3. fejezet - Alkohol és egyéb problémák

- Nem lesz ez egy kicsit sok? – kérdezte a pultos lány a félig az asztalra dőlt férfitől.

- Te csak hozd, amit kérek! Nem kell értem aggódnod – motyogta akadozó nyelvvel.

- Ahogy gondolod! – Iris letette a poharat az asztalra, majd elindult vissza a pulthoz. Draco még utána bámult, ekkor pillantotta meg az egyik bárszéken ülő barna hajú lányt.

- Hé! – kiáltott a nő után. – Idehívnád azt a gyönyörűséget, aki ott ül? – mutatott a pult felé.

- Már ha egyáltalán szoba áll egy ilyen részeges alakkal – bökte oda a nő.

- Az a részeg faszi azt kérte, hogy küldjelek oda hozzá – mondta undorodva Iris barátnőjének.

- Mi? Melyik? – kérdezte Hermione.

- Akinek a Wiskeyt vittem az előbb.

Hermione összehúzott szemöldökkel fordult a hatos asztal felé. Malfoy arcán egy hatalmas vigyor terült el, és hívogatóan integetett a nőnek.

- Nagyon helyes a srác, csak kár, hogy ennyire el van ázva. Biztos most dobta a nője. Mekkora hülye lehet az a csaj – motyogta Iris inkább csak magának, mint Hermionénak.

- Ismerem őt. Ő Astoria férje, Draco. Róluk meséltem az előbb. – Újra a férfira nézett. Érezte, hogy a férfivel nincs valami rendben. Talán sajnálatból, talán csak azért mert jó ember, megfogta a narancslevét és elindult Malfoy asztala felé.

- Hermione! Ne menj oda! Hallod? – de a nő már meg se hallotta, eltökélt szándéka volt, hogy kideríti, mi baja van Malfoynak. Maga se értette, mi késztette erre…

- Szia, szépségem! – búgta a férfi, mikor Hermione az asztalhoz ért.

- Malfoy, mit művelsz magaddal? – kérdezte lágyan, félretéve minden ellenségeskedést.

- Ismerjük egymást? Nem, egy ilyen angyalra biztos emlékeznék, csibém.

- Malfoy, én vagyok az, Hermione Granger! – hangsúlyozta a nő, miközben leült a férfival szembe.

Draco hunyorogva kezdte szemügyre venni a nő arcát, néha még bandzsított is egy kicsit, aztán elröhögte magát.

- Bocs, G… ranger, de a fények meg minden, úgy láttam egy pillanatra, mintha dögös lennél.

- Talán, mert túl sokat ittál? – mutatott a nő a poharakra a férfi előtt. Nem értette magát. Most miért is ült le cseverészni Draco Malfoyjal?

- Ki vagy te, az anyám, hogy beleszólj? Akkor iszom le magam, amikor csak akarom – nyúlt nagy lendülettel a pohara után, de elvétette a mozdulatot, így az szilánkokra törve landolt a padlón. – A picsába!

- Miért iszol? – kérdezte lágyan a nő, nem törődve az iménti közjátékkal.

- A rohadt fritzek miatt. Nem elég, hogy vadászrepülőkkel támadták meg az angol partokat, később Londont is bombázták, most meg a feleségemet is elveszik tőlem – temette arcát a kezeibe Draco és zokogni kezdett. – Átkozott vadászgépek!

- Te most mért a II. világháborúról beszélsz? És mi van a németekkel, mit csináltak Astoriával? – kérdezte értetlenkedve Hermione. Bár magában inkább örült annak, ha valami történt a nővel, mert azt csak annyit jelent számára, hogy nem kell többé a képét néznie.

- Konkrétan csak egy mocskos némettel van bajom. Azzal a fordító izével, mi is a neve? Harry… nem, az a Potter. Henrik… valami Henrik, az tuti.

- Henrik Würfel? – kérdezte Hermione. Ő is találkozott már a német tolmáccsal. Szimpatikus embernek tartotta.

- Az az!

- Mi van vele? Szerintem rendes ember.

