22. fejezet - Már nem titok

Ahogy Hermione közeledett a volt férje lakásához, egyre nagyobb gombóc nőtt a torkában. Gondolatai a körül forogtak, vajon hogy úszhatná meg ezt az egész beszélgetést. Tudta, hogy nem lesz könnyű dolga, ismerte jól a férfit. Viszont úgy gondolta, Ron jobban fogadná a dolgot, ha tőle tudná meg és nem valaki mástól hallaná.

Remegő kézzel kopogtatott be az ajtón. Legnagyobb meglepetésére egy nő nyitott ajtót.

- Helló! – köszönt az idegen.

- Ron itthon van? – kérdezte zavartan Hermione.

- Persze, mindjárt szólok neki. Ki keresi? – jött a kedves kérdés.

- Hermione vagyok.

- Ó! Ron! – szól be a konyhába a nő. – A volt feleséged van itt.

- Hermione? – sietett az ajtóhoz a vörös hajú férfi. – Hát te mikor jöttél haza? Hol van Rose?

- Csak pár napja érkeztünk. Rose-t beírattam Brightonba egy óvodába.

- Miért éppen oda? – kérdezte Ron, közben beljebb invitálta a nő.

- Ott lakok most.

- Ti még nem ismeritek egymást. Hermione, ő a barátnőm Anne. Már meséltem neked róla. Annie, ő pedig Hermione.

A két nő kedvesen egymásra mosolygott. Anne barátságosan figyelte a nőt.

- Beszélni szeretnék veled. Elég fontos dolog, ezért nem szeretném, hogy mástól tudd meg – kezdett bele a mondanivalójába a nő.

- Hagyjalak kettesben titeket? – kérdezte lágyan Anne.

- Nem szükséges, jobb, ha Ronnal vagy.

- Mi történt? Megijesztesz.

- Összejöttem valakivel.

- Na, örülök neki. De ez miért úgy mondod, mintha a fogadat húznák? – nevette el magát a férfi.

- Draco az – bökte ki a nő.

Ron lefagyott. Hermione látta, ahogy a düh átfut az arcán. Anne kezét szorosan markolta.

- Ez nem akkor történt – próbálta menteni a nő, ami még menteni lehetett.

- Akkor meséld el, mert olyan kíváncsi vagyok – mondta a férfi gúnyosan.

- Még a válás előtt, mikor úgy gondoltad, hogy lefeküdtünk, nem volt igazad. Viszont később találkozgattunk párszor és teherbe estem.

- Micsoda? Még fel is csinált az a görény? – pattan fel a férfi a díványról. – Ezért utaztál hát el, hogy elvetesd?

- Nem, megszültem a fiamat- mondta halkan a nő.

- Tehát most vele laksz, és a lányom azzal a patkánnyal él együtt?

- Ne beszélj így róla.

- Mért, mit vársz tőlem? – köpte Ron a szavakat. – Adjam az áldásomat rátok?

- Nem ezt kérem, csak fogadd el.

A férfi a fejét rázva meredt az exére. Anne nyugtatásképp simogatta a hátát. 

- Idő kell nekem ehhez – mondta végül egy fokkal higgadtabban. – Ne várd el tőlem, hogy jó pofát vágjak hozzá. A szememben ő semmit nem változott a Roxfort óta.

- Megértem.

- Szóval van egy fiad?

- Szeretnéd megnézni? – kérdezte megkönnyebbülten Hermione, mire Ron csak bólintott.

- Mintha csak őt látnám – fintorodott el a gondolatra a férfi. – De ettől függetlenül gratulálok hozzá.

Miután Narcissa távozott a brightoni házból, Draco nekiállt a főzésnek. Sose tartotta magát egy konyhatündérnek, de ezen a napon igazán kitett magáért.

Mire Hermione hazaért Rose-zal és Scorpiusszal, már az egész lakást belengte a fűszeres csirke kellemes illata.

- Ez igen! Többször kellene elmennem itthonról – célzott a nő a fogadtatásra. – Milyen napod volt? – kérdezte, miközben a fia bölcsőjéhez lépett.

