A Ronnal történt incidens alaposan rányomta a bélyegét
Hermione napjára. Bár sikerült egy asszisztenst választania magának Rebeka
személyében, az új munkaerő ezen a napon egyáltalán nem volt a segítségére.
Sőt, ami azt illeti egyenesen hátráltatta a munkájában. Hermione nem volt ott
teljesen fejben, összekeverte a jelentéseket, és amit csak lehetett elrontott
az iktatásban. Utóbbit főnöke számon is kérte rajta, ami csak még jobban
rontott az egész helyzeten.
A munkaidő lejártakor a nő szinte rohant kifele az
épületből, hogy végre megszabaduljon attól a fojtogató érzéstől, ami egész nap
kerülgette. A hűvös tavaszi szél kellemes hatással volt rá, de még így se
nyugodott le teljesen. Hasonló állapotban toppant be fél órás késéssel az
óvodába a kislányáért, akiért az apja a nagy felfordulásban elfelejtett
elmenni.
Otthon persze nem várta őket senki, csak az üres külvárosi
ház.
- Menj, kicsim! Játssz valamit, amíg a mami megfőzi a
vacsorát! – terelte a gyerekszobába Hermione Rose-t.
Tudta jól, hogy Ron szívéhez a gyomrán keresztül vezet az
út, és bár a férfi nagyon megbántotta a bizalmának teljes hiányával, úgy vélte
neki kell lépnie. Ahogy mondják: Okos enged, szamár szenved. Ron mindig is
makacs volt, sejtette a nő, hogy ez most se lenne másként. Akármennyire is a
nőnek lehet igaza, ha az élete múlna is rajta akkor se kérne bocsánatot
elsőként a feleségétől. Így Hermione jobbnak látta, ha előveszi legnagyobb
tudását és egy szuper vacsorával rukkol elő férjének engesztelés céljából.
Egyre nagyobb lelkesedéssel bele is kezdett a főzésbe. 9 óra volt, amikor
végzett a desszerttel. Nem tudta, hogy Ron merre járhat, de remélte, minél
előbb előkerül. Ugyan ilyen naivan várta a férfit, mikor elütötte az óra a fél
11-et. Hermione csak várt és várt. A vacsora már rég kihűlt, de ő csak várt.
- A jó büdös életbe – csapta a falnak a vacsorára készült
raviolit éjféltájt. A könnyek marták a szemét, de tartotta magát. A hirtelen
jött mérge azonnal elpárolgott. Ekkor vette csak észre, mekkora felfordulást
csinált a kirohanásával. Végül megsemmisülve elkezdte feltakarítani a vacsora
maradványait.
Másnap hajnalban Hermione neszezésre lett figyelmes. Álmosan
fordult körbe a szobában, de odabent nem látott senkit. Kimászott az ágyból és
magára kapta a köntösét, így indult megkeresni a zaj forrását. A konyhában meg
is találta.
- Ron? – kérdezte a hűtőben kotorászó embertől.
A férfi, mint akit rajta kaptak valamin ejtette el a sonkás
felvágottat és a nőre meredt.
- Hol a pokolban voltál, Ron? Tudod te, hogy mennyire
aggódtam érted?
- Ja, képzelem – hagyta rá a férfi, majd visszafordult a
fűtő felé és folytatta a zabálást. Mert úgy evett, mint aki már egy hete nem
látott ételt.
- Megint részeg vagy. Én meg itt törtem magam tegnap este.
Csináltam neked a kedvenc kajádból! Te meg haza se jöttél, te szemét! –
dühöngött a nő.
- Hol van? – lesett ki a hűtő mögül. Persze, ha kajáról van
szó, akkor rögtön érdeklődővé válik.
- A kukában! Földhöz vágtam az egészet, miután nem voltál
képes hazavánszorogni. Bár, ha most ilyen részeg vagy, el tudom képzelni, hogy
tegnap milyen lehettél. Talán jobb is, hogy kimaradtál – felelte halkan a nő.
- Hát persze, mehettél Malfoyhoz! – morogta Ron.
- Abbahagynád ezt? Nem feküdtem le senkivel. Malfoyjal meg
évek óta először tegnap találkoztam. Nem tudom, hogy honnan vetted ezt a
hülyeséget, de biztos, hogy félreértettél valamit. És örülnék, ha hinnél nekem.
