15. fejezet - Hiányzol

- Azt hiszem, már tudom, kinek volt indoka megmérgezni Dominique-ot!

Hermione nem igazán gondolta, hogy Draco feltételezése helytálló lenne, viszont abban egyetértett a férfivel, hogy haladéktalanul üzenniük kell Rebekának. Fél óra múlva már hármasban ültek egy asztalnál, és a szőke elkezdte felvázolni az elképzelését.

- Ez az egész csak egy elmélet, de azt hiszem, hogy tudom, ki a felelős Dominique haláláért – kezdte Draco halkan, majd várt pár másodpercet. Látni akarta, hogy Rebeka hogyan reagál a témára. Nem tudta, hogy felzaklatja, vagy pont jót tesz neki, hogy végre haladnak valamerre. De mivel a nő semmilyen különös jelet nem mutatott, így folytatta.

- Szóval, osztottam, szoroztam, összeadtam, kivontam, az összes lehetőségen végigmentem, legalább is az ismeretségemen. Nyilván nem ismerem Dom családját, de nem is hinném, hogy ott kéne keresnünk a tettest. Aztán végül szöget ütött valami a fejemben. Elég erős a gyanúm, hogy az elkövető nem más, mint a volt barátod.

14. fejezet - Könnyek és vádak

- Rebeka az, azt írja Dominique balesetet szenvedett – kapta fel Draco a fejét.

- Mi történt? – kérdezte Hermione szája elé kapva a kezét.

- Nem tudom pontosan. A Mungóba vitték. Ki kell derítenem. Most mennem kell – kezdett szedelőzködni.

- Megyek veled! – állt fel a nő is hirtelen és kardigánjáért nyúlt.

- Ne! – fogta meg a nő csuklóját, hogy megállítsa a mozdulatban. – Elég, ha én megyek. Itt hagyhatom Scorpiust? – kérdezte Draco gondterhelten.

- Hát persze – vágta rá a nő. – De azonnal értesíts, ha megtudtál valamit.

- Rendben. Viszont te áthívhatnád Rebekát. Nem tudom, mi történt Dommal, de jobb lenne, ha nem egyedül őrlődne, amíg kiderítek valamit.

- Írok neki – bólogatott Hermione, és Draco már ott sem volt.

13. fejezet - Gyerekszáj

- Draco? Te meg mit keresel itt? – kapta a tekintetét az asztalfőnél ülő mosolygó férfira.

- Összefutottunk az állatkertben, és a gyerekek elválaszthatatlanok lettek. A szüleid meg voltak kedvesek meginvitálni magukhoz.

Hermione a két gyerekre nézett, akik boldogan játszottak, és csak most vették észre a nő érkezését.

- Mami! – szaladt oda hozzá Rose. – Nézd, ő az új barátom. Emlékszel? Már a múltkor is találkoztunk velük.

- Igen – felelte Hermione leesett állal.

- Szia! – köszönt vidáman a szőke fiúcska. – Neked mi a neved?

- Hermione vagyok – felelte a nő, miközben próbálta felkaparni az állát a földről.

- Én meg Scorpius. Rose azt mondta, hogy elmehetek majd hozzátok játszani.

12. fejezet - Duplarandi

- Á, szóval ő lenne a te Dominique-od, Rebeka? És a csinos… barátja. – Hermione szíve szinte majdnem megállt, mikor észrevette a szőke férfit a másik mellett. Draco arckifejezése is a meglepettségről árulkodott. Nem tudta a nő, mi tévő legyen, de nem akart Dominique-kal szemben udvariatlannak tűnni, így egy halovány mosolyt erőltetett az arcára. Eközben Rebeka idegesen kapkodta a fejét Draco és barátnője között. Sejtelme sem volt, hogy Malfoyt fogja itt találni, mikor Dom azt mondta neki, hogy egy rég nem látott cimborájával fognak vacsorázni. Nem tudta, mi lesz a páros reakciója a másik társaságára, de remélte, hogy egyikük sem fog jelenetet rendezni.

- Draco Malfoy! – törte meg a csendet a szőke, és a kezét nyújtotta a nőnek. Hermione ugyan habozott, de végül belement a játékba.

- Hermione… Hermione Granger.

- Örvendek! Rebeka, ugye? Mintha már találkoztunk volna a Minisztériumban – mosolygott a gyanakvó tekintetű nőre.

- Igen, rémlik valami – motyogta Rebeka. – Hermione, ő Dom.

- Rebeka sokat mesélt rólad.

- Meg mertem volna fogadni – nevetett fel jókedvűen a férfi. – Na, hát, ha már mind itt vagyunk, rendelhetnénk is valamit. Egy pohár bort a hölgyeknek, esetleg pezsgőt.

- Én pezsgőt kérek – jelentkezett Rebeka, akár csak egy kisiskolás.

- Nekem jól esne egy kis gyümölcslé – mondta szerényen Hermione.

- Kisasszony! – szólította meg a pincérnőt Dom. – Egy üveg édes pezsgőt kérnénk, egy baracklevet és nekünk lesz még egy kör – mutatott a már kiürült poharukra.

11. fejezet - ... kettőt hátra

Magasan járt már a nap, mikor Draco felébredt. Kipihentnek érezte magát, kivételesen jót aludt az éjjel. Fejben már hálát is adott Grangernek, amiért felhozta az együttalvás ötletét. Komótosan fordult meg a franciaágyon, hogy felébreszthesse a nőt. Ha már együtt töltötték az éjszakát, induljon jól a reggel is. Viszont mikor megfordult, csak a nő hűlt helyét találta. Nem tulajdonított különösebb jelentőséget a dolognak, úgy gondolta, vagy a mosdóba, vagy reggelizni ugrott ki Hermione.

Kezeit a feje alá tette és a plafont bámulva emlékezett vissza az éjszakára. Ez volt az eddigi legtökéletesebb együttlétük, amióta elkezdődött a viszonyuk. Amint a részleteken elmélkedett, telt és múlt az idő, Hermione nem bukkant fel. Draco gyanakodva ült fel az ágyban, érezte, valami nem stimmel a nővel kapcsolatban. Összeszedte a ruháit, a pálcáját, majd otthagyta a szenvedélyes szeretkezésük helyszínét, hogy a nő keresésére induljon.

A hely tulajának leadta a kulcsot, a számlát már a nő rendezte. Tehát elment. Draco egyáltalán nem értette a dolgot. Hiszen pont Hermione volt az, aki kitalálta, hogy aludjanak együtt. Akkor viszont mi késztethette arra, hogy elmenjen és otthagyja a férfit egy szó nélkül? Ezen agyalva indult meg az utca felé, ahonnan egyenesen Granger háza elé hoppanált.