5. fejezet - Vágyak és egyéb mocskosságok

Hermione sietős léptekkel vette célba 4. emeleti irodáját. Remélte, nem fut bele a főnökébe. Mr. Mace akármennyire is kedvelte őt, sose díjazta a késést. Főleg az ilyen mértékűt.

Szerencséjére senki sem jött vele szemben, így minden feltűnés nélkül léphetett be az irodájába. Becsapta maga mögött az ajtót és nagyot sóhajtva nekidőlt annak. Ekkor pillantotta csak meg, hogy nincs egyedül.

- Jó reggelt, Mrs. Weasley! – köszönt halkan az új asszisztense, Rebeka. Teljesen megfeledkezett a fiatal nőről.

- Á, Miss Lahm! – Hermione kapkodva az asztalához sietett és elfoglalta a helyét.

- Mrs. Weasley! – szólította meg újra a lány. – Nem kell miattam aggódnia, nem fogok szólni Mr. Mace-nek. Önnek dolgozok, ha kell, akkor falazok is. Azt szeretném, ha megbízna bennem és akadálytanul tudnám segíteni a munkájában.

- Köszönöm, Rebeka! Ugye nem gond, ha tegeződünk?

- Épp kérni akartam – mosolyodott el a nő, majd újra az asztalán heverő pergameneknek szentelte teljes figyelmét.

Hála Rebekának ebédidőre már a pergamenek nagy részén átrágták magunkat. Hermione nagyon hálás volt a lánynak, hatalmas terhet vett le ezzel a válláról.

- Kiugrom a büfébe, esetleg hozzak neked is valamit? – kérdezte kedvesen a barna hajú lánytól.

- Nem, köszönöm! Találtam egy érdekes feljegyzést, ezt még be szeretném fejezne. Majd később csatlakozok.

Rebeka a fiatal önmagára emlékeztette Hermionét. Emlékezett, mikor bekerült asszisztensként az elődjéhez, ugyan ilyen izgatottan vetette bele magát az aktákba. Minden tudást magába akart szívni.

A büfébe menet eszébe jutott a kislánya. Korábban levélben szólt Ginnynek, hogy az menjen el a kicsiért. Így, a miatt nem kellett aggódnia, hogy megint a részeges apjára hagyta. Sajnos már csak így tudott a férfira gondolni. Sose hitte volna, hogy Ron valaha is az alkoholba menekülne a problémák elől.  Nem tudta, mit csináljon, nem tudta, mit akar csinálni. Egyáltalán akar valamit lépni? Igen – gondolta. A házasságuk romokban volt, cselekednie kellett valamit. De mit? Az első dolog, ami beugrott neki, az a válás volt. Nem akart elmenekülni, de ez egy ideális megoldásnak tűnt. Bár tudta, hogy Molly Weasley, valamint a hagyománytisztelő szülei sem hagynák a dolgot.

- Szép napot, Madam Spiron!

- Hermione, kedvesem! Mit adhatok? – kérdezte az idős boszorka a büfében.

- Van abból az isteni almás pitéből? Abból kérnék egyet, meg egy levest.

- Máris viszem, foglalj csak helyet.

Hermione leült a szokásos asztalához és az ott felejtett Hírverőt kezdte lapozgatni, míg a rendelésére várt.

Belemerült az olvasásba, így nem hallotta a háta mögött felé közeledő lépteket. Nem sok kellett ahhoz, hogy sikoltva ugorjon fel, mikor valaki - a hang alapján nagyon jól tudta, hogy kicsoda - a fülébe suttogott.

- Hiányoztam, Granger?

- Malfoy, Merlin szerelmére! – pirított a férfira, mikor az elhaladt mellette és helyet foglalt vele szemben. – Mit keresel itt? – suttogta, közben körbekémlelt, nem e figyeli őket valaki.

- Ne izgulj, nem miattad jöttem. Astoriával ebédelek, mint mindig.

- Akkor ne rontsd itt a levegőt, hanem etesd meg az a bestiát, nehogy véletlen a fejedet harapja le – motyogta morogva a nő. Nem értette, hol késik már az a leves. Bár most úgy érezte, egy falatot se tudna letuszkolni a torkán.