- Hát persze. Én legyek megértő és segítőkész. De nekem ki
segít? Engem ki ért meg? – emelte fel a hangját Ron.
Hermione gyorsan küldött egy disaudiót a szobára, mert még
csak hajnali négy volt és nem akarta, hogy a kiabálás felébressze Rose-t.
- Mi lenne, ha megbeszélnénk? – vetette fel a nő az ötletet,
csak egészen szerényen.
- Mégis mit?
- Mindent. Menj el lezuhanyozni, meg valahogy kapard le
magadról ezt a piaszagot, én meg addig készítek neked rántottát – utasította
Hermine, és Ron beleegyezően elkullogott a mosdó felé.
Hermione miközben feltörte a tojást és hozzáadott minden
belevalót azon gondolkozott, hogy hogyan is kezdjen neki a beszélgetésnek.
Valahová egészen messzire kéne visszamenni, de ott volt a baj, hogy nem is
tudta már, hogy pontosan mikor kezdődött a probléma. Vajon mikor lehetett az a
pont, ahol az egész kapcsoltuk elromlott? Néhány hete még szinte minden
tökéletes volt. Sőt, pár nappal ezelőtt is abban a tudatban élt, hogy boldog a
házassága. De most, ha jobban belegondolt, rájött, hogy tulajdonképpen csak
megtanulta elfogadni a dolgokat és nem is figyelt a saját boldogságra. De talán
most, ha mindent sikerülne megbeszélniük, akkor folytathatnák rendesen. Vagy
tiszta lappal kezdenék. Nem tudta, hogy melyik megoldás fog megszületni, de
abban biztos volt, hogy ma mindenképpen elválik a sorsuk.
Ron sokkal jobb állapotban lépett ki a fürdőből, de még így
is lehetett érezni rajta a pia szagot. Hát igen, azt nem olyan könnyű
eltüntetni. Hermione az asztalhoz hívta és a serpenyőről a tányérra kotorta a
rántottát, majd leült vele szemben.
- Hol voltál? – kérdezte a nő.
- Az most lényegtelen – felelte.
- Nem lényegtelen. Arról volt szó, hogy megbeszéljük a
dolgokat. Ez azt is jelenti, hogy őszintének kell lennünk egymáshoz. Mindenben.
- Hát jó, megpróbáltam megkeresni Malfoyt, de azt mondták az
irodában, hogy üzleti útra ment. Szerintem csak féltette a seggét. Aztán
összefutottam Harryvel és megittunk egy felest. Elmeséltem neki a dolgokat, aztán
ő hazament, én meg ott maradtam a kocsmában. Aztán hazasétáltam.
- Miért nem hoppanáltál? – kérdezte Hermione.
- Amúgy is hányingerem volt, nem kellett még ráadásforgás.
- Sokat ittál?
- Eleget. De most már beszéljünk a gondjainkról.
- Hol kezdjük? – nézett rá kérdőn a nő. Még mindig nem
tudta, hogy hol is kezdhetnék el ezt a beszélgetést.
- Hát… én elmondom, hogy mi nem jó nekem, és aztán fordítva.
Hermione bólintott.
- Ami legjobban nem tetszik, hogy sosem vagy itthon. Folyton
csak dolgozol. Nekem kell vigyáznom Rose-ra. Nem vagyok bébiszitter! Néha
szeretnék lemenni egy sörre valamelyik haverral, de úgy nem lehet, ha egy
gyereket kell pesztrálnom.
- Sajnálom. Tudom, hogy sokat vagyok az irodában, de jól
megfizetnek. Muszáj ott lennem, mert a munka nem készül el magától. De épp most
kaptam egy asszisztenst! – felelte kicsit mosolyogva.
- Aztán, az sem tetszik, hogy folyton a Malfoyokkal
érintkezel. Eddig csak Astoriát kellett kibírni, de most már Malfoy is
bepofátlankodik az életünkbe?
- Álljunk meg egy szóra! Draco Malfoyhoz semmi közöm. Soha
nem volt és ezután se lesz – csattant fel Hermione hirtelen. – Nem is értem,
hogy hogyan jöhet egy olyan személy szóba miközben a problémáinkról beszélünk,
akit utoljára kb. 10 éve láttunk.
- Nem tudom, Hermione, de jelen pillanatban én személy
szerint úgy érzem, hogy ő a probléma forrása.
