6. fejezet - Dilemma

Hermione tíz perc alatt elmesélte, hogyan kötöttek ki a bárban együtt. Próbálta csak nagyvonalakban előadni mondanivalóját, ám Iris tényleg mindent tudni akart és olyan dolgokra is rákérdezett, amelyeknek megválaszolása igencsak pirosra varázsolta a nő arcát. Azonban nem e miatt aggódott a legjobban. Sokkal inkább Malfoy és Zambini beszélgetése járt a fejében. Talán ők is ennyire részletesen kibeszélnek mindent?

A két férfi a kocsma egy eldugottabb szegletében ült és meglehetősen jó volt a hangulat arrafelé.

- Az a törzshelyük – mondta Iris, mikor meglátta, hogy Hermione arra bámul. – Mindig ott ülnek.

- Sokat járnak ide?

- Hetente párszor – bólogatott a nő. – Amúgy az a másik csávó is egészen helyes.

- Zambini? Hát, igen. Végül is, nem rossz – hagyta rá Hermione. – De, ha jól hallottam eléggé nagy játékos. Nem szokott ide csajokat hozni?

- Én még csak a szőke cimborájával láttam.

- Hát, legalább van annyi esze, hogy nem egy kocsmába viszi az aktuális partnereit.

5. fejezet - Vágyak és egyéb mocskosságok

Hermione sietős léptekkel vette célba 4. emeleti irodáját. Remélte, nem fut bele a főnökébe. Mr. Mace akármennyire is kedvelte őt, sose díjazta a késést. Főleg az ilyen mértékűt.

Szerencséjére senki sem jött vele szemben, így minden feltűnés nélkül léphetett be az irodájába. Becsapta maga mögött az ajtót és nagyot sóhajtva nekidőlt annak. Ekkor pillantotta csak meg, hogy nincs egyedül.

- Jó reggelt, Mrs. Weasley! – köszönt halkan az új asszisztense, Rebeka. Teljesen megfeledkezett a fiatal nőről.

- Á, Miss Lahm! – Hermione kapkodva az asztalához sietett és elfoglalta a helyét.

- Mrs. Weasley! – szólította meg újra a lány. – Nem kell miattam aggódnia, nem fogok szólni Mr. Mace-nek. Önnek dolgozok, ha kell, akkor falazok is. Azt szeretném, ha megbízna bennem és akadálytanul tudnám segíteni a munkájában.

- Köszönöm, Rebeka! Ugye nem gond, ha tegeződünk?

- Épp kérni akartam – mosolyodott el a nő, majd újra az asztalán heverő pergameneknek szentelte teljes figyelmét.

Hála Rebekának ebédidőre már a pergamenek nagy részén átrágták magunkat. Hermione nagyon hálás volt a lánynak, hatalmas terhet vett le ezzel a válláról.

4. fejezet - Ösztönök

A Ronnal történt incidens alaposan rányomta a bélyegét Hermione napjára. Bár sikerült egy asszisztenst választania magának Rebeka személyében, az új munkaerő ezen a napon egyáltalán nem volt a segítségére. Sőt, ami azt illeti egyenesen hátráltatta a munkájában. Hermione nem volt ott teljesen fejben, összekeverte a jelentéseket, és amit csak lehetett elrontott az iktatásban. Utóbbit főnöke számon is kérte rajta, ami csak még jobban rontott az egész helyzeten.

A munkaidő lejártakor a nő szinte rohant kifele az épületből, hogy végre megszabaduljon attól a fojtogató érzéstől, ami egész nap kerülgette. A hűvös tavaszi szél kellemes hatással volt rá, de még így se nyugodott le teljesen. Hasonló állapotban toppant be fél órás késéssel az óvodába a kislányáért, akiért az apja a nagy felfordulásban elfelejtett elmenni.

Otthon persze nem várta őket senki, csak az üres külvárosi ház.

- Menj, kicsim! Játssz valamit, amíg a mami megfőzi a vacsorát! – terelte a gyerekszobába Hermione Rose-t.

3. fejezet - Alkohol és egyéb problémák

- Nem lesz ez egy kicsit sok? – kérdezte a pultos lány a félig az asztalra dőlt férfitől.

- Te csak hozd, amit kérek! Nem kell értem aggódnod – motyogta akadozó nyelvvel.

- Ahogy gondolod! – Iris letette a poharat az asztalra, majd elindult vissza a pulthoz. Draco még utána bámult, ekkor pillantotta meg az egyik bárszéken ülő barna hajú lányt.

- Hé! – kiáltott a nő után. – Idehívnád azt a gyönyörűséget, aki ott ül? – mutatott a pult felé.

- Már ha egyáltalán szoba áll egy ilyen részeges alakkal – bökte oda a nő.

- Az a részeg faszi azt kérte, hogy küldjelek oda hozzá – mondta undorodva Iris barátnőjének.

- Mi? Melyik? – kérdezte Hermione.

- Akinek a Wiskeyt vittem az előbb.

Hermione összehúzott szemöldökkel fordult a hatos asztal felé. Malfoy arcán egy hatalmas vigyor terült el, és hívogatóan integetett a nőnek.

- Nagyon helyes a srác, csak kár, hogy ennyire el van ázva. Biztos most dobta a nője. Mekkora hülye lehet az a csaj – motyogta Iris inkább csak magának, mint Hermionénak.

- Ismerem őt. Ő Astoria férje, Draco. Róluk meséltem az előbb. – Újra a férfira nézett. Érezte, hogy a férfivel nincs valami rendben. Talán sajnálatból, talán csak azért mert jó ember, megfogta a narancslevét és elindult Malfoy asztala felé.

- Hermione! Ne menj oda! Hallod? – de a nő már meg se hallotta, eltökélt szándéka volt, hogy kideríti, mi baja van Malfoynak. Maga se értette, mi késztette erre…

2. fejezet - Széthullás

Hétfőn reggel Hermione izgulva érkezett az irodájába. De ez nem az a fajta izgalom volt, amit anno minden év szeptember elsején érzett, amikor elkezdték az iskolát. Ez sokkal inkább a félelemmel vegyes izgulás volt, mint egy vizsga előtt. Egész hétvégén ezen rágódott, és csak akkor nyugodott meg egy kicsikét, amikor meglátta, hogy az irodában minden tárgy pontosan azon a helyen hever, ahol Ő azt pénteken hagyta. Bár még mindig nem lehetett teljesen nyugodt. Talán Astoria csak most fog intézkedni, talán a cuccait is magának kell összeszednie.

Az íróasztalhoz leülve rögtön arra a képre tévedt a szeme, amin férje és kislánya integetnek neki. Szerette ezt a képet. Mindig eszébe juttatta a nehéz napokon, hogy miért is kell elviselnie egy-egy kudarcot, vagy épp az Asztoriához hasonló kollégák vérszívását. Értük tette, csakis értük. Ron becsülettel dolgozott, de Hermione osztályvezetői fizetése azért magasabb volt.