19. fejezet - A kezdet és a vég

Pár másodpercig csak mereven bámulta őket. Időt akart adni magának, hogy rájöjjön, rosszul látott, vagy, hogy csak álmodik, de nem. Két húsvér emberről volt szó, nem holmi álomképzetekről, és abban is biztos volt, hogy felismerte őket. A két nevetgélő egyed nem vette észre őt, csak tovább folytatták a ruhák nézegetését. Draco pár perces döbbent mozdulatlanság után megindult feléjük, épp akkor, amikor Hermione egy rugdalózót emelt maga elé. Csak akkor vette észre a szőkét, amikor az már kevesebb, mint egy méterre volt tőle. A száján lévő mosoly hamar lehervadt, és ijedten Kurtre kapta a tekintetét, aki szintén rémülten nézett a nőre.

- Szóval így állunk – kezdte Draco, mert a másik kettő csak tátogni tudott. – Már minden világos. Tudhattam volna, hogy a titkos kis kapcsolatotok nem ért véget, amikor ez itt visszajött – bökött Kurt felé. - Hozzá mentél, igaz? Amikor eltűntél. A közös éjszakánk után. Fogadjunk a gyerek is akkor fogant. Azért lettél utána másmilyen. Ja, egyébként gratulálok. Szép család lesztek. Csak kár, hogy nem szóltál róla. Mocskosul játszadoztál velem. Én meg marha mód hagytam! Pedig egész végig csak a kis játékszered voltam. De nem értem, miért nem maradtál vele, miután felcsinált? Ja, persze, mert közben engem is hülyére akartál venni. Nagy játékos vagy, Granger, nagyobb, mint gondoltam. Tudod, azt hittem bosszúból én vagyok a legjobb, de be kell, hogy valljam, te még rajtam is túlteszel.  Mindenkit átvágtál, vagy csak engem? Iris? Rebeka? Ők tudtak valamit a dologról?

18. fejezet - Új kezdet

Elmegy. Ezt már eldöntötte. Már csak olyan „apróbb” kérdések voltak, hogy mikor, mennyi időre megy, és hogy kinek mondja el. Most előre meg akart szervezni mindent. Az úti cél már megvolt, nem úgy akart nekiindulni, mint múltkor, hogy félúton találta ki, hogy hová is igyekszik. Most minden rendben lesz. Valószínűleg sok időre megy. Legalább fél évre biztosan. Hiányozni fognak neki a szülei, Iris, Rebecca, Harryék, na meg persze Ron is. Talán még Malfoy is. De pont miatta megy el. Nem akarja ezt a folytonos macskaegér játékot játszani vele. És most tényleg nyugalomra van szüksége, megunta már, hogy sosem tudta, hogyan viselkedjen vele. Hogyan viselkedhet… Mi az, amikor még a határokon belül van, és mikor megy túl messzire.

17. fejezet - Mérföldkő

- Hermione, mi történt? Miért sírsz, baj van? Rose-zal történt valami? – kérdezte.
A nő pedig nem válaszolt, csak belevetette magát Ronald Weasley karjaiba.

Percek teltek el így, Hermion csak sírt, Ron pedig szorította magához és a hátát simogatta, míg meg nem nyugodott egy kicsit.

- Elárulod, hogy mi történt, vagy idegeskedjek még egy fél órán át? – kérdezte eltolva magától a nőt.

- Én vagyok a legrosszabb anya a világon – zokogott fel ismét Hermione. – Rose gyűlöl engem.

- Miket beszélsz? Honnan veszed ezt?

- Ő maga vágta a fejemhez ma. Miattam nem lehetett ott a születésnapján a legjobb barátja.

- Malfoy fia?

- És most utál Rose, mert egy marha voltam, hogy lefeküdtem Dracóval.

- Tényleg nem ez volt az eddigi legjobb döntésed. Nem is értem, hogy juthatott az eszedbe – csóválta a fejét a férfi, de harag nem látszódott az arcán. Harrynek igaza volt, Ron tényleg tovább lépett, Hermione legnagyobb örömére. Sose gondolta volna, hogy egyszer újra, ha talán nem is olyan közeli kapcsolatban, mint diákkorukban, de mégis jó viszonyt ápolnak majd.

- Komolyan nem hiszem el, hogy még szóba állsz velem azok után, amit tettem, és…  tudom, hogy nem kéne hozzád rohangálnom a problémáimmal, ha egyszer elváltunk, de nem tudom, kihez fordulhatnék. Haza sem merek menni, nem merek Rose szemébe nézni – hüppögte Hermione.

16. fejezet - A szülők hibái

- Mi az, hogy nem tudjátok hol a kislányom? – kiabált a megszeppent Granger házaspárral Hermione egykori otthonában. – Egy három éves gyerek nem tűnik el csak úgy.
- Drágám, ne beszélj így édesanyáddal, így is rosszul érzi magát – próbálta nyugtatni lányát Mr. Granger, mindhiába.
- Ő érzi rosszul magát? És én mit mondjak? Egy fél órára, nem többre hagytam rátok a lányomat.
- Hermione, édesapádnak igaza van – szólt közbe Ron is. – Próbáljunk mind lehiggadni, és gondoljuk át, hova mehetett.
- Három éves, hova mehetett volna? Egyáltalán, hogy juthatott ki az udvarról? – futott végig a nőn egy újabb hisztéria roham.
- A kapu nem volt kulcsra zárva – mondta szipogva Mrs. Granger. – Kislányom, kérlek, ne haragudj rám. Elhiheted, hogy nem szándékosan tettem, csak egy másodpercre hagytam magára.
- És ha elvitte egy pedofil állat és soha többé nem kapom vissza a kicsikémet? – törtek elő a nőből is a könnyek. – Mi volt fontosabb, mint hogy őrá vigyázz? – szegezte a kérdését az anyjának.
- Csak kért egy kis süteményt, én meg hoztam neki. Odakint ült a pagodában és egy baglyot simogatott.
- Miféle baglyot? – ugrott a kérdésre a kicsi apja.
- Nem tudom. Végig ott volt vele, de azt hittem esetleg az övé. 
Hermione hirtelen pattant fel és rohant az udvar felé. A pagodánál egy rajzot talált. Egy szőke kisfiú és egy vörös kislány voltak rajta. Ez még nem is lett volna furcsa, ám a lap másik oldalán kacskaringós, gyerekkézzel írt sorok voltak.