- Szerintem nem. Szerintem tudod mi? – kérdezte a nő
cinikusan. Ron reakciója csak egy értetlen szemöldök felvonás volt. – Te és az
az átkozott makacsságod vagytok a probléma. Mindig olyan irracionális módon
ragaszkodsz a te elképzeléseidhez, hogy melletted mondhat az ember akármit az
úgyse lesz jó, mert te mindent jobban tudsz, és mindig mindennek úgy kell
lennie, ahogy azt te akarod. Meg se hallod mások szavát, ha vitába szállnak
veled. Makacs és akaratos vagy.
- Hallgass! – dörrent fel immár a férfi is.
- Ne beszélj velem ilyen hangon!
- Ugyan mért ne? A feleségem vagy, a tulajdonom, azt
csinálok veled, amit akarok! – Mondandója közben Ron közelebb lépett a nőhöz és
erősen megragadta annak csuklóját, ezzel hangsúlyozva az elhangzottakat.
- Ron, eressz el, ez fáj! – nyögte Hermione, ahogy férje
ujjai egyre szorosabban tartották kezét.
- Malfoynak bezzeg nem ellenkeztél, amikor megdugott a múlt
éjjel és még ki tudja hányszor a hátam mögött. – Hermione még mindig érezte a
férfin az alkohol hatását, tudta, hogy Ron nem beszélne vele így józanul. De
akármennyire is... A részeg férfi ugyan az volt, aki a gyengéd pillanatokban
mellette volt. Sajnos a kettő ugyan az, és ez a legkevésbé sem tetszett a
nőnek. Sértegetni akarta a férfit, de nem akart ártani a lelke mélyén rejlő
kedves fiúnak.
- Tudod mit? Ő legalább tett értem valamit – kiabálta a
férfi képébe. Kihasználva annak megrökönyödését kirántotta csuklóját a
szorításból és hátrálni kezdett. – De ha már a szexnél járunk, nekem lenne okom
panaszkodni! Az utóbbi hónapokban a teljesítményed borzalmas volt. De ne is
szabadkozz, nem vagyok rá kíváncsi. Inkább nézd, ahogy az állítólagos
tulajdonod elsétál!
Ahogy Hermione a kijárat felé igyekezett még hallotta, amint
a férfi kurvának és szajhának nevezte, valamint ahogy a férfi ökle találkozott
a fallal.
- A jó büdös életbe! – ismételte meg önmagát, mikor már
megint az utcán kötött ki. Egy pálcaintéssel leváltotta hálóingét egy könnyű
tavaszi ruhára, majd elindult a hajnali fényben. 6 óra körül elkezdtek a muglik
az utcára szállingózni. Mindenki sietősen igyekezett a munkába, vagy a
gyerekekkel az óvodába. Akaratlanul megint a felelőtlensége jutott eszébe, hogy
Rose-t otthon hagyta az apjával. Majd később szól Ginnynek, hogy menjen el a
kicsiért, ha az már felébredt.
Átkozott Malfoy! – gondolta magában. A férfi már az iskolás
éveit is megkeserítette, de nem akarta, hogy ez történjen most is. Ezért fogta
magát, behúzódott egy zsákutcába és hoppanált, egyenesen a férfi sportüzletének
közelébe. Pechére túl korán érkezett, így vagy másfél órát várhatott az álcázott
szolárium kirakatának dőlve, mire az első alkalmazott – valószínűleg a
recepciós – megérkezett. Barátságosan fogadta a nőt és beinvitálta a folyosóra.
- Meg tudná mondani, Mr. Malfoy mikor érkezik?
- Egy fél órán belül be kell futnia Mr. Zambinivel egyetemben.
Addig esetleg hozhatok Önnek egy csésze teát, kávét?
- Nem, köszönöm!
Ahogy a nő, Roberta, megjósolta, rövidesen megérkeztek a
vezetők is. Draco arcán egy másodpercig meglepődöttség futott át, mikor
meglátta Hermionét.
- Jó reggelt, Mr. Malfoy, Mr. Zambini! Mr. Malfoy, a hölgy
önhöz jött.
- Granger, fáradj beljebb – mutatott az irodája felé a
férfi.
- Weasley! – ismételte magát a nő, akár csak a minisztériumi
találkozásukkor.
- Tök mindegy! Minek köszönhetem a jelenlétedet? – kérdezte
cinikusan Draco.