- Ja, biztos rendesen döngette a feleségem – kiáltotta morogva, úgy, hogy hárman is rájuk figyeltek. Szerencsére nem sokan tartózkodtak a kocsmában, és Malfoy eléggé artikulálatlanul beszélt, így talán nem keltettek annyira nagy feltűnést.

- Astoria lefeküdt vele? – képedet el a nő. Hermione úgy vélte, hogy nem is olyan hasztalan a részeg Draco Malfoyjal beszélgetni. Egyfelől eléggé mulatságos, másfelől pedig könnyelműen oszt meg információkat.

- Mit lefeküdt? Hónapok óta együtt basszák az időt – horkantott fel a férfi.

Idő közben Iris összeszedte a pohárszilánkokat a földről és épp most haladt el mellettük, hogy kivigyen egy vajsört a mellettük ülőknek. Draco a nő után kapott, és igencsak felcsúsztatta a kezét a combján, egészen a szoknya alá.
- Aranyom, hozzál már még nekem meg Grangernek valami erőset!

 Iris normális esetben hatalmas pofonnal jutalmazott volna, de jelen esetben látta, hogy a férfi alaposan be van tintázva.

Viszont Iris pasija, Carl – aki a kocsma kidobója volt - egyáltalán nem nézte jó szemmel, hogy a csaját fogdossák.

- Kiscsávó, nyugodjál le és tartsd távol magad a nőmtől! Ha még egyszer meglátom, hogy hozzáérsz, nem szólok, csak ütök és átkozok! Megértetted? – kérdezte a magas fickó.

- Majd én lerendezem – kezdett fontoskodni Hermione. Élvezte a helyzetet, hogy Malfoy ilyen kiszolgáltatott állapotban van előtte.

- Iris – súgta oda barátnőjének -, hozzál két narancslevet feles pohárban. Olyan részeg, hogy már nem fogja észrevenni, hogy mit adsz neki. És nyugodtan kérj több pénzt, mint amennyit valóban fogyasztott – kuncogott a lány. – Biztosíthatlak, hogy van miből fizetnie.

A másik nő csak bólintott és visszatért a pult mögé Carl társaságában.

- Te meg mit kucogtál, Granger? – kérdezte a szőke férfi. Hermione rá akart szólni, hogy Weasley, de inkább nem kezdett el felesleges köröket futni. Ez már régi berögződés volt, és ilyen állapotban még kevésbé lehetne rávenni a férfit, hogy megjegyezze mostani nevét.

- Semmit. De hol is tartottunk? – terelte vissza a beszélgetés.

- A németeknél.

- Ja, igen. Szóval Astoria tényleg… megcsalt?

- Nem ezt magyarázom éppen. Granger, mi lett az eszeddel? Még az öt éves fiam is jobban szokott figyelni.

A nő el is felejtette, hogy Malfoyéknak van egy gyerekük. Astoria annyira nem volt anyatípus. Bár, ha azt vesszük, Ronról sem tudott elképzelni semmi olyasmit, ami egy felelősségteljes szülőről elmondható, de mégis, amióta megszületett kislányuk, minden megváltozott. Nem panaszkodott, mert férje jó apa volt. Bár ma este nagy felelőtlenség volt otthon piálni, miközben a kislány ott volt körülötte.

Hermione itt meg is szakította a gondolatmenetet, mert nem akart Ronra és a ma este történtekre gondolni.

Közben megérkezett Iris a kispoharakba töltött üdítővel.

- Fenékig, Granger! – emelte a szájához a poharat, és már húzta is le a tartalmát.

- Mi a…? Ez a te műved, sárvérű griffendéles! Azt hitted át lehet verni? Csak meg tudok különböztetni egy igazi szeszesitalt egy cukrozott löttytől!

Hermione alapesetben sértve érezte volna magát a jelzőktől, de Malfoy arca most nevetésre késztette. Olyan volt, mint egy sértődött kisgyerek, aki nem azt kapta karácsonyra, amit szeretett volna.

- Még ki is nevetsz? Nők! Csak velük ne kezdjen az ember…

- Eleget ittál már ma – felelte Hermione.