- Wayne nagyon nyugodt volt, megitta az összes tejet és egész délután aludt. Voltunk az Abszol úton és összefutottunk az anyámmal. Meglepően jól fogadta.

- Az én szüleim is. – A mondat közben Hermione segített a gyerekeknek megszabadulni a kabátjuktól. – Szaladjatok, mossatok kezet!

- Na, és Weasley? – tért rá a leglényegesebb kérdésre Draco.

- Kiborult, természetesen. De előbb-utóbb meg fog békélni. Van most valakije, talán ő jó hatással lesz rá.

- Tényleg? Weasley összeszedett valakit? – lepődött meg.

- Mit kell ezen csodálkozni?

- Hát ne is haragudj, de máig sem értem, hogy jöhettél össze vele. Te gyönyörű vagy, és intelligens, ő meg… hát, szerintem érzed a különbséget. De a mostani csaja biztos egyenrangú vele. Vagy olyan, mint az a lökött Brown volt.

- Nem ismerem Anne-t, most láttam először, de kedves lánynak tűnik, egyáltalán nem olyan, mint Lavender volt – ingatta a fejét Hermione. – És kifejezetten szép lány.

- Nahát, valamit mégis csak tudhat ez a Weasley. Bár a legjobb árut lepasszolta, szerencsémre.

- Áru? – nézett rá morcosan a nő. – Szóval neked csak egy termék vagyok?

- Tudod jól, hogy nem úgy értettem – védekezett rögtön a férfi. – De szeretem, amikor mérges vagy. Nagyon szexi – nevetgélt a férfi. Jól szórakozott a nő ingerültségén, de persze tudta, hogy Hermione nem komolyan mérges.

- Inkább együnk, mert éhes vagyok – terelte el a témát a nő.

Az asztal már meg volt terítve, és a gyerekek is megérkeztek.

Draco nem vallotta be, de Mink főzőtudományát is kölcsönvette a vacsora elkészítéséhez. Nagyon ízlett a nőnek a csirke, és jól esett neki mind a vacsora, mind a gesztus a nehéz nap után. Túl volt rajta. Nem volt könnyű, de elmondta. Holnap már csak a barátainak kell színt vallania. És ha a szüleinek és Ronnak már bevallotta, azok pedig megértették, akkor a többieknek is el kell fogadniuk. Sőt, már Narcissa is tudott róla, ami Hermionét először kicsit megrémítette, de amikor Draco mondta, hogy jól fogadta, egészen megnyugodott. Pár éve még az egész Malfoy családot ki nem állhatta, most meg… mondhatni egy lett közülük. De ami még ennél is furább volt, hogy befogadták. Nem tudta, hogy Draco vajon tényleg igazat mondott, és az anyja ilyen könnyen vette, hogy egy mugliszületésűvel állt össze, vagy csak őt akarta megnyugtatni. De miért hazudott volna? Meg különben is, emlékezett még arra, hogy Narcissa nem önző. Jót akar a fiának. Harryt is megmentette…

Nehéz volt elhinni, de tényleg minden úgy tűnt, hogy rendben van. Most már csak azt a bizonyos szerelmet kell kivárniuk. Egyre jobban hitt abban, hogy életképes a kapcsolatuk. Hogy csak egy kis olaj kell a pislákoló tűzre, és lángra gyulladhat.

- Nagyon finom volt a vacsora – dicsérte meg Hermione Draco főztjét.

- Igen, apa. Nem is tudtam, hogy te tudsz főzni – vigyorgott Scorpius is.

- Igyekeztem - válaszolta a szőke.

Vacsora után közösen megfürdették a gyerekeket, majd mindenkit a saját szobájában lefektettek, és egy mese után – Rose kedvence a Nyiszi-nyuszi volt, még Scorpiusé A varázsló és a pattogó fazék című – álomba szenderültek. Mármint, ami a gyerekeket illeti.

Draco és Hermione a nappaliba ültek a kanapéra.

- Szeretnék kipróbálni valamit – kezdeményezett bátortalanul a nő.

- Csak tessék – felelte Draco.

