt is elfogadjak tőled?

- Álljunk meg egy pillanatra és vonatkoztassuk el egymástól a kettőt. Figyelj ide, Granger! Neked segítségre van szükséged, gondolom, Pottertől eszed ágában sincs kérni, így mivel én megtehetem, adni akarok neked.

- Nem érted, hogy nem akarom? – emelte fel a hangját.

- Ne makacskodj, csak fogadd el – erősített rá a férfi is.

- Draco! Kérlek! – szaladt ki a nő száján, mire az felvonta a szemöldökét és megrökönyödve meredt rá.

- A nevemen szólítottál?!

- Én…

- Azt mondtad, Draco…

Malfoy ledöbbenve figyelte a megszeppent barna szemeket. Nem tudta, mi késztette rá, de pár másodperccel később azt vette észre, hogy szenvedélyesen csókolja a nőt.

Nem tartott sokáig a dolog. Hirtelen húzódtak el egymástól, majd Draco már el is iramodott a helyszínről.

Hermione földbe gyökerezett lábakkal állt még ott percekig. Fejében csak úgy cikáztak a gondolatok: Először még Malfoyjal csókolóztak pusztán szórakozás céljából, aztán kikotyogta, hogy anyagi gondjai vannak, mire a férfi kölcsönt akarta adni, ő meg a keresztnevén szólítva könyörgött neki, hogy ne tegye. Végül Draco újra megcsókolta. Az a csók más volt. Eddig a csókok birtoklóak és szenvedélyesek voltak, de ebben… ebben volt valami gyengédség, amit Hermione sehova se tudott tenni.

Végül mégis csak rászánta magát, hogy elmenjen ebédelni, de persze csak agy almás pitét kért Mrs. Spirontól.

- Már fizetve van, kedvesem – tolta visszafelé a pénzét az idős nő. 

- Tessék?

- Előre ki lett fizetve az ebédje – mondta újra Mrs. Spiron.

Malfoy! Villant a név Hermione fejében. Nem fogadta el a férfi pénzét, de az tudta, hogy úgyis ebédelni fog, így előre fizetett a büfében helyette.

Bosszúsan gondolt erre, majd fogta az „ebédjét”és visszaindult az irodájába, ahol első dolga egy rövid levél megírása volt a férfi részére:

„ Ne avatkozz a dolgaimba!

H.G. ”

„Nem tudnál csak csöndben maradni és megköszönni?

D. M” – érkezett a válasz. A papírrepülőket használták ismét. Ez csak azt jelenthette, hogy Malfoy az épületben van még. Hermione ha tudta volna, hogy hol is tartózkodik pontosan, akkor biztos személyesen megy oda és üvölti le a fejét. Meg persze magyarázatot követel a csók miatt.

Az élete az utóbbi hetekben feje tetejére állt. Azt se tudta, mi merre hány méter. Három férfivel is volt dolga, mégis mindegyiktől mást kapott. Először is ugyebár Ron, aki a gyermeke apja és jelenleg még éppen a férje. Aztán Kurt, akitől gyengédséget, igazi érzelmeket és megértést. És persze végezetül Draco Malfoy, akitől az élvezeteket, a szenvedélyt és a kalandot. Miért nem lehet őket összegyúrni?

Amint ezen gondolkodott hangosan felnevetett, mert magában azon kezdett elmélkedni, hogy melyik férfi melyik külső adottságát tenné bele a tökéletes álom pasiba. Keserűen vallotta be, hogy Ronból vajmi kevés kerülne bele. Viszont Kurt és Malfoy is eléggé jó kinézetűek voltak, így ott nagy volt a harc. Végül azt állapította meg, hogy nem lehetne összekeverni őket, mert mindketten úgy néznek ki jól, ahogy vannak. Nem tudta elképzelni Malfoyt a szőke haja és szürke szemei nélkül. Kurt gyönyörű barna szemeit pedig nem tudta másmilyen archoz kapcsolni.