- Én most hazamegyek – közölte Draco és felállt. Legalább is megpróbálkozott vele, de jól jött, hogy ott volt mellette az asztal, mert a nélkül rövid időn belül a földdel találkozott volna.

Hermione vett egy fáradt sóhajt, megforgatta a szemeit, majd ő is felkelt az asztaltól.

- Na várj, majd én segítek – lépett a férfi mellé és annak kezeit átvetette vállán és megpróbálta a kijárat felé terelgetni.

- Iris! Írd a számlájára az üdítőmet – kacsintott a pultosra a nő, majd tovább vonszolta a férfit.

- Na, merre induljunk? – kérdezte a nő tanácstalanul. Fogalma sem volt arról, merre is lakik a férfi.

- Tőlem kérdezed? Engem most épp elrabolsz – háborodott fel a férfi.

- Te ütődött, csak haza akarlak kísérni, mert jelen pillanatban a saját lábadon sem tudsz megállni.

- Ja, jó. Akkor induljunk meg arra. Ja, nem, inkább erre – zavarodott össze az illuminált férfi.

- Na, most akkor merre te, észkombájn? – Erre a kérdésére viszont Hermione már nem kapott választ, hangos szuszogásra lett figyelmes.

- Hát ezt nem hiszem el – morogta maga elé vállán az alvó Dracóval. – Ébredj fel! – kiáltotta annak a fülébe, mire a részeg férfi megrázkódott és összerogyott, mint egy zsák krumpli.

Hermione a fejét fogta, ujjai között a földön fetrengő varázslót vizslatta. Mire vállalkoztam –gondolta magában.

- Legalább elmondanád, merre laksz, hogy odahoppanálhassunk? – kérdezte.

- Jé, azt a csillagképet ismerem, az ott egy Lángnyelv Wiskey, még Sinistra prof mutatta. Az meg ott egy sárkány… bár ha ballra hajtom a fejem, becsukom a jobb szemem, aztán még a balt is, akkor olyan, mint te. Nem is mondtad, hogy van rólad egy csillagkép. Erről a suliban tuti, hogy nem beszéltek nekünk. Lehet, ha más is tudna erről, híresebb lennél, mint Szent Potter. Lehet, hogy még a nagyúrnál is ismertebb lennél. De pszt, ezt ne mond vissza neki. Könnyen megorrolhat rád. Hidd el, ő könnyen tudomást szerezhet erről, mindenbe beleüti az orrát.

Miután Draco kifogyott az orros viccekből, Hermionénak végre sikerült felhúznia őt a járdaszigetről, ahol eddig üldögélt.

- Mi az utcátok neve, Malfoy? – kérdezte a nő már sokadszorra.

- Jaj, de kíváncsiak vagyunk ma – söpörte le a koszt Draco a fenekéről. – King Road, Brightonban.

A nőnek nem is kellett több szorosan megfogta a férfi kezét és már el is tűntek.

Hűvös szellő csapott az arcába. Pár másodperccel később érzékelte, hogy térdig a vízben áll.

- Mi a franc? – nézett alaposabban körbe a nő.

- Mi lenne? Tenger – mondta a térdig érő vízben körbe-körbe a hátán úszkáló férfi.

- Jé, nem mondod, Malfoy – forgatta a szemét Hermione. – Az a ti házatok? – kérdezte egy hatalmas házra mutatva.

- Nem, a mellette lévő az – felelte Draco.

Hermione ledöbbent.  Az a ház, amit Malfoy mutatott csak fele akkora volt, mint amit ő kérdezett. A Malfoyokat ismerve hatalmas palotát várt. Na, nem mintha ez a ház nem lett volna nagy, mert eléggé tekintélyes volt a mérete. Így is nagyobb volt, mint amiben ők laktak Ronnal és Rose-zal, de mégis sokkal kisebb volt, mint a mellette álló.

- Azt hittem, az a hatalmas monstrum – mondta a nő, és a férfit feltámogatva elindult a part felé.

Pár lépés után már a száraz talajon voltak. Malfoy lerázta magáról a nőt és egyhelyben megállt. Mivel Hermione látta, hogy a férfi jelen pillanatban épp meg tud állni a lábán, így elindult nélküle a ház felé.