- De ne mozogj. Ne csinálj semmit – suttogta a nő, majd nagyon lágyan megcsókolta a férfit. Azt szerette volna kipróbálni, hogy milyen érzéseket kelt benne a csók Dracóval. Amikor nem a vágy vezérli, hanem az érzései. Próbálta minden figyelmét a csókra irányítani.

Lassú, óvatos mozdulatokkal ízlelgette a férfi ajkait. Draco nem értette, mit akar ezzel a nő, de nem ellenkezett, csendben tűrte a „támadást”. Élvezte a gyengéd érintéseket, a nő ajkai kellemesen simogatták.

Hermione érezte, ahogy a csók megmozgat benne valamit. A pillangók sebesen csapkodtak a gyomrában, mikor elvált a férfitól és a szürke íriszébe nézett.

- Na, átmentem a teszten? – kérdezte a férfi egy édes mosollyal az arcán.

- Abszolút – nevette el magát Hermione.

Draco csodálva figyelte a nő arcát, olyan felszabadult volt. Nagyon élvezte a nő társaságát. Sose gondolta volna, hogy valaha is ilyen közel lesznek egymáshoz.

- Holnap mész Potterékhez?

- Kellene. Nem akarom a négy fal között tölteni az egész életemet. Ginny is már biztos kíváncsi Wayne-re. Emlékszem, mennyire ki volt akadva, amikor elmondtam neki.

2008. június 3. kedd

-  Ginny, muszáj elmondanom valamit. Tudom, hogy utálni fogsz érte és megvetsz majd, de… rohadt nagy szarban vagyok.

- Hermione, megijesztesz – rémült meg Ginny. Ritkán hallotta barátnőjét káromkodni. Sőt, ha jobban belegondolt, még sosem hallotta csúnyán beszélni.

- Ajj, azt se tudom, hogy hol kezdjem. Annyi minden történt és… annyira kínos erről beszélnem. Főleg pont neked. De te vagy a legjobb barátnőm, és ha neked nem mondhatom el, akkor senkinek.

Ginnynek fogalma sem volt, hogy miről lehet szó, de kezdett rosszat sejteni.

- Hallgatlak.

- Hát, azt hiszem, hogy jobb, ha nem kertelek – kezdte remegő hangon. – Én… lefeküdtem valakivel… többször is.

Hermione nem mert a vörös hajú nőre nézni, de a nélkül is tudta, hogy az megvetve bámulja.

- Te most komolyan azért jöttél ide, hogy közöld, megcsaltad a bátyámat? Mit képzelsz magadról? Nem szégyelled magad?

Ginny csak mondta és mondta, Hermione pedig köpni-nyelni nem tudott. Számított rá, hogy ki fog akadni, mégis rosszul estek neki a lány szavai. És még csak a felét tudja.

- Kivel?

Számított erre a kérdésre, mégse tudta, hogyan mondja el.

- Tudod, Ronnal az utóbbi időben egyre többet veszekedtünk, ő elkezdett inni, és én …

- Azt kérdeztem, hogy kivel? – vágott közbe a vörös hajú. – Kinek az ágyában hemperegtél?

Hermione csak szép csendben, lehajtott fejjel ült, majd halk sírásba kezdett. Ginny karba tett kézzel, fel-alá járkált, miközben hangosan fújtatott. Rettenetese dühös volt barátnőjére, de ha már így alakult, tudni akart mindent.

A zokogó lány vett egy mély levegőt, majd halkan kimondta a nevet.

- Draco Malfoy – vallotta be akadozva.

A Weasley – vagyis most már Potter – lány nem akart hinni a fülének.

- E..ezt ugye nem mondod komolyan? – sopánkodott a nő.

- De igen.

- Te képes voltál összefeküdni Malfoyjal? És még van bőr a képeden idejönni?!