- Astoria még tárgyal, legalább fél óra. Esetleg, ha egy gyors repetát szeretnél, akkor…

- Fulladj meg, Malfoy! – pattant fel hirtelen Hermione és a pulthoz sietett. – Madam, inkább mégse kérem azt a levest, de a pitét elviszem – próbált mosolyt erőltetni az arcára.

Mikor végre elétették a süteményt, gyorsan felkapta és elviharzott az irodája felé. Az ajtóban még mindig hallotta Draco Malfoy öblös, jóízű nevetését. Az a mocsok rajta nevetett.

A délután hamar eltelt. Rebeka segítsége tényleg sokat jelentetett. Ami azt illeti, sokkal hamarabb készen lettek az aznapra kirendelt munkával, mint máskor a nő egyedül szokott, de Hermione nem akart még hazamenni. Tudta, hogy otthon csak a gondok várják. Önzőnek érezte magát, mert ez által kislányát is elhanyagolta. Végül csak rászánta magát, hogy elinduljon haza, de útközben még tett egy kitérőt barátnőjéhez. Iris már dolgozott, így tudta, hogy a kocsmában kell keresnie.

- Hermione! – köszöntötte a nő. – De jó újra látni. Most sokkal jobban nézel ki, mint a múltkor.

Hermione elpirult egy kicsit, amit Iris rögtön észrevett.

- Ohó, pasi van a dologban! Úgy látom valakinek szép volt az éjszakája… – mosolygott a lányra.

- Ezt meg honnan veszed? – lepődött meg a boszorka. Ennyi látszana rajta?
- Drágám, ég és föld a különbség a között, amilyen külsőt a múltkor mutattál és amilyet most. Ez két dologtól lehet. Az egyik, hogy Felix Felicist ittál, a másik pedig, hogy igencsak szenvedélyes éjszakád volt. Bár a te esetedben egy munkával kapcsolatos siker is így felvillanyozna, azt tudom, de valamiért én mégis a másodikra tippelek. Mesélj!

- Azt se tudom, hol kezdjem – hebegte a nő.

- Talán az elején – válaszolta Iris.

- Hát, akkor az első, hogy nem éjszaka volt. Reggel.

- Hm, jól kezdődik. Részleteket. A férjeddel volt a kaland?

- Ajj, ne is mondd… én, én… én megcsaltam őt – bökte ki. – Lefeküdtem valaki mással.

Iris roppantul meglepődött. Hermionét tisztességes boszorkánynak ismerte, aki nagyon odafigyel a családi békére. Nem akarta elítélni őt, de akkor sem tetszett neki a hír.

- Tudod, még az is jobb lenne, ha leribancoznál, mint Ron, csak ne nézz rám így, könyörgöm! – akadt ki Hermione.

- Elmondtad neki? – lepődött meg a nő.

- Nem.

- Hát akkor meg honnan tudja?

- Sehonnan, nem tudja – válaszolta Hermione. – Még előtte hordott el mindennek, hogy valójában történt volna valami.

Iris egyre jobban összezavarodott.

- Oké, tényleg az elejéről kell kezdenünk ezt a beszélgetést, mert nem értek már semmit.

Hermione vett egy nagy levegőt és mesélni kezdett. A születésnapon történt incidensről természetesen már tudott barátnője, de azért azt is elmondta még egyszer, illetve azt, ami az után történt, hogy elhagyták a kocsmát és Hermione segített hazavinni a részeg férfit. Mesélt Ronnal megromlott kapcsolatáról, az alkoholproblémákról és mindenről, ami még befolyásolta döntésében.

- Hát, én személyesen nem ismerem Malfoyt, csak azt tudom, amit az újságban írnak róla. Na, jó, a múltkor találkoztam vele, amikor letaperolt, de nem tudom, hogy milyen ember.

- Manipulatív – vágta rá Hermione.

- Nem is erre akartam kilyukadni. Hanem arra, hogy nagyon dögös! Még úgy betintázva is irtó szexi volt.

- Ezzel nem tudok vitába szállni – felelte mosolyogva Hermione.

- Tudod, egészen elkap a féltékenység, ha arra gondolok, hogy közelebbről is megszemlélted azokat az izmokat. Látom, megadod a módját, ha már félrekefélsz – kacsintott a nő.