- Gyere már – szólt vissza a válla fölött, de a férfi csak állt egyhelyben és a tengert bámulta. – MALFOY! – szólt rá erőteljesen, amitől a férfi kicsit megrezzent, majd leült a homokba.

- Ne, már megint! Szedd már össze magad. Hazaviszlek, aztán hagy menjek a dolgomra, nincs kedvem téged istápolni – sóhajtotta a nő.

- Akkor miért vagy itt? – kérdezte Draco.

- Tudod ez egy roppant jó kérdés. De nem tudok annál jobb választ adni, mint hogy annyira jófej vagyok, hogy megszántalak.

- Hm, szép! Most már nem csak átbasznak a nők, hanem szánnak is. Komolyan ilyen mélyre süllyedtem? – siránkozott a férfi, és Hermione egy másodperc erejéig együtt érzett vele.

- Ne sajnáltasd már magad! – szólt rá. – Inkább kelj fel, és induljunk – kezdte el húzni a férfit a karjánál fogva, de az meg se akart mozdulni. Megmakacsolta magát.
- Hagyjál, nem akarok hazamenni – hisztizett a férfi.

Hermione elmosolyodott, mert olyan volt, mint egy ötéves. Egész szerethetőnek tűnt ebben az állapotban.

- Oké, akkor én itt hagylak. Innen már haza fogsz találni – dohogta a nő és el is akart volna indulni, ám Malfoy megragadta a karját, és lerántotta. A nő egyenesen Draco sípcsontjára esett, mire a férfi jajgatni kezdett.

- Basszus, Granger, egyáltalán nem vagy könnyű. A férjedre is így rá szoktál nehézkedni? Komolyan, ezt csinálod szex közben is? Mert akkor szörnyű partner lehetsz.

- Te rántottál le, már megbocsáss, Mr. Hólyag! – vágott vissza a nő, és megmasszírozva sajgó fenekét, arrébb csúszott. – És csak úgy elmondanám, hogy te sem vagy éppen puha.

- Drágám, azt hiszem ennek a nők örülni szoktak, főleg amikor más tájékokon sem vagyok puha… Ugye érted mire gondolok? – vigyorgott Malfoy, mint egy idióta, majd, mint aki jó végezte dolgát hátra dőlt.

Hermione szörnyen kínosnak érezte a szituációt.

Először is, Malfoy, most komolyan flörtölt vele? És… talán célozgatott? Lehetséges lenne, hogy beindult volna tőle? Erősen meg kellett magát erőltetnie, hogy ne pillantson arra a területre, ahonnan bizonyosságot szerezhetett volna előbbi elméletéről.

A másik dolog természetesen a szexre tett utalások voltak. Amióta Rose megszületett nem volt egy jó együttlétük Ronnal. És ez miatt az utóbbi időben le is csökkent a próbálkozások száma. Eleinte csak arra fogta, hogy még vissza kell rázódnia a kerékvágásba, meg majd újra belejön. De eltelt pár hónap, aztán egy év, majd még egy és még mindig semmi. Ron kitartóan próbálkozott, de nem tudta már azt a vágyat kelteni benne, mint azelőtt. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem szexeltek, csak éppen az alkalmak olyan semmilyenek voltak. Nem volt bennük tűz, se szenvedély. Hermione nem akarta Ront okolni, de egyre jobban úgy érezte, hogy ő tehet ezekről. 

- Nyugodtan nézz csak oda, Granger! Biztos tetszene a látvány, de el kell keserítselek, én nem vagyok olyan kanos, mint te. Nekem ennél kicsit több kell, hogy beinduljak. Viszont a feleségem valószínű egy szexmániás ribanc, mert ha az nem volt elég, amit tőlem kapott, akkor… - Draco elhallgatott az arcát ért pofon hatására.

- Hogy merészelsz legilimentálni? – Hermione tajtékzott. Most ő érezte megalázva magát, viszont másfelől lenyűgözte, hogy a férfi még ilyen elázott állapotban is képes a gondolataiba nézni. – Ezek a magánügyeim!

-  Granger! Hogy mertél megütni?