- Min nevetgélsz? – kérdezte az ekkor megérkező Rebeka, aki egy halom aktát röptetett épp a helyére.

- Semmi, csak épp próbáltam összetenni az álom pasimat.

- És kikből?

- Vicces, mert három férfi van jelenleg az életemben, és ha összegyúrnánk, akkor annyira jó lenne. Kurt kedves és udvarias mivolta. Tudod, ő olyan illedelmes, nyugodt és egyszerűen csak jó társ. Viszont ott van Malfoy, aki szenvedélyes és olykor vad, de nagyon érti a dolgát. És persze a férjem, mer mégiscsak ő Rose apja. Nem lenne jó, ha kapnék egy társat, akiben ez mind megvan?

- Jaj, Dominique-ban minden megvan, annyira szeretem őt. De a menyasszonyát, Perrie-t meg tudnám fojtani egy kanál vízben – morgolódott Rebeka.

- Hát, elhiszem.

- Amúgy merre jártál? Majdnem másfél óráig elvoltál. Máskor húsz perc alatt bekapod az ebédedet és sietsz vissza – érdeklődött a fiatal lány.

- Ismét engedtem a kísértésnek – sóhajtott Hermione.

- Csak nem megint Malfoyjal alkottatok?

- Hát, ha úgy vesszük. Csak csókolóztunk, de… volt az egészben valami különös. Nem tudom, de más volt. Főleg a vége. És persze jól össze is vesztünk, ismét. Bele akar szólni az életembe – dühöngött.

- Hát, vannak ilyes pasik, akik mindig irányítani akarnak – felelte Rebeka.

- Malfoy pont ilyen. Amúgy meséltem, mi volt tegnap? Mr. Mace majdnem ránk nyitott!

- Mi? – kapta fel a fejét a lány. – Meglátott, miközben ti éppen…

- Nem, nem. Már végeztünk és épp öltözködni kezdtünk, amikor bekopogott. Úgy szóltam rá Malfoyra, hogy azonnal vegyen fel ruhát. Kezébe nyomtam valami papírt, hogy úgy tűnjön, hogy tárgyalunk.

- És elhitte?

- Nem szólt semmit, de tuti leesett neki, hogy mit csináltunk.

- Mégis honnan tudná?

- Elfelejtettem visszavenni a melltartómat – hajtotta le a fejét Hermione.

- Juj, az gáz. Akkor Mr. Mace tud rólatok?

- Talán. Malfoy szerint észrevette.

- De nem tette szóvá. Jó fej az öreg – mosolygott Rebeka.

- Ha mázlink van, akkor csak te tudsz róla.

Hermione aznap hamar végzett a munkában, így mielőtt haza indult volna, felkereste Iris barátnőjét annak otthonában. Szerencséjére otthon is találta a nőt.

- Csak nem Malfoynak köszönhetem a látogatásodat? – kérdezte Iris, miközben egy csésze teát tett a barátnője elé.

- Csak nem tudsz valamit? – nézett a rövid hajú nőre Hermione felvont szemöldökkel.

- Hát, ami azt illeti… - pillantott fel Iris cinkos mosollyal az arcán. – A hétvégén járt nálam a szőke. Mármint a bárban – tette hozzá Hermione arckifejezését látva. – Elég szarul nézett ki, és megjegyeztem neki, hogy szerény véleményem szerint ez miattad van. Kicsit beszélgettünk, tanácsokat adtam és…

- Ugye nem te mondtad, hogy írjon egy levelet?

- De, én voltam – jelentette ki a nő büszkén.

- Iris, kérlek! Nem szólhatsz így bele mások életébe… Ezt magunknak kell elintéznünk szépen, felnőttek módjára.

- Értem én, értem. Na, de szexeltetek hála nekem, vagy sem?

- Igen – válaszolta Hermione vörösödő arccal.

- Na, akkor meg köszönd meg és meséld el szépen! – vigyorodott el Iris győzedelmes arckifejezéssel.