Hermione szörnyen kínosnak érezte a helyzetet, de be kellett vallania, hogy ezt a szituációt semmi sem tudja megszépíteni. Megcsalta a férjét, és ezen semmi nem változtat.

- Mit csináljak? – kérdezte tanácstalanul.

- A pasi önként felajánlotta magát, nem? Hát akkor meg élvezd ki a dolgot. Ronnal meg majd lesz valami. Elválik majd a dolog… Vagy te válsz el, nézet kérdése az egész – vigyorodott el Iris.

- Egy szar alaknak érzem magam.

- Ne tedd! Figyelj anyukám, nőből vagy, megérdemled.

Iris először megrökönyödött Hermione tettén, eléggé meglepte, hogy a nő félrelépett, de aztán amikor barátnője elmesélt mindent, rájött, hogy ez egy segélykiáltás volt. A nő élete elkezdett lefelé haladni, és lehet, hogy nem a legjobb módszert választotta, de szüksége volt erre, hogy újra érezze magát valakinek.

Hermione magát okolta mindenért, hiszen nem kellett volna annyit dolgoznia, Ron se fordult volna magába, talán minden másképp alakult volna. De ez nem változtat azon a tényen, hogy az utóbbi időben hasztalannak érezte magát. Nem maradt neki más, csak a monoton munka. Ron inkább ivott, mint vele volt, de ha mégis együtt voltak, akkor is csak veszekedtek. A barátai egyre kevesebbszer keresték, nekik volt saját életük. Aztán ma reggel, amikor lehetőséget ajánlottak neki, még szép, hogy élt vele. Először nem akarta elfogadni az ajánlatot, mert erkölcsös nőnek tartotta magát, de egy kis gondolkozás után rájött, hogy nem tudja becsapni magát. Kívánta Draco Malfoyt. És emellett, hihetetlen, de a férfi azt éreztette vele, hogy kell neki. Még ha csak szexre is, de szüksége volt rá. Sőt, azt is tudta, hogy a bosszú eszközeként használta fel őt, mégis ki volt ezzel békülve. Mindketten tudták, hogy mire van szükségük, hát elvették egymástól.

- Nem tudom, Iris. Talán igazad van. De most hogyan tovább? – kérdezte a nő a fejét támasztva.

- Hát, szerintem jó lenne, ha el tudnád dönteni, hogy mit akarsz kezdeni a férjeddel… Jobb lenne, ha elindulnátok valamelyik irányba, mert így csak egyhelyben toporogtok – válaszolta a másik boszorka a pult mögül.

- Hát ez az. Hogy nem tudom! Akárhányszor elkezdünk beszélni a gondjainkról mindig Draco Malfoynál kötünk ki – magyarázta a lány.

- Hm, talán nem véletlen, hogy te is ott kötöttél ki. De akkor most mi lesz Ronnal? Feladod?
- Van értelme még próbálkozni? – nézett Hermione a másik nőre.

- Ezt csak te tudhatod, drágám. Neked kell érezned, hogy megéri a fáradtságot, hogy szereted-e őt annyira.

- Szeretem, az biztos – szögezte le. – De bárcsak ne lenne ennyire makacs.

- És bárcsak jobb lenne az ágyban – fűzte hozzá Iris, Hermione pedig egy kis nevetéssel jutalmazta.

- Na, jó! Haza megyek. Vagyis Ginnyékhez, el kell hoznom Rose-t. Azt hiszem, több időt kéne vele foglalkoznom.

- Aztán ne felejts el bejönni és beszámolni nekem minden szaftos dologról, ami a szőkével történik – kacsintott Iris Hermionére.

- Mint ha bármi is történhetne…

- Soha ne mond, hogy soha! – kiabált még utána a nő.

A bár közeléből Hermione egyből a Potter-házhoz hoppanált. Az ajtóban Ginny fogadta nyakában köténnyel.

- Szia, épp sütit tesztelünk a hercegnővel. Gyere! – invitálta a konyha felé. – Mi újság? Ron elég frusztrált volt, mikor átmentem Rosie-ért. Mit csinált már megint? – nézet Hermionéra a vörös gyanakodva.

- Kicsit összekaptunk – motyogta. Ám a válasz nem volt elég kielégítő Mrs. Potternek.