- Te, meg Zambini, mivel tömtétek tele a férjem fejét? –
csattant fel a nő, miután becsukódott mögötte az ajtó. – Azt hiszi, hogy te meg
én…
- Na, ne már! Ennyire hülye még az az agyalágyult Weasley
sem lehet! – nevetett a szőke jóízűen, miközben leült a bőrfotelbe és lábát az
asztalra pakolta. – Foglalj helyet! – mutatott a vele szemben lévő ülőhelyre.
- Inkább állnék. Nem szándékozom sokáig maradni – felelte a
nő. - Inkább meséld el, hogy honnan
vette a férjem, hogy a szeretőm vagy!
- Tudom is én? Tegnap nekem esett és ütött, mint egy
féleszű.
- Mit mondtál neki?
- Én aztán semmit! Épp jöttem be az irodába Blaise-zel, ő
meg se szó, se beszéd nekem esett. Rá kellett hívnom a biztonságiakat – vázolta
a helyzetet a férfi.
- Miről beszéltetek Blaise-zel? – faggatta tovább Hermione.
¬- Az előző estéről. Hogy eléggé betintáztam, meg talán
téged is említettelek...
- Mi a fenének fecsegsz te rólam?
- Nem is emlékszem, hogy mi volt veled, épp azt magyaráztam
Blaise-nek, hogy… - Malfoy megállt a mondandója közepén, és szája gúnyos
vigyorra húzódott. – Már tudom min kapta fel a vizet a vöröske – közölte
vidáman.
- Min? – kérdezte
Hermione siettetve a férfit.
- Blaise megkérdezte, hogy volt-e szex.
- És te meg azt mondtad volt? Az eszem megáll, Malfoy! Így
nem csodálom, hogy Ron kiakadt. Komolyan, hogy lehetsz ekkora hazug disznó?! A
legintimebb pillanat az a pofon volt, arról persze elfelejtettél dicsekedni,
ugye? – a nő fel alá járkált és fújtatott.
- Álljál már le! Nyugi van! – állt fel Malfoy is.
- Te engem ne nyugtatgassál, Malfoy!
- Nem mondtam semmi ilyet. Mindössze annyit, hogy nem
emlékszem mi volt, mert kiütöttem magam. Az egyetlen emlékem, hogy a parton
vagyunk, és te rám esel…
- Persze, mert lerántottál – vágott közbe a barna hajú.
- Erre kérdezte Blaise, hogy tovább mentünk-e – folytatta
Malfoy, mint aki meg se hallotta a nő közbeszólását. – Mondtam, hogy valószínű
nem, vagy ha mégis, akkor biztos béna voltál, mert nem volt maradandó élmény –
miközben beszélt egyre közeledett a nő felé, aki megállt és érdeklődve figyelte
a sztorit.
- Annyira aljas vagy – suttogta a nő, mert a férfi közben
már túlságosan a közelébe ért, és annyira fölé magasodott, hogy az
megijesztette őt.
- Aljas lennék? Nem hiszem. Én nem tettem semmit. Ő
kombinálta túl a dolgokat. De ha már itt tartunk… - váltott suttogóra Malfoy
is. Arca túlontúl közel ért a nőéhez. – Tegyük meg!
- Mi van? – rökönyödött meg Hermione. Elképzelni sem tudta,
hogy most mit akar a férfi. Illetve egy sejtése volt, de az jelen esetben
nagyon valószínűtlennek tűnt.
- Gyerünk, Granger! Legyen oka a férjednek… Tudod jól, hogy
akármit csinálsz, nem fog hinni neked. Hát miért ne tennéd meg valójában is
azt, amit hisz, hogy tettél? – suttogta Malfoy, majd kigombolta a nyári ruha
legfelső gombját a mellrésznél és ujját végighúzta a nő bájai között.
Hermione megremegett. Már rég esett ilyen jól neki egy férfi
érintése.
- Undorodom tőled! – préselte ki magából a nő.
- Na, ne mondd! – nevetett fel a férfi. – Nekem nem úgy
tűnik.
- Rosszul hiszed – felelte és eltolta magától a férfi kezét,
megpróbálta visszakapcsolni a gombot, de az nem engedte.