- Szóval, más volt az a csók?

- Nem tudom igazából megfogalmazni. Olyan… szenvedélyes volt. Eddig is csókolt már szenvedéllyel, de ez valahogy gyengéd is volt és… Nem tudom hova tenni – csapta le feszülten Hermione a kiürült csészéjét.

- Szerintem beléd van zúgva – vonta meg a vállát Iris.

- Draco Malfoy belém van zúgva? Ezt szerintem te se gondoltad komolyan. Ez csak szex. Kölcsönösen jót teszünk egymással. Ennyi. Se ő, se én nem akarjuk ezt túlbonyolítani.

- Ezt most úgy mondod, mintha nem akarnád, hogy hétfőként mellette ébredhess – húzta fel a szemöldökét a másik nő.

- Ki ne akarna egy dögös pasi mellett ébredni, de…

- Első dolog: most vallottad be, hogy dögösnek tartod. Második dolog: annak idején Ronról is úgy gondoltad, hogy nem lehet köztetek semmi, de aztán mégis összejött. Mért ne lehetne ez Malfoyjal is? Harmadik dolog: látom rajtad, amikor róla beszélsz, hogy nem közömbös számodra. Ronnal lassan elváltok, ő is szétmegy a feleségével, mi akadály áll közétek? Szerintem gondolkozz el ezen.

- Nincs igazad – motyogta Hermione, ám a szíve legmélyén tudta, hogy minden igaz, amit Iris mondott, persze, ezt magának se merte volna bevallani.

- Nem akarlak elzavarni, de nekem lassan indulnom kellene, mert nyit a bár.

- Persze, nekem is lassan otthon kell lennem – pillantott az órájára Hermione. – Ron vigyázott egész délután Rose-ra.

- Ha valami történik, tudod, hogy hol találsz – kacsintott Iris búcsúzóul Hermionéra, majd hoppanált a ház elől egyedül hagyva a barna hajú nőt

Nem tudta, mit kezdjen Malfoyjal. Irisnek igaza volt, de sokan még a válását se tudják, mit szólnának, ha egyszer csak Malfoyjal jelenne meg különböző eseményeken? Na, persze, mert a szőke bele is menne a dologba… Kezdte unni a dolgot Hermione, hogy mostanában állandóan a régi mardekáros fiún járt az agya. Ha akkoriban a Roxfortban valaki azt mondta volna neki, mondjuk Lavender Brown, hogy egyszer Draco Malfoy és közte lesz bármi is, azt alaposan kinevette volna. De mégis megtörtént és tetszik neki a dolog. Tetszik neki, hogy azzal az öntelt görénnyel szeretkezhet, élvezi a csókjait. Ez az egész egy nagy őrület volt, és Hermione azt vette észre magán, hogy nem akar semmi mást, csak úszni az árral. Elege volt a sok aggódásból, hogy mindig mindenre gondolnia kellett, most az egyszer csak azt szerette volna, ha anélkül tehetne bármit, hogy közben gondolkozna. Valamilyen szinten ezt is tette. Hiszen lassan már számolni is elfelejti, hányszor volt együtt Malfoyjal. És az utóbbi egy-két alkalommal már Ron miatt sem aggódott. Az egyetlen pont, ami miatt nem feledkezhetett meg mindenről, az Rose volt. Viszont, eldöntötte, hogy a következő hétvégére elviszi lányát a szüleihez. Mostanában úgyis keveset viszi hozzájuk és Rose nagyon szeret náluk lennie. Titkon azt remélte, hogy Malfoyjal töltheti az így felszabadult két napot. Semmi romantikus andalgás vagy egyéb ilyen dolog. Arra gondolt, megfogadja Iris tanácsát. A nő szavai elgondolkoztatták, és arra jutott, hogy ki kell próbálnia milyen érzés a férfi mellett ébredni. Ha ez megvolt, akkor tudni fogja, hogy mi a következő lépés. Legalább is remélte. Legszívesebben kivett volna egy hotelszobát, vagy egy kis fogadóba ment volna a szőkével, de a jelen anyagi körülményei között még a menzán való étkezést is soknak tartotta.