- Egyszer már megtettem, és még meg is fogom, ha ilyen bunkó dinszó leszel. Semmit nem változtál! Ugyanaz a görény vagy, mint aki voltál! – ordította a férfi képébe, majd felpattant és elindult az utca felé. – Legyen szép estéd. Remélem, megesznek a rákok! 

Ahogy Hermione az utca felé tartott, százszor elátkozta magát, amiért akár ilyenekre is gondolt, de aztán észhez kapott.  – Nehogy már magadat hibáztasd! Jogod van azt gondolni, amit csak akarsz. Annak a szemétnek nem volt joga kihallgatni téged. Amint abbahagyta az önkritikát elkezdett nevetni magán. – Komolyan azt mondtam, hogy egyék meg a rákok? Hermione, ez nagyon gyenge volt! – nevetett, majd dehoppanált.

Draco Malfoy a parton üldögélt, és azt suttogta maga elé: - Nem vagyok görény.

******

Hermione ha lehet még feldúltabban ért haza, mint mikor elindult. Ront a kanapén találta félig lecsúszva a földre körülötte újabb üres üvegekkel.

- Gratulálok, te szerencsétlen – morogta a nő félhangosan, majd kibújva cipőjéből a gyerekszoba felé indult, hogy megnézze minden rendben van-e Rose-zal. Utólag gondolt csak bele, milyen felelőtlen is volt, mikor egyedül hagyta a picit a részeg apjával, még valami baja is eshetett volna Szerencsére a kislánynak egy haja szála sem görbült meg. Édesdeden szuszogott a kiságyában. Hermione nem akarta felébreszteni, így csak feljebb húzta a hátán a takarót, majd magára hagyta és a hálószobába ment.

Első dolga egy forró zuhany volt, még mindig érezte magán a homokot, köszönhetően Malfoy akciójának. A víz kissé ellazította, így valamivel nyugodtabban bújt be az ágyba, ám sokáig nem jött álom a szemére. Malfoy járt az eszében, meg Ron és a problémáik.

Tíz évvel korábban, mikor először csókolózott a vörös hajú fiúval a Titkok kamrájában nem gondolta volna, hogy egyszer ennyire meg fogja bánni akkori cselekedetét. Voltak csodálatos pillanatok együtt, de tíz év hosszú idő és mostanában egyre kevesebbek ezek a pillanatok a nő legnagyobb elkeseredésére. Sokat gondolkodott, vajon hogyan is köthettek ki ott, ahol most tart a kapcsolatuk. Nem mondhatta azt, hogy egyértelműen minden Ron hibája, mert akkor azzal saját magának is hazudott volna. Biztos ő maga is sokat hibázott. Talán az lehetett a baj, hogy a karrierjét sokkal előrébb rakta azon a bizonyos fontossági listán, mint magát férjét, Ront. Ron pedig olyan makacs volt, még egy légy miatt is féltékeny volt. Múltkor is micsoda jelenetet rendezett a fotó miatt, amin Malfoy volt. Mintha a nő szándékosan vette volna elő pont azt a képet. Nem is tudta, hogy hogyan került az oda.

Tetszett neki a fiú azon a képen, mármint nem úgy mint Ron, de Dracoval a kezdetektől fogva ott volt közöttük az a feszültség, megvolt a kémia. Az okosan mondják, hogy vékony a határ gyűlölet és szerelem között, bár Hermione nem érezte úgy, hogy valaha szerelmes lett volna a szőkébe, vagy talán mégis, csak a sok sárvérűzés és az átkozódás közepette teljes mértékben átalakult ez az érzés mérhetetlen gyűlöletbe.

A nő nem is értette miért is gondolkozik ezen, de annyit tudott, ha a kezdetekben máshogy alakult volna a kettejük kapcsolata, akkor se lehetett volna szerelem a dologból, vagy ha mégis, a férfi részéről biztosan csak egy futó kaland lett volna, hisz mindig is ő volt az iskolában a legnagyobb nőcsábász. A fiú bárkit megkaphatott, csak füttyentenie kellett és a lányok nagy része máris ott hevert a lábai előtt.