- Ugyan már! Tudom, hogy akarod. Ahogy a múltkor megtudtam,
Weasley nem egy nagy lepedőakrobata. Velem jól járnál. És valljuk be, egész jó
kis nőcske lettél. Megmutathatnád te is, hogy mit tudsz – nézett rá csábosan. –
Ne kéresd magad! Csak szex!
- Lehet, hogy neked ez csak szex, de én nem vagyok olyan,
mint te. Nem fogom megcsalni a férjemet. Főleg nem veled – magyarázta a nő.
- Pedig tudom, hogy kívánsz engem – suttogta a férfi,
miközben még közelebb lépett. Hermione kissé újra megremegett, ahogy megérezte
a másik leheletét a nyakán. – Szinte remegsz, hogy újra hozzád érjek, Granger.
- Engedj el, te perverz állat!
- Hidd el, sokkal jobban fogod utána érezni magad. Ígérem,
gondoskodni fogok erről – kacsintott, majd lassan végigjáratta ajkait a nő
hevesen lüktető ütőerén. Aztán a száját vette célba. Hermionénál itt telt be az
a bizonyos pohár. Mikor a férfi arra készült, hogy megcsókolja, összeszedte
minden erejét és eltaszította magától.
- Elment az eszed, Malfoy? Mi a franc ütött beléd?
- Komolyan, ne kéresd már magad, látom a szemeidben a
sóvárgást akárhányszor csak rám nézel.
- Amit látsz, az maximum mérhetetlen gyűlölet. – És akkor
egy nagy csattanás. Hermione élete legnagyobb pofonját keverte le Dracónak. –
Jobban teszed, ha elkerülsz, te szemét! Soha a büdös életben nem akarlak látni
többi! – Azzal a lendülettel kivágta az ajtót és már sietett is ki az utcára.
A szőke férfi sokkal jobban felbosszantotta, mint a férje.
Mi a francot képzel magáról ez a görény? Ha ő lenne az egyetlen férfi a földön,
akkor se kezdenék vele, azok után, amiket annak idején tett – gondolta
magában. Nem tudta mit kezdjen magával:
hazamenni nem akart Ron miatt, viszont a Potter házaspárt sem akarta a bajaival
zavarni.
- Iris! – jutott eszébe barátnője, akivel múltkor is jól
elcsevegett a bárban. Csupán annyi problémája volt ezzel, hogy nem tudta merre
lakik a nő. Reggel 8 óra lévén a bárba se tudott bemenni, hogy megkérdezze. Így
hát céltalanul sétálgatott az utcán, míg nem egy parkban kötött ki.
Leült az egyik padra és hagyta, hogy a gondolatai elárasszák
a fejét. Eszébe jutott Ronnal a kapcsolatuk eleje, mikor minden olyan boldog és
felhőtlen volt. Lehunyta a szemét és látta maga előtt, mikor a vörös hajú fiú
először megfogta a kezét, szeme előtt volt az összes titokban váltott csókjuk a
Roxfort egy-egy folyosóján. Összeszorult a szíve, ahogy a mostani helyzetükre
gondolt, a veszekedésekre, a kiborulásokra, az éjszakákra, mikor az ágy két
legtávolabbi pontján feküdtek. Hiányzott neki a férfi gyengédsége, az a
szeretet, ami olyan sokáig ott volt a kék szemeiben. Mondogathatta magában,
hogy minden rendbe jön, majd lesz még egy babájuk és boldogan élnek, amíg meg
nem hallnak. De hiába, azok az idők már elmúltak, ezt be kellett vallania, nem
hazudhatott tovább saját magának. És most itt volt Malfoy is, csak úgy
előbukkant a múltból és felkavart mindent. Vajon tényleg miatta van minden?
Nem, nem ő indította el lefele a házasságát Ronnal a lejtőn, de lökött rajtuk
egyet az biztos. Sose kedvelte a férfit, nem is gondolt olyanra, hogy mi lett
volna, ha nem úgy bánik vele, ahogy. Draco Malfoy egy szemétláda, mardekáros
disznó és mindig is az marad. És ez az ajánlata… Miért érezné jobban magát
akkor, ha megteszi azt, amit Ron feltételez róluk?
Lehet, hogy már egy ideje nem volt egy jó szexben része, de
sose lesz annyira kiéhezve, hogy pont Draco Malfoyjal feküdne le.
- Kit akarok én átverni? – kérdezte hangosan magától.