Hazafelé arra jutott, hogy kipróbálja, hogy mennyire szerencsés mostanában. Vett egy kaparós sorsjegyet a legközelebbi trafikban, és nagyot sóhajtva kaparni kezdte. Ám mielőtt meglátta volna az eredményt, fogadalmat tett magának. Ha kis összeget nyer, akkor a lányára költi. Ha nagyobbat, annyit, amiből már kijön egy éjszakára egy szoba, akkor elhívja Malfoyt a hétvégére.

Remegő kézzel kaparta le az utolsó csíkokat és nem hitt a szemének. Pontosan annyi volt az összeg, amennyibe egy éjszaka került reggelivel a GoldenNectarban. Amikor megvette a jegyet, biztos volt benne, hogy nem fog nyerni. Ezért is ígérte meg magának olyan könnyelműen a malfoyos dolgot. De most, hogy ott volt a kezében a nyertes cédula, nagyon elgondolkozott. Annak a pénznek jobb helye is lenne. De megfogadta… és, bár szégyellte bevallani, mindennél jobban vágyott egy Malfoyjal töltött éjszakára. Amikor egyiküknek sem kell elrohanniuk, és senki sem nyithat rájuk. Amikor kényelmes helyen vannak, és nem sürgeti őket az idő. Amikor csak egymásra tudnak koncentrálni.

Otthon az első dolga az volt, hogy írt a szüleinek egy levelet, hogy vállalnák-e Rosie-t a hétvégére. Sok munkára és sürgető határidőkre hivatkozott, de mélyen belül szánalmasnak érezte magát, hogy így megvezeti őket, miközben őt csak a saját élvezeteinek kielégítése hajtja.

- Kicsim, mit szólnál, ha a hétvégét Granger nagyiéknál töltenéd? – kérdezte kislányától.

- Ott is aludhatok?
- Hát persze, egész hétvégén ott lennél.

- Hurrá! Meg vannak még a nagyiéknál a nyuszik?

- Azt hiszem igen – felelte Hermione látva, hogy Rose mennyire fellelkesült. A kicsi imádta a nyuszikat, és a Marcel nevű cicát. Egész nap csak a cirmossal játszott és egyszer még arra is rávette a nagyszülőket, hogy hagy vigye be az egyik kisnyulat a házba, annak ellenére, hogy Mrs. Granger allergiás a nyúlszőrre.

- Akkor viszek nekik répát!

- Rendben, vihetsz. De most edd meg szépen a vacsorádat – kérte a kislányt.

Később, amikor Ron hazaért, közölte, hogy nem lesz itthon a hétvégén.
- Férfival találkozol? – kérdezte Ron. Hangjában nem volt vádaskodás, inkább csak némi kíváncsiság.

- Nem, munkaügy – hazudta.

- Jól van – felelte a férfi, nem volt meggyőzve. Hermione nem is várta el, hogy higgyen neki. A lényeg az volt, hogy fogadja el és ne legyen belőle botrány.

Este, amikor már Rose elaludt, és Ron éppen zuhanyozni volt, nem bírta magával és írt Malfoynak egy levelet. Bár haragudott rá a menzán törtétek miatt, mégis izgatott volt a gondolattól, hogy egy egész hétvégét vele tölthet. Lelkesedése nagyobb volt, mint iránta érzett dühe.

A hétvége olyan hamar eljött, hogy szinte észre se vette, s már a bárban ült türelmetlenül várakozva a szőkére. A rövid levelére nem kapott a férfitől választ, így még biztos sem lehetett abban, hogy eljön-e. Vagy egy órán keresztül ücsöröghetett egy pohár pezsgő társaságában Malfoy kedvenc asztalánál, mikor végre megpillantotta a férfit a pultnál. Épp Iristól kérdezett valamit, mire a nő egyenesen Hermione felé mutatott. Draco odapillantott, majd megindult az asztal felé.