Végül Hermione ilyen és ehhez hasonló gondolatok közepette merült mély álomba. Nem is csodálkozott azon, hogy álmában is megjelent a szőke.

Másnap reggel elég nyúzottan és nyűgösen kelt ki az ágyból. Ron még mindig a nappaliban aludt, mikor a kávéjáért indult. Úgy érezte valamit kezdenie kell a férfival. Nem ihatja le magát az élete hátralévő részében minden áldott nap. Kezdésnek összeszedte a széthagyott üres üvegeket, majd halkan nekiállt reggelit készíteni. Tudta, hogy ha nekiáll most főzőcskézni, akkor tuti el fog késni a munkájából, de reggel azzal a gondolattal kelt fel, hogy ma muszáj előre helyeznie a családját a karrierjénél. Ha meg akarja menteni a kapcsolatát és egyben akarja tartani a családját, akkor neki is lépést kell tennie. Meg akarta várni, hogy Ron felébredjen és meglássa, hogy milyen hangulatban is van. Nem szerette volna a férfire bízni a lányukat, úgy, hogy az még mindig mogorva.

Általában Ron vitte el Rose-t az oviba, mivel Hermione rendszerint koránt indult dolgozni. A nő úgy gondolta, hogy ma őrajta a sor. Ront a rántotta illata ébresztette fel. Amint Hermione észrevette, hogy férje ébredezik, már ott is volt előtte a kanapénál és nyújtotta a férfinek a frissen főzött kávét.

- Jó reggelt – köszöntötte a nő.
- Szétmegy a fejem – jelentette ki a férfi köszönés helyett.

- Gondolom tegnap eléggé szétcsaptad magad – mondta Hermione, és próbált nem túlzottan vádló lenni. – Kávét?

- Kérek – vette el a férfi a gőzölgő feketét. – Köszönöm.

- Beszélnünk kell – kezdte a nő.

- A tegnapról?

- Igen.
- Hová tűntél? – szürcsölte meg a kávéját a férfi.

- Én csak… sétálni akartam – habogta Hermione és végül is nem hazudott akkorát. Valóban sétálni indult, ki akarta szellőztetni a fejét, de az Úrnak további tervei is voltak vele, így kötött ki a kocsmában és Malfoyjal a tengerparton. Nem akarta elmondani, hogy találkozott a szőkével. Egyfelől tudta, hogy Ron milyen féltékeny lenne, másfelől pedig amúgy sem tartotta lényegesnek. Hiszen ez tényleg csak egy véletlen volt. Az egész az ő indulatán múlott.

- Amikor megérkeztem már aludtál.

- Tényleg eléggé kiütöttem magam – vallotta be a vörös.

Hermione nem szólt semmit, mert nem akarta veszekedéssel kezdeni a napot. Helyette megragadta férje kezét és az asztalhoz invitálta.

- Gyere, csináltam rántottát!

Reggeli közben megvitatták, hogy ez így nem lesz jó. Ron megígérte, hogy amint közösen elvitték Rose-t az óvodába, elmegy munkát nézni. Hermione örült, hogy jobb belátásra tudta bírni férjét, de azért látta rajta, hogy még mindig maga alatt van. De nagyra értékelte, hogy nem kellett vitatkozniuk. Tudta, hogy Ronnak van egy jó és egy rossz énje is, mindkettőt megtapasztalta már. A fő kérdés csak az volt, hogy melyik énje felett győzedelmeskedik akarata.

******

Ron első útja egy kviddics szaküzlet boltba vezetett, de nem járt szerencsével. Épp a múlthéten töltötték be azt az állást, ami tökéletes lett volna neki. Így nem volt mit tenni, ment tovább. Volt a főúton egy a muglik számára bezárt szoláriumnak álcázott bolt, amiről tudta, hogy egy igen rangos sportüzletet rejtett. Soha nem volt még ott, mert tudta, hogy az ottani árak nem az ő pénztárcájukhoz vannak mérve. Egy kvaff többe került, mint amennyiért ő az egész sportruházatát vette. Nem akarta fájdítani a szívét.

Ahogy lépkedett a szolárium „Zárva” táblája felé, azon gondolkodott magában, hogy vajon milyen lehet a bolt belülről. Lassan végighúzta mutatóujját a feliraton – ugyanis ez volt a nyitja a belépésnek -, majd máris egy folyosón találta magát. Végigsétált rajta és egy recepciót talált, ahol egy csinos boszorkány ült.

- Öhm, jó napot! – kezdte zavartan a férfi.

- Jó napot. Az üzletbe jött vásárlás céljából, vagy tárgyalásra érkezett? – kérdezte a szőke nő.

- Tárgyalás – felelte. Nem tudta, hogy helyesen válaszolt-e, de úgy gondolta így biztos beszélhet a munkalehetőségről a főnökkel.

- Mr. Malfoyhoz vagy Mr. Zambinihez jött?

- T-tessék? – kérdezte a vörös.

- Kihez jött tárgyalni? Vagy esetleg a helyettessel, Mr. Leightonnal óhajt beszélni?

Ron körbenézett, és rögtön megpillantotta Malfoy és Zambini mosolygó, ám tekintélyt parancsoló képét az egyik falon.

Ez hihetetlen – esett le az álla. Tudta, hogy Malfoy a sportban utazik, de nem tudta, hogy pontosan milyen üzletei vannak. Igaz, az is régen volt, amikor erről a boltról álmodoztak tesóival. Akkor még Mr. Condor vezette a helyet, de azóta már jó pár év eltelt, így nem tartotta kizártnak, hogy történt közben tulajdonosváltás.

- Azt hiszem Mr. Zambinivel beszélnék – mondta töprengve a férfi. Jobbnak látta inkább elkerülni Malfoyt, ha már a felesége úgyis kirúgatta, ő biztos nem adna neki majd munkát. Bár ha belegondolt, hogy a két volt mardekárosnak kell majd dolgoznia… hát, a hányinger a legkevesebb, amit érzett. De muszáj munkát találnia. Hermione biztos, hogy kiakadna, ha csak otthon lopná a napot.

- Az urakra egy kicsit most várni kell. Addig kérem, foglaljon helyet – mutatott a nő a fotelek felé. – Esetleg kávét hozhatok?

- Nem, köszönöm!

20 perccel később Ron hangokra lett figyelmes a folyosó irányából.

- Még midig elég nyúzottan nézel ki. Ennyire kiborított Astoria?

- Ne ordíts már, mindjárt leesik a fejem! Azt hiszem, kicsit többet ittam tegnap este, mint amennyit kellett volna. Arra sem emlékszem, hogyan kerültem haza Londonból.

- Nő van a dologban, mi?

- Fogalmam sincs. Rémlik, hogy valakivel voltam a parton, de nem emlékszem a csajra. Találkoztam azt hiszem Grangerrel is, de nem hiszem, hogy vele fetrengetem volna a homokban.

- Granger? Mármint Weasley felesége?

- Ja.

- Na, ne már. Most akkor ő volt a csaj, vagy sem? És volt szex is?
- Mondom, hogy nem emlékszem. Ha volt, akkor eléggé lapos lehetett a teljesítménye, mert tényleg nem emlékszem.

A két beszélgető férfi a recepciós pulthoz érve kettévált. Észre se vették a fotelben ülő egyre vörösödő fejű férfit.

- Blaise, az úr hozzád jött – mutatott Ron felé a recepciós lány.

- Ó, Weasley, fáradj beljebb! – mondta barátságos hangnemben a férfi, de Ron nem is figyelt rá, csak Malfoy irodája ajtaját bámulta. Zambininek reagálni se volt ideje, a vörös hajú egyszer csak felpattant és berontott az ajtón, egyenesen neki Dracónak és ütni kezdte, ahol csak érte. Eléggé muglis módszer, átkozhatott is volna, de úgy érezte, hogy ebben jobban kiéli dühét.

- Te rohadék, mit csináltál a feleségemmel? – dühöngött Ron a földre gyűrve a meglepett férfit, aki próbálta védeni szépen ívelt orrát a férfi öklétől.

- Valaki hívja már a biztonságiakat! – ordította, mire végre valaki lekapta róla a felbőszült férfit. – Megőrültél, Weasley?

- Ezt nem úszod meg, te görény! – kiabálta Ron, de már taszigálták is ki az utcára az őrök.

A szaküzletben történt incidens után a férfi első útja a Minisztériumba vezetett. Dühöngve rótta a folyosókat. Feleségét az irodájában találta három fiatal nővel.

- Lefeküdtél azzal a görénnyel? – rontott be az irodába kopogtatás nélkül. Hermione hirtelen köpni-nyelni nem tudott. Fogalma sem volt arról, hogy miről beszél a férje, arról meg főleg nem tudott, hogy kiről is beszél. Tudomása szerint élete során csakis Ronnal volt szexuális kapcsolata, szóval teljesen érthető volt meglepődése.

- Bocsájtsatok meg nekünk egy percre – kért elnézést a nő az asszisztens jelöltjeitől, majd maga után rángatva félrevonult Ronnal.

- Mi a fenéről beszélsz? Nem ronthatsz csak így be ide, én itt dolgozok – emelte fel Hermione a hangját.

- Köpök arra, hogy mit csinálsz. Szóval, igaz? Lefeküdtél vele? – kérdezte a férfi.

- Ron, nem tudom, hogy miről beszélsz. Kivel feküdtem volna le, és mikor?

- Hallottam beszélgetni azt a görényt Zambinivel arról, hogy vele voltál tegnap este a parton. Ne is próbáld letagadni, mert innentől kezdve egy szavadat sem hiszem el.

- Igen, találkoztam Malfoyjal este, de hogy lefeküdtem volna vele? Ez teljesen abszurd. Hízelgő, hogy ennyire megbízol bennem, Ronald. Iris-zal találkoztam a GoldenNectarban. Ott láttam meg Malfoyt, teljesen kiütötte magát, én meg hazavittem, mert megsajnáltam – kezdett magyarázkodni Hermione.

- Tudod, kit etess ezzel a hülyeséggel. Pont vele, Hermione? Pont az ellenséggel? Többet néztem ki belőled.

- Te meg vagy hibbanva. Nem feküdtem le senkivel. Plána nem Malfoyjal. Tegnap, amikor összevesztünk nagyon kiakadtam és összefutottam Iris-zal, ott volt Malfoy is, és jófejségből elhoppanáltam vele haza. De aztán bebizonyította, hogy ugyanolyan görény, mint volt, én meg hazajöttem. Ennyi.

- Na, persze, ezért mondta, hogy hempergett veled a tengerparton… Legalább találtatok volna ki jobb kamu szöveget.

- Ez nem kamu! Tényleg ez történt. És a hempergés sem úgy történt, ahogy te azt gondolod. Az a szemét elkapta a karom és lehúzott én meg ráestem. Ennyi a nagy történet.

- Nem hiszek neked.

- Ronald Weasley, nekem lenne jogom kiakadni! Először elbaltázod az állásodat, aztán betintázol, felelőtlenül bánsz a gyerekünkkel, aztán meg hülye kitalációkkal zargatsz és lejáratsz az összes kollégám előtt. Nőj fel végre! Ha valami nem megy, akkor nem lehet homokba dugni a fejed, vagy leinni magad. Megoldást kell találni.

- Tudod mit? Nincs kedvem hallgatni az okoskodásodat. Inkább megyek és megölöm azt a disznót. Utána még számolok veled is… - jelentette ki a vörös férfi és kiviharzott az épületből, nem kevés szempár figyelmét magára vonva.

Hermione teljesen le volt sokkolva, azt se tudta, mit csináljon. Először csak állt és bámulta férje hűlt helyét, majd letörölte a szeméből kibuggyanó könnycseppet, és elhatározta, hogy kivárja, mi fog történni. Malfoyt nem lehet olyan könnyen kicsinálni, ebben biztos volt. Ronra pedig olyan dühös volt, hogy úgy érezte, hogy nem is fog neki rosszat tenni, ha egy kicsit párbajoznak Malfoyjal. Talán kap egy két észhez térítő átkot. Nagyon remélte, hogy férje le fog nyugodni, és higgadtan megbeszélhetnek mindent, ami az utóbbi időben megromlott köztük.