- Na, mesélj!

- Gin, ezt majd inkább máskor, jó? Nincs kedvem most erről beszélni. Kicsit Rose-zal szeretnék lenni. Mostanában mindig csak egyszerűen lepasszolom nektek. A munka elveszi minden időmet és rá alig jut valamicske belőle – huppant le az egyik konyhaszékre egyenesen az etetőben ülő kislánya mellé. – Hát te aztán jól széttrancsíroztad ezt a muffint – nézett erőltetett mosollyal a kicsire, aki hangosan kacagni kezdett erre.

- De ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz?

- Persze, Gin, csak nem akarok állandóan neked panaszkodni akárhányszor összezörrenek a bátyáddal, érted? Van neked elég bajod nélkülem is. – Hermione szégyellte magát, amiért nem avatta be legjobb barátnőjét a dologba, de rettegett a reakciójától. Félt, hogy elítélné a miatt, amit Draco Malfoyjal tett. – Amúgy is, tudod, hogy milyenek vagyunk. Folyton marjuk egymást, de úgyis elcsitulnak majd a dolgok.

- Te tudod, Hermione. De ha kellenék…

- Köszönöm, Ginny! – mosolygott barátnőjére. – Na, gyere, te maszat! Menjünk haza.

Az elkövetkezendő pár nap sűrű némaságban telt Ron és Hermione között, ami miatt a nő nagyon is hálás volt. Legalább a kicsire több ideje jutott, így, hogy nem kellett a férfival veszekednie.

A Weasley lányok szombaton végül London egyik forgalmasabb utcáján kötöttek ki. Rose érdeklődve figyelte a járókelőket, közben egy pillanatra sem engedte el anyja kezét.

- Rose, ugye nem baj, ha most egy kicsit több időt töltesz a mamával? – guggolt le a lány elé Hermione.

- Apa hol van? – jött a kíváncsi kérdés.

- Ő neki, most otthon kell lennie, kicsim.

- Hát jó!

- Mihez lenne kedved? Hova menjünk?

- Nézzünk zsiráfot – csillant fel a kislány szeme.

- Akkor irány a Regent’s Park – mondta nevetve a nő lánya lelkesedésén.

- Miért van ilyen nagy nyaka? – jött az első kíváncsi kérdés.

- Azért kicsim, hogy a fa tetején is elérje a leveleket – mutatott rá a nő az éppen lakmározó zsiráfra.

- Miért ilyen kövér ez a víziló, anya?

- Hát… mert teleitta magát a víz alatt. – Rose erre a válaszra felnevetett.

- De akkor a vízbe fog pisilni – nevetett tovább, egészen a hüllőházig.

- Mami nézd mekkora! Meg tudná enni az összes játékomat – mutatott a kislány egy hatalmas kígyóra, majd meg se várva anyját, a terráriumához szaladt.

Hermione mosolyogva figyelte Rose-t, ahogy egyik kígyótól a másikig szaladgál odabent. Jókedve addig tartott, míg egy túl jól ismert hang a fülébe nem suttogott.

- Kezdem azt hinni, Granger, hogy te szándékosan követsz engem.

- Mi van, szabadidődben a hozzád hasonló kígyók társaságát élvezed? – fordult meg a nő csípőre tett kézzel. Draco egy egyszerű ingben állt előtte, kezét összefonta mellkasa előtt.

- Tudod, nem csak a te gyereked szereti az állatokat – mutatott a férfi Hermione mögé az egyetlen szőke hajú kisfiúra, aki teljesen rá volt tapadva az egyik terrárium üvegére.

- Ő Scorpius? – kérdezte érdeklődve. – Hasonlít rád.

- Csak a szőke haját látod, te nő – nevette el magát Draco. Hermione kezdte megszokni ezt a jelenséget, mármint, hogy egy Malfoyt mosolyogni lát.

- Apa, láttad, hogy felém kapott a ronda fejével? – rohant a szőke férfihez a kisfiú.

- Láttam ám!

- Meg se ijedtem.

- Igazi Malfoy vagy – dicsérte meg a férfi, miközben megborzolta a feje búbját.

- Megyek, megnézem, hogy az a nagy barna felébredt-e már – kezdett el szaladni az egyik kígyó üvege felé.

