Minden rendben volt. A csata már tíz éve véget ért, és
azóta mindenki élte boldog kis életét. Ginny és Harry összeházasodtak, csakúgy,
mint Ron és Hermione is. Azóta már más gyerekei jártak a Roxfort ódon falai
között, és csak a történetekből ismerték azokat az eseményeket, amelyek egykor
feldúlták a nagymultú kastélyt. Annyira rendben volt minden, hogy Hermione
Granger – vagyis jobban mondva most már Mrs. Weasley – úgy érezte, hogy élete
ennél tökéletesebb nem is lehetne.
Éppen egy minisztériumi kolléganőjéhez igyekezett, hogy
megünnepeljék az asszony születésnapját.
- Hermione, annyira örülök, hogy eljöttetek. Olyan keveset találkozunk a munkán kívül – hálálkodott kolléganője.
- Hermione, annyira örülök, hogy eljöttetek. Olyan keveset találkozunk a munkán kívül – hálálkodott kolléganője.
- Ugyan, Valerie, köszönjük a meghívást. Ron is jön, csak
van még egy kis elintéznivalója.
Az igazság az volt, hogy Ron elfelejtette elhozni Valerie
ajándékát, amit megrendeltek Madame Pollen Ajándékboltjában, így neki még el
kellett mennie átvenni a csomagot. Hermione pedig előre ment Rose-zal, mert nem
akart sokat késni. De ezt leszámítva, mondhatni minden rendben volt. Persze
kisebb viták mindig is akadtak, de nem volt semmi számottevő.
- Gyere, igyunk egy kis pezsgőt, amíg megérkezik a férjed
– invitálta a hátsó kertbe a Weasley családot.
- Remek ötlet – mosolygott a nőre Hermione, majd Rose-t
elengedte játszani Valerie fia, Lucas mellé, ő pedig követte munkatársát. Ám
hamar lekonyult a mosoly az arcáról, amikor meglátta, hogy ki az egyik vígan
pezsgőző nőszemély odakint. Nem volt más, mint Astoria Malfoy, a híres-neves
Draco Malfoy felesége.