******
Draco szórakozottan rendezgette a pergameneket az
íróasztalán. Hermione járt az eszében, valamint Astoria. Bosszút akart állni a
feleségén és a volt griffendéles pont kéznél lett volna, de az
visszautasította. Nevetnie kellett, amikor beugrott neki a nő arca, mikor
kigombolta a ruháját. A rettegés keveredett az értetlenséggel a szemeiben.
Sejtette, hogy pofon fogják vágni, de arra nem gondolt, hogy ilyen nagyra fog
ez sikeredni. Még mindig zsibbadt az arca a nő keze nyomán.
Ebben a pillanatban kintről meghallotta Roberta ingerült
hangját, ahogy valakivel vitába száll. Draco gondolta, talán egy elégedetlen
vevő. Nagyot tévedett. Pár másodpercre rá kivágódott az ajtaja és Granger
vágtatott be rajta. Hangosan becsapta maga mögött az ajtót és egyenesen felé
indult.
Aztán már csak a nő heves, forró ajkait érezte a sajátján.
Malfoy azt se tudta mi történik, viszont amint magához tért az első dolog, amit
érzékelt, hogy Roberta haragosan dörömböl az ajtón. Leállította Grangert, az
ajkára csúsztatta a mutatóujját, jelezve, hogy egy picit maradjon veszteg. Az
ajtóhoz sétált, majd kiszólt a felbőszült recepciósnak.
- Roberta, hagyja csak! Az elkövetkezendő két órában nem
fogadok vendégeket. A hölggyel fontos megbeszélni valóm van. – És már csukta
volna be az ajtót, de a nő akadékoskodni kezdett.
- És mi lesz Mr. Swittel? Fél óra múlva érkezik.
- Mondja meg neki, hogy sajnos halaszthatatlan ügyem akadt
és irányítsa át Mr. Zambinihez – felelte, majd nem hagyva más lehetőséget a
nőnek, becsukta az ajtót. Pálcájához nyúlt, elhadart egy gyors disaudiót,
lehúzta a rolókat mindenhol, egy pici ablakot kivéve és bezárta az iroda ajtaját.
Visszafordult Grangerhez, aki szaporán fel-le emelkedő mellkassal nézett rá.
- Na, mi van, Granger? Meggondoltad magad? Rájöttél, hogy
ilyen jó ajánlatot nem fogsz még egyszer kapni?
- Csak pofa be, Malfoy! Csináljuk, mielőtt meggondolom magam
– teperte le a férfit a kanapéra, miközben kikötötte a nyakkendőjét.
- Hú, Granger! A szexuális fantáziád még az enyémnél is
mocskosabb – utalt rá a férfi, hogy újra beleolvasott a gondolataiba. – De ne
aggódj, meg fogsz kapni mindent, amire vágysz. Viszont ez most az én játékom.
Az én szabályaim szerint játszunk, vagyis én irányítok.
- Te mindig ennyit dumálsz? Nem csodálom, hogy Astoria
leváltott – szúrt oda Hermione, ahol a legjobban fájt. Itt telt be a pohár a
szőkénél.
- Ezt nagyon nem kellett volna – felelte Draco. Szemében
megcsillant valami, ami Hermionét egy kicsit megijesztette. Aztán már csak azt
tapasztalt, hogy a ruha hangos reccsenéssel válik ketté a hátán, azonnal
felfedve bőrét és fehérneműit.
- Na, mi az Granger, csak nem elpirultál? Weasleyvel vaksötétben
csináltátok? – lendült bele a szópárbajba Malfoy is. Vissza akarta adni az
előbb kapott „szívességet”. Azt akarta, hogy a nő is annyira pocsékul érezze
magát, mint ő.
Hermione itt döntötte el, hogy úgy fog bánni Malfoyjal,
ahogy a férfi bánik vele. Nem finomkodva, teljes erejéből szakította ketté az
inget. A gombok csak úgy repkedtek szanaszét az irodában. A nadrágjától Malfoy
maga szabadult meg, így volt a leggyorsabb. Hermionét most már semmi nem
tarthatta vissza, szorosan a férfi szájára tapadt. Csókkal kezdték. Hosszan
tartó, szenvedélyes, őrült csókkal, amitől az ember esze is megáll. A nőnek be
kellett vallania, hogy tud valamit a szőke. Malfoy ezt a gondolatot egy
mosollyal vette tudomásul. A csókból apró puszik lettek, Malfoy pedig elindul a
nő testén lefelé, az álla vonalán, le a melléhez. Ott aztán megszabadította őt
a feleslegessé vált melltartótól és egy ideig elidőzött az ikreknél.