- Nem tudom, hogy ez mennyire jelent jót, szegény gyerek számára – kacérkodott Hermione.

- Hm, csak várj, amíg felnő! Ugyanolyan lepedőakrobata lesz, mint én. A vérében van! – jelentette ki a büszke apa.

Hermione nevetni kezdett. Arra gondolt, hogy ha a vérében van, akkor Draco vajon Luciustól örökölte a „tehetségét”? Valahogy nem fűlött a foga ahhoz, hogy elképzelje az idősebb Malfoyt szexuális tevékenység közben.

- Malfoy, azért ne legyél annyira eltelve magadtól – vágott vissza a nő.

- Ugyan már! Minden másodpercét élvezted. Még legilimentálnom sem kell ahhoz, hogy tudjam, most is az együttlétünkre gondolsz.

- Nehéz másra gondolni, ha egyszer arról kezdtél beszélni – forgatta a szemét a nő.

- Tudom, hogy akarsz engem. Újra.

- Miért vagy ilyen magabiztos? – kérdezte Hermione.

- Tudom, hogy tetszett és kész. Nehéz elfelejteni, ahogy kéjesen a nevemet nyögdécselted – felelte a szőke halkabbra véve hangját.

Hermione nem válaszolt, csak nézett maga elé. Közben a két gyerek ugyanahhoz a terráriumhoz ért és együtt néztek egy nagy boát.

Draco körbekémlelt. Nem sokan voltak körülöttük, és aki ott volt, az el volt foglalva a kígyókkal. Ők egy sarokban álltak, ahonnan jó rálátás nyílt az egész teremre. Mivel Malfoy látta, hogy senki nem figyel rájuk, közelebb húzódott a nőhöz és fülébe súgta.

- Hallani akarom megint. Akarom, hogy előttem heverve könyörögj, hogy juttassalak a csúcsra.

- Perverz állat – morogta Hermione, de közben meglepődött mennyire felizgatta egy újabb légyott lehetősége.

- Te tudod - felelte. - A címem már nem titok. Legyél ott holnap négykor. És most az egyszer nem nézek bele a fejedbe. Úgy is tudom, hogy ott leszel. Az én kígyóm sokkal érdekesebb, mint ezek itt - kacsintott a szőke férfi, miközben a hüllők felé bökött és határozott léptekkel megindult a fia felé.

- Óh, és Granger! – torpant még meg egy másodpercre. – A múltkori szívességet visszavárom. Nem csak te szereted, ha kényeztetnek – tett Malfoy egy erős utalást, majd a fiához sétált.

Az egykori Granger lány csak állt és bambult maga elé. Draco Malfoy folytatni akarja? Ez egyértelmű felhívás volt keringőre. A kérdés már csak az, hogy elfogadja-e? Hiszen Malfoy még mindig annyira arrogáns, beképzelt és öntelt… Ugyanakkor remegett a vágytól, hogy újra átélhesse a múltkori vad kalandot.

Miért ilyen bonyolult az élet? – kérdezte magától, majd kislányát kézen fogta és elindultak, hogy megnézzék a mosómedvéket.  Hermione abban már biztos volt, hogy hamarosan újabb látogatást kell tennie Irisnál. Vajon a nő mit fog mondani? Azt, hogy próbálja megmenteni a házasságát vagy, hogy ugorjon bele ebbe a kalandba és majd meglátja, hogy mi sül ki belőle? Barátnőjét ismerve a másodikra tippelt és ettől félt. Mert tudta, hogy elég neki Iris egyetlen szava – vagy úgy kb. bárki más megerősítése – ahhoz, hogy nekivágjon ennek. De hova vezet ez az egész? Tényleg Draco Malfoy szeretője lesz a végén? Egy alkalmi nőcske, akit jókedvben megdughatnak párszor, mert a nő is pont olyan kiéhezett, mint a férfi? Szörnyen hangoztak ezek a mondatok, de a legszörnyűbb, hogy megvolt a lehetősége, hogy ezek egykor valósak lesznek.

A másnap délután hamarabb eljött, mint gondolta volna. Fél négykor a hálószobájában állt Hermione a tükör előtt és magát nézegette.

- Teljesen hülye vagyok! – morogta félhangosan. Alig akarta elhinni, hogy annak a görénynek csinosította ki magát. Szándékosan a legszexibb fehérneműjét vette fel, pedig azt még Ron se nagyon látta rajta. Megtartva a titkárnős image-ét, egy magasított derekú szoknyát és egy halványkék blúzt vett fel kedvenc körömcipőjével.

- Hova készülődsz?- jelent meg hirtelen Ron a szoba ajtajában.

- Odanézzenek, megszólalt a néma! – húzta az időt a nő, fejben igyekezett kitalálni a leghihetőbb választ.

- Válaszolj! – csattant fel a férfi.

- Iris-zal találkozok még a műszakja előtt, beülünk valahova, beszélgetünk, nem mintha rád tartozna a dolog. – Hermione felkapta a táskáját és elhúzott a férje mellett, hogy annak már ne legyen ideje kérdezősködni. Fogta magát és a déli-partra hoppanált.

Korábban érkezett a lakáshoz, mint ahogyan tervezte, de Ron kezdte felbosszantani.

Gondolta, azt a negyed órát, ami még 4-ig vissza volt, odakint megvárja a folyosón, ám abban a pillanatban kinyílt az ajtó. Draco sokat sejtető mosollyal nézett végig rajta.

- Korábban jöttél… Ennyire kívánsz?

- Fogd be inkább, és ha már itt vagyok, engedj be!

- Jól látom, hogy feszült vagy? – dőlt neki a férfi az egyik bőr fotelnak még mindig a nőt figyelve.

Hermionénak csak ekkor jutott eszébe körülnéznie. A lakás sokkal visszafogottabb volt, mint ahogyan elképzelte. Azt hitte ugyan az a látvány fogadja majd, mint ami a Malfoy kúriában, mikor Bellatrix megjelölte őt. Automatikusan emelte a kezét az egykori sebének helyre.

A berendezés modern és fiatalos volt. Úgy gondolta, pont illik a szőkéhez.

-  Szép a lakásod!

- Kitértél a kérdésem elől – jegyezte meg Draco. Hermione sóhajtott egyet, majd magyarázni kezdett.

- Ron megkérdezte, hova megyek és hazudtam neki. Biztos, hogy gyanakszik. Napok óta szóba sem áll velem. Szarul érzem magam és fogalmam sincs arról, hogy mi a fenének vagyok itt. – A nő szemei megteltek könnyekkel.

- Ugye most nem fogsz nekem itt sírni? - Draco közelebb lépett és kicsit magához húzta Hermionét. – Azért vagy itt, hogy jobban érezd magad. És ígérem, mindent megteszek, hogy elfelejtsd azt a lúzert – vette suttogóra, majd lágyan megcsókolta a nőt. – Olyan igézőek az ajkaid. Ha tehetném, állandóan azt csókolnám.

- Azt hiszem, kezdesz átlépni egy bizonyos határt, Malfoy. Te mondtad még múltkor az irodában, hogy ez csak szex, semmi más. Akkor nem kell ez a nyálas rizsa, meg az ömlengés.

- Tudom, de azzal is tisztában vagyok, hogy mennyire tetszik az neked, amit csinálok. Kellenek neked az érzelmek, még ha színészkednem is kell, nehogy ártsak a kis lelkednek.

- Ha már rászedtél arra, hogy eljöjjek, akkor a duma az, amire nincs szükségem. Inkább lépj valamit, mielőtt meggondolom magam és elmegyek haza!

A szőkének több se kellet, gyorsan lecsapott a nő ajkaira. Lágyan kóstolgatta, míg kezei bejárták az egész testét, végül formás fenekén állapodott meg. Még közelebb húzva magához a nőt, eldőlt a fotelben.

A dolog eleinte feszélyezte Hermionét, mégis csak a nappali kellős középen vannak, ott nem csinálhatják. Ám ekkor beugrott neki az irodai akciójuk, ami annyit jelentett, Draconak nincs olyan, hogy lehetetlen. Ha ő a nappali közepén akarta a nőt, akkor ott is fogja megáénak tudni.

A férfi türelmetlensége egyre nagyobb önbizalmat adott Hermionénak. Végre újra kezdte nőnek, egy igen kívánatos nőnek érezni magát. Ez ösztönözte végül arra, hogy felkeljen a férfiról és készségesen elé térdelve, megtegye neki, amire vágyott.

Sose szerette ezt csinálni, szerencséjére Ron nem is erőltette rá, ám most valahogy úgy érezte tartozik ennyivel a férfinak.

Lassan kezdte, közben pedig figyelte a férfi reakcióját. Élvezettel nézte, ahogy a szőke lehunyja a szemét és hátradönti a fejét. Látva, hogy mekkora örömet okoz ezzel neki, nem is annyira érezte kényelmetlenül magát. Sőt, csak még jobban ösztönözte, hogy jól végezze, amit csinál. És Malfoy minden reakciója azt mutatta, hogy profi módon kényeztet.

- Ez az, Granger! Csináld csak és én sem leszek hálátlan, legközelebb sem – nyögte a férfi két sóhajtás között.

Hermione fülét megütötte a „legközelebb” szó. Ezt vajon hogy értette? Tényleg rendszeressé fognak válni ezek a találkák?

Miközben ezen gondolkozott, a folyamat egyre csak gyorsult, még Malfoy idegei már pattanásig feszültek. 

- Benned akarok lenni. MOST! – húzódott hátrébb a férfi és karjánál fogva erőszakosan, de mégis odafigyelve rángatta fel a nőt, és fordította az asztal felé. Nem teketóriázott sokat. A nőt az asztallapra hasaltatta és megszabadította mindkettőjüket az összes ruhától. Elsőként csak a kezével járta be a nő lába közti területet –, amit Hermione halk sóhajjal jutalmazott -, majd legnemesebb tagját a nőbe juttatta, aki ekkor felsikkantott.  A tempó ezúttal gyors volt, Hermione pedig folyton nyögdécselt alatta, de nem érdekelte. Előbújt belőle az önző énje. Most ő akarta diktálni az iramot, csak a saját öröme hajtotta.

- Egy kicsit… lassabban – nyöszörögte a nő, de Malfoy mintha meg sem hallotta volna.

Eluralkodott rajta a vágy és csak arra tudott koncentrálni, hogy minél hamarabb a csúcsra jusson. A beteljesülés el is érte őt, pár perc és néhány nagyobb lökés után, ám még gondoskodott arról, hogy partnere is részesülhessen a kielégülésben.

A nappali padlóján feküdtek. Hermione kimerült volt, de ezt nem is bánta, mert így nem tudott sokat a jelenlegi helyzeten gondolkodni. De valami azért mégiscsak az eszébe ötlött.

- Hol van a fiad? – kérdezte teljesen váratlanul. Még mindig lihegtek, de már kezdték kissé szabályosabban venni a levegőt.

- Anyáméknál – felelte a szőke. – Elkényeztetik.

Hermione emlékezett, hogy milyen anyai gondoskodásról tett tanúbizonyságot Narcissa még anno, a háború alatt. Kész lett volna az életét kockáztatni a fiáért. Ezért egyfajta tiszteletet érzett a nő iránt. Biztos volt benne, hogy unokáját is ugyanígy szereti.

Egymás mellett feküdtek a hátukon és a plafont bámulták.

- Ugye nem fog beállítani senki? – kérdezte Hermione, mert nagyon nem örült volna, hogy ha valaki a nappali padlóján találná őket meztelenül. Nyilván kitalálta volna, hogy mit csináltak…

- Astoria elment üzleti útra. Magyarul dugni ment ahhoz a nácihoz.

- Nem tűnsz dühösnek… - mondta a lány, mert Malfoy igencsak nyugodtnak tűnt.

- Leszarom, mit csinál. Sikerült kárpótolnom – kacsintott a nőre, akinek ez viszont nagyon nem tetszett.

Nem a pótlék szerepével volt a baja, tudta, hogy ő csak egy helyettesítő. Viszont csak most jutott el a tudatáig, hogy azzal a nőszeméllyel hasonlítják össze. Hogy most tulajdonképpen, ha minimálisan is, de az ő bőrébe bújik. Malfoy látta, hogy aggasztja valami a nőt, hát rákérdezett.

- Na, mi van?
- Semmi – felelte a nő, ám ez a szőkének nem volt elég kielégítő válasz, így belenézett a gondolataiba.