- Az egész olyan gyorsan történt – kezdett magyarázkodni Hermione. – Ronnal nagyon összevesztünk. Megsértett és durva dolgokat vágott a fejemhez. Egy gyenge pillanat volt. Malfoy is ki volt akadva, mert Astoria már több hónapja csalja, és tényleg…

- Gratulálok! – vágott ismét közbe. – Most te is pont olyan erkölcstelen vagy, mint Astoria. Te is ugyanúgy megcsaltad a férjedet, mint Ő. Semmivel sem vagy különb – vágta a fejéhez Ginny. És ami az egészben a legrosszabb volt, hogy tökéletesen igaza volt. Mi jogon ítéli el Ő Astoriát, ha ő is ugyanúgy viselkedik.

Égett az arca a szégyentől, miközben kövér könnycseppeket hullatott.

- Mikor lettél ilyen? Nem ismerek rád. Látni sem akarlak! Ron szeret téged, te meg ilyen aljas módon átvágod. Egy undorító, hazudozó ribanc vagy – szórta szitkait a lányra, akit rázott a zokogás. Egyre nehezebben vette a levegőt, és már-már úgy érezte, hogy megfullad, ha nem kap egy pohár vizet. Hányingere is volt, ami csak még jobban tetőzte állapotát, és mindemellett szédült is.

- Jól vagy? – kérdezte Ginny, amikor látta, hogy a barna hajú lány az ájulás szélén áll.

- Vizet – nyögte ki. A vörös lány elindult egy pohárért, de mire visszaért, már csak azt látta, hogy Hermione a mosdóba szalad. Az ajtót bevágta maga mögött, odabentről öklendezés hallatszott.

Pár perc múlva visszatért, és megitta a neki hozott vizet. Elhatározta, hogy Ginny akármit is vág a fejéhez, nem fog sírni, se felidegesíteni magát, mert az nem tenne jót az állapotának.

- Gyereket várok – mondta halkan Hermione.

- Ha jól sejtem, nem a bátyámtól – ült le mellé Ginny. A vörös hajú lány már kiordibálta magát, és bár nagyon meglepődött, nem akart kiabálni a lánnyal. Tudta, hogy az nem tenne jót a babának, és mivel ő is anyuka volt, így nem állt szándékában bántani őket. Emlékezett még, mennyire érzékeny volt, amikor Jamesszel volt terhes.

Másnap, miután Draco elment a gyerekekkel, Hermione még lustálkodott egy kicsit a férfi ágyában. Természetesen az éjszakába nyúló beszélgetésük után együtt töltötték az éjszakát. Szeretett Draco mellett ébredni. Imponált neki, ahogy a férfi álmában magához ölelte, és egy percre sem engedte el.

A nő úgy döntött a Potter családhoz elviszi magával a fiút. Tudta, hogy Harry nem lesz otthon, így Ginnyvel nyugodtan babázhatnak a nap folyamán és még lesz ideje felkészülni az utolsó komoly beszélgetésre.

A kicsi nem hagyta sokáig pihenni, félálomból a sírására riadt fel. De szerencsére miután tisztába tette és ráadott egy aranyos kis rugdalózót sokkal jobb kedve lett a kicsinek. Mikor anyja az arcát puszilgatta, fogatlan kis szája állandóan széles vigyorra húzódott. 

Amikor becsöngetett Potterékhez, Ginny nyitott ajtót, és először igencsak meglepődött.

- Hermione! – nyögte ki végül, amikor szóhoz jutott. – Hát megszületett! – kiáltotta, és nyoma sem volt a haragnak.

- Igen. Ő itt Wayne Darren Ganger – mutatta meg a kisfiút.

- Tiszta apja – állapította meg első ránézésre.

- Igen, tagadhatatlan.

- Gyertek beljebb gyorsan – invitálta a vendégeket.

- Köszi. Megfognád, amíg leveszem a kabátom? – kérdezte Hermione átnyújtva a babát.

- Még szép! – kezdte el levenni a dzsekit a gyerekről. – Bevallom, megleptetek. Tudtam, hogy mostanában szülsz majd, de nem gondoltam volna, hogy már meg is van.

- Előbb érkezett. Nem bírt már odabent várni – mosolygott barátnőjére.

- De ugye mindketten jól vagytok? – kérdezte kissé aggódva.

- Igen. A szülés után volt egy kis komplikáció, de azóta már minden rendben.