- Feküdj ide! – söpört le mindent az íróasztalról a férfi, a
dolgok pedig hangos csörömpölés közepette estek le a padlóra. Még szerencse,
hogy a hangtalanította a szobát, így semmit nem hallhattak az odakint lévők.
Mivel Granger túl lassúnak bizonyult, így a szőke
rásegített. Feneke alá nyúlt és felfektette az asztalra, majd hanyatt döntötte.
- Mindig is ki akartam próbálni az irodai szexet –
vigyorgott a férfi, miközben a nő fölé hajolt és csókolni kezdte a testét.
Lassan, kínzóan lassan halad lefelé, míg el nem ért a bugyi
széléig. Végighúzta ujját az alsónemű peremén, miközben száját megnyalva a nőre
nézett. Hermionétól csak egy türelmetlen pillantást kapott.
- Nyugalom, kislány! Nem kell elsietni semmit – vigyorgott
rá a férfi, amivel csak még jobban felhergelte őt. – Ha már bosszút állunk,
legalább csináljuk rendesen. – Utoljára a nő szemébe nézett, majd levette róla
a fehérneműjét és eltűnt a lábai között.
Hermione lehunyva szemét hátravetette a fejét az ébenfa
íróasztalon és hagyta, hogy a férfi tegye a dolgát. Már az idejét se tudta,
mikor volt ilyen felemelő érzésben része. Ron nem gyakran szánta rá magát erre,
általában csak magára gondolt. Eleinte ez nem is zavarta Hermionét, mert mindig
azt akarta, hogy a férfinak jó legyen, de azért mégis csak nőből volt. Viszont
Malfoy… Hermionénak kétsége se lehetett, a férfi tudta mit csinál. És még csak
kérnie sem kellett tőle, hogy tegye meg ezt neki. Nem gondolta volna ezt a
férfiról, mármint, mindenki egy önző embernek tartotta Draco Malfoyt.
Hermione a levegővel küszködött, kezével az asztal lapját
markolta a feje felett. Aztán egy pillanattal később megszűnt az érzés, pont
mielőtt eláraszthatta volna a gyönyör. Kétségbeesetten pillantott le a férfira.
- Nyugalom, tudom, mit csinálok! – mondta, közben felállt és
közelebb húzta magához a nőt, egészen az asztal széléig.
- Ne kínozz, kérlek! – könyörgött Dracónak. Kezeit a nyaka
köré kulcsolta, így még közelebb kerültek egymáshoz.
Malfoy gyorsan megszabadult az alsónadrágjától,
hátradöntötte Hermionét és finoman, mégis határozottan beléhatolt. Ahogy
szépen, lassan növelte a tempót, a nő szájából egyre hangosabb sóhajok törtek
elő a férfi legnagyobb örömére.
- Olyan forró vagy – lehelte Malfoy. Szorosan fogva Hermione
csípőjét újra magához húzta és leemelte az asztalról. Ajkuk vad csókban forrt
össze. Granger ujjai a szőke tincseibe markoltak. Hogy a férfinak ne kelljen
sokáig tartania a nőt, ellépett az asztaltól és egyre erőteljesebb lökések
közepette a falhoz szorította. Hermione Draco dereka köré fonta lábait.
- Nem bírom már – lihegte a nő a másik nyakába.
- Mindjárt! – nyögte a férfi is és még mélyebben hatolt a
nőbe, mire az halkan felsikoltott.
Nem kellett már sok egyiküknek sem, de Malfoy még nem
akarta, hogy vége legyen, akármennyire is könyörgött neki a nő. Nagyon élvezte
a dolgot Hermionéval, tetszett neki a nő puhasága. Sose gondolta volna, hogy
egyszer a volt griffendélessel lesz együtt. A sors fintora – gondolta magában.
Ha tudta volna, hogy ilyen jó vele, talán már előbb is megtette volna ezt a
lépést.
A gondolataiból a nő sikolya ébresztette fel:
- Malfoy! – Mellkasa sebesen emelkedett fel és le. Ahogy a
férfi a nyakát csókolgatta, öntudatlanul harapta be alsó ajkát. Végül a gyönyör
hullámai kezdték rázni testét, háta ívbe feszült, majd pár másodperc múlva
pihegve a férfi vállára dőlt. Az még lökött párat rajta végül őt is elöntötte
az oly rég várt gyönyör.