- Szia! – köszöntötte halkan, mikor leült a vele szemközti helyre.

- Granger!

- Azt hittem nem fogsz eljönni – motyogta a poharát bámulva a nő.

- Hát itt vagyok – vont vállat Draco. – Miért hívtál?

- Arra gondoltam, megihatnánk együtt valamit, és esetleg…

- Esetleg mi?

- Figyelj, meg kell beszélnünk a szabályokat, rendben? – nézett mélyen Hermione Draco szemébe.

- Miféle szabályokat? – Draco érdeklődve dőlt előre az asztalon.

- A… kapcsolatunkét.

- Hallgatlak.

- Nem támadhatunk úgy egymásra, mint ahogy az irodáinkban ez már megtörtént. Akármennyire is jó volt, nem tehetjük ezt így meg. Nem szeretnék bárki előtt is lebukni, viszont több időt szeretnék veled tölteni. Mármint ne érts félre, csakis arra a dologra gondolok.

- Mi van, ha én is többet akarok? – kérdezte Draco felvonva az egyik szemöldökét.

- Tessék? – rökönyödött meg a nő. Fejében csak úgy kavarogtak a gondoltok. Hogy mondhatott azok után ilyent a férfi, hogy eddig csak is szexet akart?

- Mi van, ha én is több időt akarok eltölteni veled? Persze, én is csak ARRA gondolok – dőlt hátra Malfoy elégedett mosollyal az arcán.

- Arra gondoltam… Arra gondoltam, esetleg a hétvégeken… Vagy amikor neked megfelel…

- Granger, még ma kinyögöd, hogy mit akarsz?

- A hétvégéket együtt tölthetnénk – mondta a nő pirulva.

- Tehát, ha jól értelmezem, nem csak hogy folytatni akarod a mi kis izgalmas viszonyunkat, de még az egész hétvégédet is szerény személyemmel akarod eltölteni? Elég mély benyomást tehettem benned, ha erre a döntésre jutottál.

- Töröld le azt a vigyort a képedről, mert nem áll jól. Nem szeretem, amikor rajtam nevetsz – hajtotta le a nő a fejét, arcát egyre jobban elöntötte a pír.

Draco megforgatta a szemét, majd finoman felemelte a nő állát, találkozott a tekintetük.

- Benne vagyok – suttogta a barna szemeket figyelve.

- Komolyan?

- Igen. És hova akarnál menni? Gondolom, nem a lakásodba, se hozzám. Bár nincs otthon senki. Astoria a saját hétvégi elfoglaltságát űzi éppen.

- Ami azt illeti, kicsit előre szaladtam és kivettem egy szobát itt.

- Ugye nem gondolod, hogy hagyom, hogy te fizesd a szobát? – csóválta a fejét Draco. – Egy az, hogy van annyi becsületem, hogy ezt ne engedjem meg neked, másrészt meg, ha jól emlékszem ilyen ügyben volt már egy vitánk a hét folyamán.

- De ma este ezt én szeretném állni.

- Biztos, hogy nem – makacskodott a szőke férfi.

- Ne aggódj, ez könnyen jött pénz. Nyertem – felelte.

- Akkor sem érdekel. Ez olyan mintha megengedném, hogy a földön aludj, amikor tele van ággyal a szoba – hozott egy példát Malfoy.

- Miféle hasonlat ez? – nézett rá furán a nő.

- Egyszerű. A lényeg, hogy én fogom fizetni.

- Akkor inkább felejtsük el - vágta rá Hermione.

- Olyan makacs vagy, Granger! – morgolódott a férfi, majd határozottan a nő álla alá nyúlt, közelebb húzta és megcsókolta. Hermione csak meredt maga elé és nem értette mi van most.

Draco Malfoy mindenki előtt csak úgy megcsókolta. – Na, biztos, hogy ki akarod hagyni ezt? És a folytatást? – kérdezte kacéran.