- Aha, szóval emiatt aggódsz. Ne tegyed, szerintem egy fikarcnyit sem hasonlítasz rá. Sőt, ami azt illető, ő elég béna a szexnek azon részében, amelyben te igencsak szépen szerepeltél – nyugtatta Malfoy.

- Hát pedig nincs nagy gyakorlatom – mondta a nő gondolkozás nélkül. Kezdte felfogni, hogy Malfoy így is úgy is megszerzi magának a szükséges információkat, hát miért ne mondaná el ő maga?

- Akkor született tehetség vagy. Akár csak én – kacsintott. – Na, mutasd meg szépen még egyszer, hogy csinálod! – kérte a szőke, és Hermione már ugrott is volna, ám a férfi megállította. – De előtte még én jövök. Megígértem, hogy nem leszek hálátlan.

Hermione nem is gondolta volna, hogy az a bizonyos legközelebb ilyen hamar eljön.

A forró vízsugár kellemesen hatott a nő testére. Teljesen ellazult, már ha a korábban átéltek után ne lazult volna el eléggé. Még mindig érezte magán a férfi érintéseit, főleg a legérzékenyebb pontján.

Malfoy tényleg nem volt nagyot mondó, valóban tudta, hogy mit csinál. Sikerült elérnie, hogy negyed óra elteltével máris újra kívánja őt a nő. De ezt persze Hermione magának se merte bevallani, nem hogy a férfinek.

Legmerészebb álmában sem gondoltam volna, hogy egyszer Draco Malfoy fürdőszobájában fog zuhanyozni, a korábbi eseményekről már nem is beszélve.

- Hoztam törölközőt – lépett be az ajtón Draco egy szál alsónadrágban, kezében az említett a törölközővel. – Nem akarlak siettetni, de iparkodj kicsit, mert el kellene mennem – szólt a férfi, majd távozott is.

Kilépve a bepárásodott kabinból Hermione gyorsan magára csavarta a törölközőt, majd Malfoy után indult.

- Hova kell menned?

Draco a kérdésre felhúzta a szemöldökét.

- Nem mintha rád tartozna, de Blaise-zel van találkozóm a GoldenNectarban.

- Ugye nem akarod elmondani neki? – tágult ki ijedtében Hermione szeme.

- Valószínűnek tartom, hogy el fog járni a szám – húzta egy gúnyos mosolyra a száját a férfi, majd a nadrágja után nyúlt.

- Ezt nem teheted meg. Már így is elég bajt okozott az a lepcses szád.

- Korábban nem volt semmi bajod a számmal – pillantott fel az övéről vigyorogva.

- Ne forgasd ki a szavaimat! – vörösödött el a nő. – Tudod jól, hogy miről beszélek. Ha nem járna a szád, akkor nem tartanánk most ott, ahol.

- Mért? Olyan nagyon rossz ez a szituáció?

Hermione nem tudott válaszolni a kérdésre, csak tátogott, mint egy hal, így inkább elveszítve ezt a csatát visszagaloppozott a fürdőbe. Maga mögött hallotta Draco nevetését.

Csak tudnám, minek kell ez nekem – morogta dühösen, miközben lehúzta az anti-baby főzetet. Gyorsan magára kapkodta a ruháit, megigazította a haját és Draco után indult, aki már az ajtóban várta.

- Azt mondtad a GoldenNectarba mész? – kérdezte a táskája után nyúlva.

- Igen, miért?

- Veled tartok. Ha már te fecseghetsz, én mért ne tehetném ugyan azt?

Draco kérdőn tekintett a nőre, majd legyintett egyet és kitessékelte az ajtón. Bezárta maguk mögött és a part felé vette az irányt.

A hoppanálást követően közvetlen a bár mellett értek földet.

- Ha nem bánod, akkor innen elválnak útjaink – búcsúzott el Hermione a férfitől és egyből az elkerekedett szemű Iris felé indult.

- Úristen, süt rólatok, hogy szexeltetek – suttogta, mikor közelebb ért hozzá. – Minden. Mocskos. Részletet. Tudni. Akarok!

RUHATÁR Itt megnézhetitek Hermione ruháját, amiben Dracohoz ment.