Mikor tekintetük újra találkozott, szemük szinte ragyogott,
s apró mosoly húzódott szájuk szélén. Kimerülten rogytak le a kanapéra. Testük
egyszerre mozgott, ahogy levegőért kapkodta. Izzadtak és ziláltak voltak, de
talán még sosem látták ennyire szépnek egymást.
Draco Malfoy tényleg hűséges ember volt. Ez idáig senkit nem
vitt ágyba a feleségén kívül. És bár Astoria elég jó partner volt, ez a mostani
aktus valami egészen különleges volt. Sokkal szenvedélyesebb és sokkal jobban
vággyal teli, mint amiket a feleségével vittek véghez.
Hermione Granger ezelőtt még csak a megcsalásra sem gondolt.
De most, hogy megtette… Nem is tudta, hogy mit érez. Az agya ezer decibellel
kiabálta neki, hogy mekkora szentségtörést követett el, de a kielégített testén
átúszó gyönyörű hullámok kompenzálták ezt a hangot. Valami mérhetetlen
nyugodtság lett úrrá rajta. Hónapok óta sóvárgott ez iránt. És megkapta. Igaz,
hogy nem attól, akitől eredetileg várta volna, de testének ez nem számított.
Ron nem tudta volna megadni ezt neki. Valljuk be, hogy a Weasley fiú a nyomába
sem ért Malfoy teljesítményének.
Egy kis idő múlva, amikor légzésük már újra normális volt,
elkezdtek öltözködni. Draco egy gyors pálcamozdulattal eredeti állapotára
varázsolta mindkét széttépett ruhadarabot, miközben Hermione a melltartója után
kutatott a földön. Amikor teljesen felöltöztek Hermione megtorpant. Nem tudta,
most mit mondjon.
- Hát… – kezdte tanácstalanul, de Draco kisegítette, neki
ugyanis volt mondanivalója.
- Tudod, ha a múltkor történt volna valami, arra tuti
emlékeznék, mert ez, aranyom… Hú! Na, ez nem volt semmi! – intézte hozzá a
szőke az elismerő szavakat.
Hermione örült, hogy a férfinak is jó volt. Tudta, hogy csak
egyszeri esetről volt szó, és ő nem is akart többet, de azt kívánta, bárcsak
lenne még ilyen élményben része. Nem feltétlen Malfoyjal, de valakivel.
- Arról ne is álmodj! – szólalt meg a férfi. – Ilyet csak én tudok nyújtani – vágott fel a
férfi.
Hermione nem kívánt kommentárt fűzni ehhez a megjegyzéshez
és azt is szó nélkül hagyta, hogy a férfi már megint a gondolataiban olvasott.
Inkább csak elindult az ajtó felé, de még utoljára hátrafordult, és halkan
odaszólt a szőkének.
- Köszönöm!
- Részemről volt öröm – felelte amaz.
Hermione gyorsan vetett magára egy pillantást, majd amikor
megbizonyosodott róla, hogy a haja nem csapzott, a ruhája nem gyűrött és ő maga
sem zilált, kilépett az irodából.
Az első útja a mosdóba vezetett, ahol előbányászta
táskájából az esemény utáni anti-baby főzetet. Mindig nála volt ez a kis
palack. Mintha sejtette volna, hogy
egyszer szüksége lesz rá. Lehúzta az üveg tartalmát, majd várt egy picit. A
mosdókagylóra támaszkodott és a tükörbe nézett.
- Most hogyan tovább? – kérdezte képmásától.
Abban biztos volt, hogy ezt nem fogja elárulni Ronnak. De
vajon ezt a botlást eltekintve, rendbe hozható-e a kapcsolatuk a férjével? Vagy
az, hogy ezt megtette, egyben azt is jelentette, hogy végleg lemondott a
férfiről? Nem tudta, hogy mitévő legyen, de abban biztos volt, hogy Iris majd
segít kitalálni valamit. Viszont arra a
beszélgetésre még várnai kellett, ráadásul munkába kellett mennie. Megmosta
hideg vízzel az arcát, majd elindult az egyik kis utcába, hogy a Minisztériumba
hoppanáljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése