23. fejezet - Bűvkör

- Ez igen! – jött egy füttyentés a pult túlsó végéből.

Hirtelen rebbentek szét, mintha valami rosszat tettek volna. Pedig egyszerűen csak nem voltak hozzászokva, hogy a kapcsolatuk nyilvános. Sőt, azt sem szokták még meg, hogy kapcsolatuk van. És hogy ezt is fokozzuk, azt meg végképp nem szokták meg, hogy egymással. Csoda, hogy így reagáltak?

- Hello, Blaise – köszönt barátjának Draco.

- Hát te?

- Törzsvendég lettem – vigyorgott Hermionéra a férfi, majd a mellette álló Iris felé fordult, és szenvedélyesen megcsókolta.

Hermione tátott szájjal bámulta.

- Úgy érzem, sok mindenről lemaradtam – tátogta Hermione.

- Te beszélsz?! Eltűnsz, aztán visszatérsz… ráadásul Malfoy szájában kutatva – vágott vissza Iris.

- Hé, ez azért nem úgy volt – védekezett a nő.

- Na, elég legyen, lányok! – állította le a veszekedést Draco. – Hermione, mondd el, mi történt. Úgyis azért jöttél. Aztán majd Iris is beszámol a történtekről. Addig én iszok valamit Blaise-zel.

- Igenis – felelte tettetett sértődöttséggel a nő, majd a másik lánnyal félrevonultak.

22. fejezet - Már nem titok

Ahogy Hermione közeledett a volt férje lakásához, egyre nagyobb gombóc nőtt a torkában. Gondolatai a körül forogtak, vajon hogy úszhatná meg ezt az egész beszélgetést. Tudta, hogy nem lesz könnyű dolga, ismerte jól a férfit. Viszont úgy gondolta, Ron jobban fogadná a dolgot, ha tőle tudná meg és nem valaki mástól hallaná.

Remegő kézzel kopogtatott be az ajtón. Legnagyobb meglepetésére egy nő nyitott ajtót.

- Helló! – köszönt az idegen.

- Ron itthon van? – kérdezte zavartan Hermione.

- Persze, mindjárt szólok neki. Ki keresi? – jött a kedves kérdés.

- Hermione vagyok.

- Ó! Ron! – szól be a konyhába a nő. – A volt feleséged van itt.

- Hermione? – sietett az ajtóhoz a vörös hajú férfi. – Hát te mikor jöttél haza? Hol van Rose?

- Csak pár napja érkeztünk. Rose-t beírattam Brightonba egy óvodába.

- Miért éppen oda? – kérdezte Ron, közben beljebb invitálta a nő.

- Ott lakok most.

21. fejezet - Tiszta lappal

Hermione első napjai a Malfoy-házban nyugodtan teltek. Draco, amikor nem a munkahelyén volt minden idejét a fiával töltötte. Mérhetetlen boldogság fogta el, mikor a kis Wayne-t a karjában foghatta. Scorpius igen jól fogadta a konkurenciát. Mindig a kicsi körül legyeskedett, a fejébe vette, hogy megtanítja az öccsét repülni, ha már az apja nem teszi ezt meg. Rose is boldog volt, hisz korábbi kérésének eleget téve nem csak egy kistestvért, de Scorpius személyében még egy bátyust is kapott.

Hermione, miután az összes holmiját kipakolta, úgy döntött, kézzel kifesti a kicsik és a saját szobáját. Ezzel le is kötötte magát azokban az órákban, mikor Wayne aludt. Egyik ilyen alkalomkor Draco lépett be a szobába, hóna alatt Hermione naplójával.

- Ez igen, szép munka! – jegyezte meg csodálkozva. – Azok a virágok nagyon élethűek lettek.

- Köszönöm – fordult a férfi felé Hermione.

Draco hirtelen felnevetett.

- Festékes az arcod.

- Hol? – kapott az arcához a nő.

- A másik oldalon. Várj, majd én – nyúlt az arcához Draco és letörölte a zöld foltot.

20. fejezet - Megvilágosodás

„ Draco, beszélnünk kell!
Kurt Butler”

Draco értetlenül meredt a pergamenen szereplő mondatra. Vajon mit akarhat tőle a férfi? Gondolkodás nélkül gyűrte össze a levelet és tette a zsebébe. Ő bizony nem fog találkozni vele – morogta magában. Végül mégis csak a kíváncsisága kerekedett felül, és úgy döntött, kideríti, mit akar tőle Butler. 
A kúriában bement apja régi dolgozószobájába és keresett egy üres pergament. Válaszában közölte a helyet és az időpontot Kurttel. Egy délutáni találkozót beszélt meg a férfival, csak hogy ne érezze úgy, felkeltette Draco kíváncsiságát. 
Draco Kurt után öt perccel érkezett a GoldenNectarba. Iris kérdésére, miszerint kéri-e a szokásosat, most egyszerűen csak legyintett. Minél előbb túl akart lenni ezen a beszélgetésen. 
- Hello, Draco! – köszönt a férfi komoly ábrázattal.
- Kurt! – jött a szintén merev válasz.
- Ülj le!