Közben beljebb mentek, és leültek a nappaliban a kanapéra.

- Kérsz egy teát?

- Igen, az jól esne, köszönöm.

Ginny gyorsan elkészítette az italt, addig Hermione a szekrényen lévő fényképeket nézegette.

- Ez mikor készült? – mutatott egy újnak tűnő fotóra, ahol Potterék két gyereke játszott.

- Nemrégiben. James szülinapján.

- Ó, igen, lemaradtunk róla. Sajnálom.

- Semmi baj. Ron itt volt – említette meg csak úgy mellékesen, amitől Hermione még kellemetlenebbül érezte magát.

- Tényleg sajnálom.

- Rá se ránts – legyintett a vörös hajú nő. – Inkább mesélj. Mikor jöttetek vissza? Vagy csak látogatóban vagytok itt?

 - Nem, visszajöttünk végleg.

- És hol laktok?

- Dracónál – válaszolta kissé félénken a nő.

- Ó, értem. Ezek szerint mégis elmondtad neki?

- Nem egészen. Rájött. A kicsi születése előtt Kurttel elmentünk babaruhákat vásárolni, és ő ott volt az áruházban. A mai napig nem tudom, mit keresett Németországban, de már mindegy. Természetesen azt hitte, hogy Kurt és én együtt vagyunk, valamint, hogy a baba is az övé, de kedves barátom később felvilágosította, hogy ez nem így van. Hát így tudta meg.

- És mit szólt?

- Furcsa, de örült neki. Sőt, ő ajánlotta fel, hogy költözzünk oda. És… hát azt hiszem, hogy kezd kialakulni valami kapcsolat köztünk. Egyikünk sem tudja, mit érez a másik iránt, de együtt lakunk, van egy közös gyerekünk és… néha le is fekszünk egymással. Ezek után muszáj volt adni egy esélyt a dolognak. Most épp ismerkedünk.

- Biztos vagy te abban, hogy ez jó ötlet? – nézett rá felhúzott szemöldökkel Ginny. – Persze tényleg logikusnak tűnik ez az egész, de az érzelmeket nem lehet kierőszakolni.

- Tudom. De azt hiszem, itt nem erről van szó. Úgy érzem, csak teret kell adnunk magunknak, hogy előjöjjön az, amit eddig elnyomtunk. Tudod, tiszta lapot kezdtünk.

- Ha te mondod.

- Ne aggódj, életemben először én is próbálok nem idegeskedni, csak úszni az árral. Eddig minden jól megy.

- Mióta vagytok így?

- Két napja – nevetett Hermione.

- Hát, akkor sok sikert. Amúgy nekem is van mondanivalóm – mosolyodott el Mrs. Potter.

- Még pedig?

- A tied mindenképpen hatásos közlés volt, de most én a szokásos úton szeretném közölni veled, semmi dráma nélkül, hogy – itt a hasára tette kezét – Harryvel ismét kisbabánk lesz.

- Komolyan? – ujjongott a nő. – Gratulálok, Gin! Mióta?

- Még csak két hónapos a magzat. Mindenképp szólni akartam neked róla, csak meg akartam várni, hogy haza gyere.

- Úgy örülök nektek – ölelte meg Hermione a barátnőjét.  – Harry gondolom a hírtől majd kiugrott a bőréből.

- Ne is mond, azóta még a széltől is óvni akar. Tényleg, jut eszembe. Ronnal beszéltél már?

- Tegnap voltam náluk – jegyezte meg a nő.

- Ezek szerint találkoztál Anne-nel is.

- Igen. Kedves nőnek tűnik. Úgy látom, jól megvannak Ronnal.

- Mit szólt Wayne-hez – kíváncsiskodott Ginny.

- Kiakadt.

- Nem is csodálkozok. A bátyám sose fog megbékélni Malfoyjal. Felőle akár a Kviddicsvilágkupát is megnyerhetné neki, azzal se hatná meg – nevetett fel a vörös hajú nő.

A beszélgetést a zár kattanása szakította félbe.

- Szia, édes! Megjöttem! – kiáltotta Harry az előszobából.

- A nappaliban vagyunk – válaszolta a nő, mire rövidesen megjelent a férfi a szóban forgó helyiségben.

- Úristen, Hermione! – rohant a nőhöz a férfi. A kicsit gyorsan Ginny kezébe nyomta, majd a gyerekkori barátja karjaiba vetette magát. – Hát te meg hogy kerülsz ide? – tolta el magától a nőt és végignézett rajta. – Teljesen megváltoztál.

- Hát… eltelt néhány hónap – mosolygott Hermione.

- Ne tűnj el még egyszer, rendben? Nagyon hiányoztál – ölelte meg még egyszer Harry.

- Tanultam a hibáimból és megígérhetem neked, hogy most már megmaradok a fenekemen és nem megyek sehova – nevetett a barna hajú.

- Szia, drágám! – hajolt végül a férfi a feleségéhez egy csókra. – Hát ő meg kicsoda? – bámult mosolyogva a szőke kisfiúra. – Csak nem elraboltátok Malfoy gyerekét, amíg én munkában voltam – lesett a válla felett a barátnőjére nevetve, miközben a kicsiért nyúlt. Harryről tudni kellett, hogy mindig is imádta a gyerekeket. Ráadásul már két gyerekes… két és fél gyerekes apuka volta, nagyon is értett hozzájuk. Wayne gurgulázó nevetéssel nyújtogatta apró kezeit a férfi felé.

- Ami azt illeti… – kezdett bele Hermione.

- … Valami olyasmi – fejezte be Ginny.

- Ezt meg hogy értitek? – nézett először Harry a két nőre, majd a néhány hetes kisfiúra.

- Ő itt Wayne Darren, Draco fia – mondta az idősebbik.

- És miért is van Draco Malfoy fia a házamban, s többek között miért is tartogatom én őt? – jött az újabb kérdés, ennek ellenére Harry nem engedte el a kicsit.

- Wayne… Wayne az én fiam – nyögte ki Hermione.

- Hogy… hogyan? – képedt el Harry. – Meg mégis mikor, és mióta?

- Harry, te is tudod nagyon jól, hogyan lesz a gyerek – szólt rá kuncogva Ginny.

- Még jó, hogy tudom, de… összefeküdtél Malfoyjal? – értetlenkedett továbbra is a férfi.

- Hát, a helyzet nem ilyen egyszerű – hebegte Hermione. Tudta, hogy Harrynek sem lesz egyszerű elmondani a dolgot.

- Megerőszakolt? – kerekedett el a szeme a kiválasztottnak.

- Jaj, dehogy is. Hogy jut ilyen az eszedbe?!

- Akkor most már tényleg mondd el, hogy mi ez az egész, mert semmi nem értek – adta vissza a csöppséget az anyjának.

- Szóval, tudod, amikor Ronnal megromlott a kapcsolatunk, akkor valahogy képbe jött Malfoy. Ron épp akkor vágta a fejemhez, hogy megcsaltam őt vele, pedig valójában semmi nem történt. Viszont ezek után még több veszekedés következett, én meg közben, hát… „találkozgattam” Dracóval. Az egyik ilyen találkából lett Wayne.

- Hát ezért mentél el?

- Pontosan. Ginnyvel össze is vesztünk e miatt az egész miatt, legalább is az elején… de szerencsére kibékültünk.

- Te tudtad? – támadt neki egy kicsit a feleségének a feketehajú férfi. – Miért nem mondtad el?

- Mert megkértem rá. Azt akartam, hogy senki ne tudjon róla. Csak Ginny tudta, és az apukám. Meg Kurt, mert nála húztam meg magam.

- És most?

- Most Dracóval lakunk Brightonban.

- Vele laksz? – lepődött meg ismét Harry.

- Igen. Tudod, azóta sok minden történt. Tudomást szerezett a fiunkról, és úgy tűnik, hogy odavan érte. Szeretne a közelében lennie. És talán mi is…

- Ti is mi?

- Mi is közelebb kerülünk egymáshoz.

- Te és Malfoy?

- Én és Draco.

- Komolyan?