- Ki kell mennem – ugrott fel a nő és elindult a mosdóba. Alig várta, hogy elérje az ajtót és kifújhassa magát. Ott aztán háttal nekidőlt a csempének és a plafont kezdte bámulni. Egy perc se telt el, és már nem is volt egyedül a helyiségben. Tudta, hogy Iris utána fog jönni, ha látta. Ezek szerint szemtanúja volt az esetnek.

- Ez meg mi volt, anyukám? – kérdezte neki szegezve a kérdést.

- Ne… nem tudom – felelte akadozva. – Csak úgy megcsókolt.

- Azt én is láttam. De hogy-hogy? Ti valamiféle titkos viszonyt folytattok, nem? – faggatózott a másik nő.

- Honnan tudjam, Iris? Nem látok Malfoy fejébe! – kezdett kiabálni Hermione. – A francba, avval az öntelt, arisztokrata fejével!

- Hé, nyugi, ne velem kiabálja. Szerintem rajtam kívül senki sem látta. A fele részeg, a másik fele meg nem veletek foglakozik – csitította barátnőjét.

- Bocsi.

- Most min megy a feszkó?

- Megbeszéltük, hogy együtt töltjük a hétvégét, erre meg nekiáll a felsőbbrendű dumájával, hogy nem hagyja, hogy én fizessek. Folyton beleszól az életembe!

- Drágám, neked már az is baj, hogy ha lovagias és fizetni akar helyetted? – értetlenkedett Iris.

- Nem, mert ő nem helyettem, hanem értem akar fizetni. Teljesen úgy érzem magam tőle, mint egy kurva!

Iris nem igazán értette, hogy mi is Hermione baja, de nem szólt semmit. Csendben kiment a mellékhelységből, egyenesen át a férfi szakaszra. Mielőtt bement a nőibe, látta, hogy Malfoy is a mosdó felé vette az irányt. Csak remélni tudta, hogy még most is ott van. Nem a legesztétikusabb hely, de mindenképpen csendes.

- Mi a fene volt ez? – tette fel a szőkének a kérdést, aki épp a kezét mosta meg. A tükörbe pillantva látta, hogy a pultos mögötte áll karba tett kézzel.

- Ez itt a férfimosdó, nem?

- Jaj, hagyjál már. Én itt dolgozok, szóval abba a helységbe megyek, amelyikbe akarok. És nem hiszem, hogy zavarna az ilyen, mivel a múltkor te is rárontottál Hermionéra a bálon. Inkább válaszolj.

- Mi is volt a kérdés? – tettette Malfoy az értetlent, de közben halálosan nyugodt maradt.

- Az, hogy mi a fene volt az előbb az a csók?

- Tudod, amikor két ember egymáshoz közelít, majd összeér az ajkuk, és…

- Ne hergelj! – figyelmeztette a nő.

- Jól van már, nyugodj le!

- Hermione ki van akadva.

- Majd lenyugszik. Én csak úriember akartam lenni. De Grangernek semmi sem jó. A csók csak emlékeztető volt, miről csúszhat le, ha veszni hagy.

- Annyira fafejűek vagytok – morogta a nő, majd kiviharzott a mellékhelyiségből.

- Mehetünk? – kérdezte Draco nyugodt hangon, mikor Hermione kijött a női mosdóból.

A nő határozatlanul bólintott, majd megelőzve a férfit, felvezette a szobájukba. Első ránézésre a szoba semmivel sem volt több egy átlagos fogadói szobánál Draco számára. Hermione persze tudta, hogy a bár fölötti szobák a Foltozott Üst szobáihoz képest öt csillagosnak számítnak.