- Ne akard megérteni, csak fogadd el. Hidd el, a mi kapcsolatunkat sokszor még én magam sem tudom felfogni – magyarázta a nő.

- De, de… - tátogott továbbra is, majd végül csak ennyit mondott – Gratulálok!

- Köszönöm. Ez azt jelenti, hogy rendben van? – nézett rá reménykedve a nő.

- Azt hiszem, még emésztenem kell. Lesokkoltál. Tudod, Draco szerintem nem rossz ember.  Csak azért van egy bizonyos háttere.

- Tudom, de az a múlt. Most a jelennek kell élnünk. Bizonyíthat. És mi tagadás, eddig sokkal jobban teljesít, mint azt valaha is vártam volna. Ha belegondolok, amióta, így újra összefutottunk, azóta nem is volt önző, vagy goromba. Egyetlen rossz, amit most mondani tudok róla, hogy makacs.

- Hermione, ugye ezt most nem mondod komolyan- szólt közbe Ginny. – Nézz magadra! Nálad makacsabb embert az utóbbi időben aligha láttam. Te akartál mindent egyedül csinálni, elmenekülni a világ elől. Te makacskodtál, hogy el kell menned, mert így lesz a jó. Bezzeg, ha itt maradtál volna, legalább segíthettünk volna neked…

- Jó volt ez így, Ginny. Muszáj volt a saját utamat járnom. És az a pár hónap külföldön sem tett rosszat. A német nyelvtudásom rengeteget fejlődött.

- Ja, natürlich. Und jetzt sprechen wir auf Deutsch?

- Nem, nem kell németül beszélnünk – nevette el magát Hermione. Úgy érezte, Harry mondata kicsit feloldotta a korábbi hangulatot.

- Lényeg a lényeg, végre visszakaptunk téged. Az már mellékes, hogy egy csomagot is hoztál magaddal.

- De be kell látnod, hogy nagyon édes kis csomagom van – mosolyogott a férfire.

- Ahogy mondod, szóval add is gyorsan vissza! – nyújtotta Harry a karját Wayne felé.

- Ha már ennyire babusgatós kedvetekben vagytok – nézett a baba felett gügyögő párosra –, nem vigyáznátok Wayne-re egy pár órácskáig, amíg én beugrom a Minisztériumba Rebekához meg a Goldenbe Irishoz?

- Örömmel! – vágták rá Potterék szinte egyszerre.

- Tehát ezért viselkedtél olyan furcsán? Állandóan a mosdóba rohangáltál – jegyezte meg Rebeka Hermione korábbi íróasztalánál ülve. – Örülök nektek. Igazából reménykedtem a dologban. Mármint nem a babában, hanem a kapcsolatotokban. Úgy izzott közöttetek állandóan a levegő. – Rebeka legyezgetni kezdte magát.

- Nagyon szenvedélyes tud lenni Draco és ez minden bizonnyal hatással van rám – nevetett Hermine is. – Egyik este átjöhetnél hozzánk. Draco biztosan örülne neked, kedvel téged.

- Jól hangzik – egyezett bele a nő.

Már sötétedni kezdett, mire Hermione a GoldenNectarhoz ért. Csak remélni merte, hogy Irist valóban odabent találja. Nem volt sok kedve most a lakására is elbaktatni.

A pulthoz lépve sehol sem látta a nőt, azonban egy neki háttal ülő férfit igen csak ismerősnek talált.

- Hát maga meg mit keres itt? – tette fel a kérdést a szőke fejnek.

- Kérem szépen, a madarak azt csiripelték, hogy a kedvenc lakótársam éppen itt múlatja az idejét, így úgy döntöttem, csatlakozok hozzá, nehogy unatkozzon a drága – jött a körmönfont válasz.

- Szia – lehelte a nő, miután abbahagyták a „játszadozás”.

- Szia, neked is – mondta Draco.

Túl zavaró volt közöttük a beállt csend, már ha egy bárban lehetett csend. Draco ösztönösen mozdult, kezét a nő arcára simította, majd finoman megcsókolta.

- Ez igen! – jött egy füttyentés a pult túlsó végéből.