- Akkor… Neki is láthatunk nem? – kérdezte Malfoy vigyorogva, mire Hermione idegesen a blúza mandzsettájával kezdett bíbelődni. – Hagyd, majd én – lépett közelebb a férfi, finoman lefejtette a nő ujjait a kis gombról. Módszeresen elkezdte megszabadítani Hermionét a blúzától, kioldotta a szoknyáját és hagyta, hogy az nesztelenül hulljon a nő lába köré. Hermione szégyenlősen lépett ki a ruhadarabból. Már megint szinte meztelenül állt a férfi előtt, aki persze nem volt rest alaposan végigmérni őt tetőtől talpig. Közelebb lépett és a fülébe suttogott:

- Csodásan nézel ki! – Ujját idegtépően lassan húzta végig a nő gerince mentén. Érezte, ahogy lágy remegés futott át a testén az érintése nyomán. – Kívánsz? – suttogta újra.

- Mindig – jött a bátortalan válasz, ami hatalmas mosolyt csalt Draco arcára.

- Ennek igazán örülök. Fordulj meg! – utasította a nőt. Hermione készségesen engedelmeskedett. – Olyan gyönyörű – motyogta magának, majd újra maga felé fordította a nőt.

- Levetkőztethetlek?

- Már épp kérni akartalak rá – tárta szét a karjait Malfoy vigyorogva.

Szürke pólója hamarosan követte a nő blúzát a padlón, akárcsak a farmernadrág. Hermione alaposan tanulmányozta Draco minden egyes porcikáját. Így, hogy már nem csak ő volt alulöltözött, bátorsága is kissé visszatért a testébe. A mellkasánál tolva az ágyhoz vezette a férfit, majd finoman rálökte a puha takaróra.

- Mik a terveid velem, Granger? – nézett mohón az ágy végénél álló nőre.

- Csak improvizálok – suhant át egy mosoly az arcán, majd Draco mellé helyezkedett az ágyon és lágyan megcsókolta a mellkasát. A férfi ajkait egy lágy sóhaj hagyta el, így folytatta és az egész felsőtestét beborította csókokkal, közben kezei az oldalát cirógatták. Draco tetszését kifejezve a nő hajába túrt és finoman egyre lejjebb irányította, mire Hermionénak mosolyognia kellett.

- Türelem, Draco – suttogta bele a férfi köldökébe, mire az kissé megmerevedett, végül felhúzta magához a nőt, hogy szemtől szembe legyenek egymással.

- Tetszik, amikor a keresztnevemen szólítasz – motyogta egy-egy csók közben.

- Szeretnélek mindig a keresztneveden szólítani.

- Ennek semmi akadálya, viszont most nem érsz rá erre, a szádnak más feladata van.

- Hogy mekkora egy disznó vagy – nevetett fel a nő, majd tovább csókolgatta a férfit. Végül az alsónadrágja is lekerült.

- Annyira jól csinálod ezt – lihegte a férfi, mikor Hermione mellé feküdt kipirulva.

- Köszönöm! Bár már mondtam, nem sokat csináltam – válaszolta szégyenlősen a nő.

- Attól még ügyes vagy – mondta a férfi, majd maga alá gyűrte a nőt. – Csak hogy hű maradjak a rólam alkotott képedhez, most nem viszonzom a kedvességedet, de ígérem, így is élvezni fogod – suttogta kéjesen, majd lecsapott a nő ajkaira. Gyorsan lerepült a csipkecsoda is Hermionéról, s már élvezhette is a férfi nyújtotta gyönyört. Draco határozottan mozgott a nőben, fejét hátravetette és növelve a tempót, lassan elélvezett a nő nevét kiáltva.

Pihegve zuhantak egymás mellé. Most nem kellett rohanniuk, nem nyithatott rájuk senki. Mozdulatlanul feküdtek, míg le nem csillapodott a testük. Hermione mosolyogva fordult a férfi fel.

- A keresztnevemen szólítottál – nézett felszabadultan a szőke szemébe.

- Csak mert te is. Gondoltam így fair.

- Akkor ezentúl így szólítjuk egymást? – kérdezte Hermione.

- Hát, ha nincs ellenedre. De biztos, hogy néha még Granger leszel.

- Ezen nem lepődök meg. Régi berögződés – mosolyodott el a lány.

- És most? – nézett rá a volt mardekáros. – Tisztázzuk a helyzetet.

- Rendben. Akkor most te és Astoria… - kezdte félénken Hermione.

- Elválunk – vágta rá Malfoy. – Valahogy szép csendben kell, nem akarok médiavisszhangot.

- Igen, nekem is úgy lenne jó. Ha a Próféta tudomást se szerezne az egészről.

- Olyan nincs, amiről a Próféta nem tud. Esetleg, ha lefizeted őket.

- Hát, arra most végképp nincs pénzem – kezdte Hermione a plafont nézni.

- Tényleg, Granger, ízlett a múltkori ebéd?

- Először is, még mindig dühös vagyok rád amiatt. Senki sem kérte, hogy avatkozz bele a dolgaimba. Tudom, hogy van pénzed, de attól még nem kell úgy viselkedned, mintha mindent megtehetnél – magyarázott a nő.

- Fogd már fel, hogy csak segíteni akartam! – kelt ki magából a szőke. Felült az ágyban és dühösen meredt a nőre.

- Másodszor, mintha az előbb azt mondtad volna, hogy Hermionénak fogsz hívni! – folytatta a nő figyelmen kívül hagyva a férfi kiborulását.

- Jól van, Hermione – nyomta meg a hangsúlyt -, miért vagy ilyen makacs?

- Mert te nem szoktál csak úgy segíteni! Ha fizetsz helyettem, akkor utána el fogsz várni tőlem dolgokat, amiket én lehet, hogy nem akarok. Nem akarom, hogy a „szolgáltatásért” fizess. Ha jövök, akkor azért jövök, mert én is itt akarok lenni. Nem azért, mert fizettél, és szívességgel tartozok.

Draco értette a nő érveit, de ő nem így látta a helyzetet. Szeretett volna mondani valami értelmeset, de nem tudta, hogy mit mondhatna még. Ha a nő nem hisz neki, akkor nincs értelme bármit is mondani.

- Ezt felejtsük el egy időre. Az éjszaka még tart, és én tartozom neked.

- Te? Nekem? – nézett furán rá Hermione.

- Igen. Tudod, a szívességgel – mosolygott a férfi, majd a takarót, amit idő közben magukra húztak félredobta, és csókolni kezdte a nő testét. Minden egyes négyzetcentiméterre csókot lehet, így jutott el egészen a lábai közé. Hermione halkan sóhajtozott, ahogy a Draco nyelve a legérzékenyebb pontjához ért. A procedúrát egy újabb szenvedélyes menet követte, amelyet mindketten nagyon élveztek. Mint mindig.

Hajnali négy után egy kicsivel ébredt fel Hermione. Meztelenül feküdtek az ágyban, Draco hátulról karolta át. Nem emlékezett rá, hogy pontosan hogy is aludtak el, arra tippelt, hogy elnyomta őket az álom, miközben csókolgatták egymást. Lassan, óvatosan megfordult. Draco karját a szőke teste mellé tolta, de csak azért, hogy így könnyebben mozogni tudjon. Csak nézte Draco arcát és mosolygott. Arca picit borostás volt, haját kicsit elaludta, de mégis egy kisgyereket juttatott eszébe.

Lassan felült, és kikászálódott az ágyból. A fürdő felé vette az irányt, hogy bevegye az antibébi főzetet, ha már úgyis felébredt. A mosdó felé menet azon gondolkozott, hogy ez volt az első reggel, hogy Draco Malfoy mellett ébredt. Azt hitte ezentúl majd még csinálnak ilyen hétvégéket, és máskor is Draco lehet az első dolog, amit meglát, amikor felébred. Hát, sok mindenben tévedett. Ekkor még fogalma sem volt, hogy mennyi bonyodalmat tartogat még neki a sors. De, hogy nem ez volt az utolsó, hogy Draco oldalán ébredt, azt jól gondolta.